A sajátos nevelési igényű, vagyis SNI-s tanulókról még mindig túl sokszor úgy beszélünk, mintha ők valamiféle külön kategóriát jelentenének az iskolarendszer szélén. Közben a valóság ennél jóval egyszerűbb és jóval sürgetőbb is: egyre többen vannak jelen a szakképzésben, és ez nem valami jövőbeli kihívás, hanem nagyon is jelen idejű helyzet. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) megbízásából készült szakképzési elemzéssorozat záró része most éppen ezt mutatja meg: Budapesten az SNI tanulók száma mind a technikumokban, mind a szakképző iskolákban emelkedik.

Technikumok előtérben

A növekedés különösen a technikumokban látványos. A BKIK által közölt adatok szerint 2023 és 2025 között az SNI tanulók száma itt 1515 főről 2149-re nőtt, ami 41,9 százalékos emelkedés. A szakképző iskolákban ugyanebben az időszakban 681 főről 773 főre emelkedett a létszám, ami 13,5 százalékos növekedést jelent. Arányaiban viszont továbbra is a szakképző iskolák az érintettebbek: 2025-ben ott a tanulók közel 8 százaléka volt SNI-s, míg a technikumokban ez az arány 4,8 százalék volt.

Ez a két adat együtt fontosabb, mint elsőre látszik. Az egyik azt mutatja, hogy a technikum egyre több sajátos nevelési igényű fiatalt von be vagy tart bent a rendszerben. A másik pedig azt, hogy a szakképző iskolákban továbbra is koncentráltabban jelenik meg ez a tanulói kör. Vagyis nem ugyanaz a helyzet minden képzési formában, és ebből következik az is, hogy nem lehet ugyanazzal a reflexszel kezelni minden intézményt.

Az ágazat a kulcs

Az sem mindegy, mely ágazatokban jelennek meg nagyobb számban ezek a diákok. A legtöbb SNI tanuló 2025-ben az informatika és távközlés ágazatban tanult, összesen 490 fő. Ezt követte a turizmus-vendéglátás 354 fővel, majd a specializált gép- és járműgyártás 162 fővel, az elektronika és elektrotechnika 155 fővel, valamint a kreatív ágazat 144 fővel. Csakhogy a nyers létszám itt is csalóka tud lenni. Az informatika és távközlés esetében például a 490 fő 7,2 százalékos arányt jelent, míg a turizmus-vendéglátásban a 354 fő csak 4,3 százalékot. Magyarul: sok diák van ott, de nem mindenhol ugyanakkora súllyal.

A kisebb ágazatokban pedig éppen az látszik, hogy néha kevesebb emberrel is nagyobb a kihívás. A környezetvédelem és vízügy ágazatban 2025-ben 74 SNI tanuló volt, ami az ott tanulók 12,2 százaléka. A fa- és bútoriparban 85 fő 8,5 százalékot jelentett, az oktatás ágazatban pedig 62 fő 8,1 százalékot. Ezek már olyan arányok, amelyeket nem lehet elintézni egy vállrándítással. Egy kisebb ágazatban néhány tucat tanuló is komoly módszertani, szervezési és gyakorlati feladatot jelent az iskolának és a duális képzőhelynek is.

forrás: BKIK

IT és cukrászat

Szakmák szerinti bontásban a legtöbb SNI tanuló a 2025/2026-os tanévben a szoftverfejlesztő és -tesztelő képzésben volt jelen, 149 fővel. Utána az informatikai rendszer- és alkalmazás-üzemeltető technikus következett 89 fővel, majd a környezetvédelmi technikus 60 fővel. A nagyobb létszámú szakmák között szerepel még a cukrász, a kereskedő és webáruházi technikus, valamint a szakács is. Arányaiban viszont más területek ugrottak meg: a vízügyi technikus, a vízügyi munkatárs, az édességkészítő, az oktatási szakasszisztens, továbbá több építőipari és faipari szakma esetében is kifejezetten magas az SNI tanulók aránya.

A befogadó, rugalmas, egyéni szükségletekre reagáló szakképzés már nem valami jól hangzó pedagógiai extra, hanem működési alapfeltétel. Ha nő az SNI tanulók száma, akkor nemcsak az iskoláknak kell alkalmazkodniuk, hanem a duális képzőhelyeknek is. A BKIK is erre utal, amikor azt írja: a kamara számára egyre fontosabbá válik az érzékenyítés, a módszertani támogatás és a vállalkozások felkészítése arra, hogyan fogadjanak eredményesen sajátos nevelési igényű tanulókat. Ez az egész történet tehát messze nem csak arról szól, hogy több lett egy statisztikai kategória. Hanem arról, hogy a budapesti szakképzés valósága változik. És ha erre nem oktatáspolitikai szólamokkal, hanem valódi szakmai felkészüléssel reagál a rendszer, abból nemcsak az SNI-s diákok profitálhatnak, hanem mindenki. Mert egy rugalmasabb, figyelmesebb, jobban szervezett képzés ritkán csak egyetlen csoportnak jó. Általában az egész rendszer színvonalát emeli.