Egyszerre halljuk azt, hogy „nincs elég szakember”, „orvosból, ápolóból sosem elég”, és azt is, hogy „a végzettek nehezen találnak állást”. Ez egy tipikus paradoxon a mai munkaerőpiacon: miközben egyes szakmákban komoly hiány van, másutt túlképzés és elhelyezkedési nehézség tapasztalható. De mitől alakul ki ez a furcsa ellentmondás, és mi köze hozzá az oktatásnak? Ebben a cikkben ennek jártunk utána.

Az kijelenthető, hogy Magyarország munkaerőpiaci jelenleg feszes. De mit jelent a feszes munkaerőpiac? Azt, hogy több az álláshely, mint a megfelelő számú vagy képzettségű munkavállaló. Magyarul: a cégek keresnek, de nem találnak elég embert.

A foglalkoztatottak száma jelenleg 4,6–4,7 millió fő között mozog, miközben a munkanélküliségi ráta stabilan alacsony, 4,3–4,6 százalék körül van – ez jóval az EU-átlag alatt van. Ez azt jelenti, hogy nagyon sokan dolgoznak, a rendelkezésre álló munkaerő azonban nem mindenhol találja meg a helyét.

Illusztráció

Hol hiányzik ma leginkább a szakképzett munkaerő?

A „szakemberhiány” fogalma azt jelenti, hogy vannak pozíciók, amelyeket a munkáltatók nem tudnak betölteni, még akkor sem, ha munkavállalók vannak a piacon – merthogy kevesen vannak, kevesebben mint ahány betöltetlen munkahely. Magyarországon 2024–2025-ben különösen ezekben a szektorokban tapasztalható gond:

Építőipar

Az építőipar évek óta kiemelten szenved hiányt szakmunkásokban: kőművesek, ácsok, asztalosok és más kézműves szakemberekből tartósan kevés van – nemcsak Magyarországon, de egész Európában is. Ez nem új jelenség: már évek óta a kézműves építőipari szakmák vezetik a hiányszakmák listáit – a képzésük hosszabb, gyakorlati jellegű, és kevesebben választják őket.

Egészségügy

Talán a legnagyobb társadalmi érzelmeket felkavaró terület: ápolóból, szakápolóból, mentőápolóból és szociális gondozóból ma több tízezer fő hiányzik az egészségügyi ellátórendszerben. Egyes becslések szerint például közel 25 ezer ápoló hiányzik csak az ellátásból Magyarországon. Ez a demográfiai változásokkal (idősödő társadalom), a képzés hosszával és a pályaelhagyással együtt komoly ellátási problémákat okoz.

IT és mérnöki területek

A modern gazdaság gerince a digitális és mérnöki tudás: szoftverfejlesztők, rendszermérnökök, informatikai szakemberek jelentik a húzóágazatot. Ezekben a szektorokban Magyarországon is több munkáltató kínál állást, mint amennyi kvalifikált munkaerő elérhető – ezt a munkaerő-kereslet és kínálat dinamikája mutatja. Ugyanakkor ezen a területen például a mesterséges intelligencia mindent átírhat a jövőben – ez azonban külön cikk témája lenne. Mondjuk írtunk is erről, tessék: ITT van.

Egyéb szektorok

A feldolgozóipar, oktatás, vendéglátás és szolgáltatások egyaránt küzdenek kapacitáshiánnyal, bizonyos számú pozíciót hónapokig sem tudnak betölteni.

Miért lassú a szakképzés és felsőoktatás reagálása?

A következő paradoxon sokakat meglephet: míg egyes helyeken hiány van, máshol a végzettek nem találnak állást – vagy nehezen illeszthetők be a munkába.

Képzési struktúra és Európa-összehasonlítás

Magyarországon a szakképzésben és felsőoktatásban 1,9 millió fiatal vesz részt 2025/2026-ban különböző képzési szinteken. A középfokú technikumi és szakgimnáziumi képzések résztvevői aránya a középiskolások között magas, de az egyes szakirányok szétoszlása nem feltétlenül követi a munkaerőpiac piaci keresletét – ugyanakkor ez már a megújított szakképzési rendszer egyik fő célja.

Az EU „Education and Training Monitor 2025” szerint Magyarországon a felsőfokú STEM (természettudomány, technológia, mérnöki és matematika) képzésbe belépők aránya még az EU-átlagnál is alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy kevesebb hallgató választ IT- és mérnök-irányokat, mint amennyi a munkaerőpiac keresletéhez illene.

Túlképzés vs. munkaerő-illmatch

A „túlképzés” azt jelenti, hogy valaki egy magasabb végzettséget szerez, mint amit a piaci kereslet kíván (vagy amire képes megtalálni a munkát). Európai tanulmányok szerint a munkaerőpiacokban akár a foglalkoztatottak 20–30 százalékát is érintheti a túlképzés – vagyis ilyen arányban dolgoznak a munkavállalók olyan pozíciókban, amelyek nem felelnek meg a képzettségüknek.

Nem Magyarországon készült, de európai trend is azt mutatja, hogy több diplomással dolgoznak olyan munkákban, amikhez nem kell diploma, míg hiányszakmákban nincs elég szakember. Ez nemcsak képzési hibára utal, hanem arra, hogy a rendszer nem elég rugalmasan „követi” a változó piaci igényeket. Ugyanakkor ne hagyjuk ki az egyéni preferenciákat, döntéseket, vagyis hogy ki, mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Hiába kevés ugyanis például a tetőfedő-bádogos, ha csak a tanulók nagyon alacsony hányada tudja elképzelni magát ebben a szakmában.

Mérési és strukturális kérdések

Ráadásul a felsőoktatásban a képzés ideje hosszabb (3–5 év), így amikor egy diák elkezdi a mérnöki vagy orvosi képzést, csak évekkel később lép be a munkaerőpiacra. Ez lassítja a gyors alkalmazkodást – miközben a gazdasági trendek és technológiai igények gyorsan változnak.

Tehát a szakképzés és felsőoktatás nem rossz szándékból, hanem strukturálisan lassú az alkalmazkodásban – a képzési kínálat és a munkaerőpiac kereslete között hézagok alakulnak ki. Ugyanakkor az egyetemi képzés nem csökkenthető drasztikusan, hiszen az a képzettség és tudás kárára van.

Azonban vannak már erre nézve is kezdeményezések, melyeket a Szakmaverzum mutatott be.

 A 2026-os Technikumi Rangsor élén végző debreceni Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikum úgynevezett okleveles technikus képzésben résztvevő diákjai akár több mint 30 kredittel is kezdhetik tanulmányaikat a Debreceni Egyetemen, ami nagyjából fél év előnyt jelenthet.

A Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum és a Váci Szakképzési Centrum pedig olyan együttműködést kötött a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel, amely szerint az egyetem 60 kreditet elismer, és így a fiatalok az érettségi és a szakmaszerzés után három helyett két év alatt üzemmérnök-informatikus BProf diplomát szerezhetnek.

Illusztráció

A felnőttképzés – gyorsabb megoldás?

Az egyik gyakran emlegetett válasz az oktatás lassúságára a felnőttképzés vagy átképzés lehetősége. A felnőttképzés nem kötődik az iskolarendszerhez, gyakran rövidebb kurzusokból (hetek–hónapok) áll, és közvetlenül egy adott szakmához vagy készséghez kapcsolódik.

Előnyök

Gyorsabb reagálás: egyes hiányszakmákhoz kapcsolódó képzések rövid idő alatt befejezhetők.

Felnőttek bevonása: olyan munkavállalók is részt vehetnek, akik már kiléptek az oktatási rendszerből.

Korlátok

 Minőségi és mélységi különbségek: a felnőttképzés nem mindig ugyanolyan mély tudást ad, mint a hagyományos képzés.

 Elismertség és társadalmi presztízs: egyes munkáltatók nem értékelik ugyanolyan erővel a felnőttképzést, mint egy hagyományos diplomát vagy technikusi papírt.

 Szektorfüggő hatékonyság: például az egészségügyben a szakemberképzés hosszabb ideig tart és szigorú engedélyhez kötött – így nehezebben pótolható csak felnőttképzéssel.

Vagyis a felnőttképzés valóban gyorsabb lehet, de többnyire nem önmagában oldja meg a képzettség- és munkaerő-igények közti ellentmondást.

Szakmai összefüggések és a rendszer „elcsúszásának” oka

Ha levetítjük a fentieket egyetlen nagy narratívára, akkor azt láthatjuk:

 Túl lassú reagálás: a hagyományos képzés (középiskola → felsőoktatás) éveket vesz igénybe, miközben a munkaerőpiaci trendek gyorsan változnak.

Nem megfelelő pályaválasztási információ: sok diák nem tudja, hogy mely szakmákban, ágazatokban van valódi kereslet – így lehet, hogy túl sokan tanulnak olyan területen, ahol túlkínálat van, miközben más szakmákban nincs elegendő utánpótlás – ezért kulcsfontosságú a pályaorientáció.

 Illeszkedési (mismatch) probléma: a végzettség és a gyakorlati munkakörök elvárásai között strukturális különbségek vannak – nemcsak diplomások száma, hanem készségek (soft skills, digitális kompetenciák) kérdése is. (Ehhez kapcsolódóan nemrég hoztunk nektek egy olyan írást, melyben olyan skill-eket mutattunk be, melyek akár egy diplomával is felérhetnek.)

 A munkaerőpiac globális trendjei: nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában – például az építőiparban, egészségügyben és IT-ban – hiányszakmák vannak, amelyekhez nem elég gyors a képzési reakció.

Mik a tanulságok?

Tájékozott pályaválasztás számít:

ha középiskolásként vagy pályát választó fiatalként tudatosan nézed a trendeket, és nem csupán a divatos szakmákat választod, sokkal nagyobb eséllyel találsz munkát.

A rendszer nem hibátlan, de fejleszthető – az oktatás és a munkaerőpiac közötti „átmenet” javítható lenne:

több munkahelyi gyakorlat,

olyan képzési tartalmak, amelyek közvetlenül a piaci igényekhez kapcsolódnak,

élethosszig tartó tanulási kultúra erősítése (folyamatos továbbképzés).

A felnőttképzés és átirányítás fontos, de nem mindenre elég – a gyors át- vagy továbbképzés segíthet, de nem pótolja a strukturális oktatás-munkaerőpiac kapcsolat átalakítását.