2027-től megszűnne a szakképzési centrumok kettős vezetése: a kancellárok feladatait a főigazgatók vennék át. Az oktatási érdekképviseletek és civil szervezetek régóta szorgalmazták ezt, mégsem bontanak pezsgőt: szerintük a rendszer csak akkor változik meg érdemben, ha az iskolák is nagyobb önállóságot, az ott dolgozók pedig valódi beleszólást kapnak. Megmutatjuk, hogy alakulhat ár a szakképzés irányítása

Nagy változás jöhet a szakképzési centrumok irányításában – számolt be az Index. Korábban a Szakmaverzumon is írtunk nektek a témában. A szakképzésről szóló törvény tervezett módosítása 2027. január 1-től megszüntetné a jelenlegi kettős vezetést, így a centrumokat a jövőben nem egy főigazgató és egy kancellár, hanem egyetlen vezető, a főigazgató irányítaná. A mostani főigazgatói és kancellári megbízatások 2026. december 31-én véget érnének, az átalakítással együtt pedig új pályáztatási kör indulna.

A változtatás első pillantásra egyszerű szervezeti átrendezésnek tűnhet, valójában azonban ennél jóval többről van szó. A tervezet nemcsak megszüntetné a kancellári tisztséget, hanem egy kézben egyesítené a centrum szakmai és gazdasági irányítását. Ezzel világosabbá válhatna, ki felel a döntésekért, ám ugyanebből következik a reform legfontosabb kérdése is: a hatáskörök valóban közelebb kerülnek-e az iskolákhoz, vagy csupán még nagyobb hatalom összpontosul a centrum főigazgatójánál?

Illusztráció

Két vezető helyett egy

A tervezet szerint

a kancellár jelenlegi feladatai a főigazgatóhoz kerülnének

A centrum első számú vezetője felelne a hozzá tartozó szakképző intézmények alapfeladatainak ellátásáért, valamint azok törvényes és szakszerű működéséért is. Munkáját szakmai főigazgató-helyettes segítené, miközben a gazdasági vezető megbízásában is nagyobb szerepet kapna.

Papíron mindez átláthatóbb felállást ígér. A jelenlegi rendszerben a szakmai és a gazdasági irányítás megoszlik a főigazgató és a kancellár között, ami az érdekképviseletek szerint nemegyszer bizonytalan felelősségi viszonyokat és lassabb döntéshozatalt eredményezett. Az egyszemélyi vezetés ezt a kettősséget számolná fel: a szakmai működés és a gazdálkodás irányítása ugyanahhoz a centrumvezetőhöz tartozna.

Az átalakítás illeszkedik a kormány új oktatáspolitikai elképzeléseihez. Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter már júniusban jelezte, hogy a kancellári rendszert egyszemélyi vezetéssel váltanák fel. A Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkárral folytatott egyeztetés után a miniszter azt hangsúlyozta: a szakképzés stabil alapokon áll, ezért nem teljes felforgatásra, hanem átgondolt fejlesztésekre van szükség.

A kormányzati szándék szerint az új modell egyszerűbbé, rugalmasabbá és egységesebbé tenné a centrumok működését. A cél az, hogy az irányítás szakmai alapokra épüljön, politikamentesebb és átláthatóbb legyen, felelős gazdálkodás mellett pedig jobban igazodjon a tanulók és a helyi gazdaság igényeihez.

Lannert Judit
Forrás: Lannert Judit Facebook-oldala

Az oktatók is beleszólhatnának a vezetőválasztásba

A törvénymódosítás a vezetők kiválasztásán is változtatna. Az oktatói testület a jövőben dönthetne arról, milyen szakmai vélemény készüljön az igazgatói pályázathoz benyújtott vezetési programról. Ez nagyobb szerepet adhatna az adott intézmény szakmai közösségének annak megítélésében, milyen terveket és vezetői elképzeléseket tart elfogadhatónak.

Az augusztus 18-i szakmai egyeztetésen a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének beszámolója szerint egyelőre ez volt az egyetlen konkrétan körvonalazódó új elem. Az oktatói testület egy, a minisztérium által meghatározott egységes pontozási rendszer alapján kapcsolódhatna be a főigazgatói pályázatok véleményezésébe.

Az érdekképviselet előrelépésnek tartja a lehetőséget, de rögtön hozzáteszi: az egész csak akkor ér valamit, ha az oktatók álláspontjának tényleges súlya lesz a végső döntésben. Egy véleményezési jog ugyanis önmagában még nem jelent érdemi befolyást, ha a kinevezéskor figyelmen kívül hagyható.

A PDSZ ezért szélesebb részvételt szeretne. A szakszervezet szerint

nemcsak az oktatói testületet, hanem az alkalmazotti közösséget, az érdekképviseleteket, valamint a szülőket és a diákokat is érdemes lenne bevonni a vezetők kiválasztásába.

Hasonló álláspontot képvisel a Civil Közoktatási Platform is, amely a vezetői pályáztatás demokratikusabbá tételét, a kinevezési döntések indokolását, valamint az igazgatók döntési és munkáltatói jogköreinek megerősítését sürgeti.

A központosítás a valódi gond

A kancellári rendszer kivezetését a PDSZ, a Pedagógusok Szakszervezete és a Civil Közoktatási Platform egyaránt támogatja. Abban is egyetértenek azonban, hogy

ettől még nem oldódik meg automatikusan a szakképzés egyik legnagyobb problémája, a túlzott központosítás.

A PDSZ szerint a főigazgatói és kancellári feladatok összevonása önmagában nem jelent szervezeti megújulást. Ha a kancellár távozik, de a döntési jogok nem kerülnek közelebb az intézményekhez, akkor csupán annyi történik, hogy a centrumon belül egyetlen vezetőnél összpontosul még több hatáskör. A szakszervezet ezért nagyobb intézményi autonómiát, erősebb szakmai és munkavállalói részvételt, valamint átláthatóbb és számonkérhetőbb döntéshozatalt vár.

A Pedagógusok Szakszervezete szintén régóta sürgeti a kancellári rendszer felszámolását, de ennél átfogóbb változtatásokat tart szükségesnek. Felülvizsgálná a centrumok és az intézmények közötti hatáskörmegosztást, nagyobb gazdálkodási és munkáltatói önállóságot adna az iskoláknak, és rendezné a szakképzésben dolgozók helyzetét is. A PSZ olvasatában tehát nem egyetlen vezetői tisztség jelenti a fő problémát, hanem a teljes szervezeti és foglalkoztatási modell.

A Civil Közoktatási Platform tömören úgy fogalmazott: üdvözli a kancellári rendszer megszüntetését, de továbbra is vannak aggályai. A CKP régóta várt lépésnek tartja a kancellári tisztség kivezetését és a főigazgatók újrapályáztatását, ugyanakkor kifogásolta a jogszabály véleményezésének módját. A szervezet július 27-én arra hívta fel a figyelmet, hogy a tervezethez már nem lehetett érdemi hozzászólást tenni, miközben azt időközben benyújtották az Országgyűlésnek.

Illusztráció

A párbeszéd ugyanakkor nem szakadt meg. A CKP-t július 28-ra szakmai egyeztetésre hívták a szakképzési államtitkárságra, augusztus 19-én pedig már arról számolt be, hogy a centrumok átvilágításáról és a civilekkel folytatandó további együttműködésről is tárgyaltak. A platform álláspontja szerint az átalakítás akkor hozhat érdemi eredményt, ha az iskolák önálló költségvetést kapnak, az igazgatók valódi döntési jogkörökhöz jutnak, a vezetők kiválasztásába pedig ténylegesen beleszólhatnak az érintett közösségek.

A kancellár távozik, a nagy kérdések maradnak

A reform részletei egyelőre nem álltak össze teljesen. A PDSZ szerint az augusztus 18-i megbeszélésen a korábban társadalmi egyeztetésre bocsátott törvény- és rendelettervezetekhez érkezett észrevételeket vették sorra, de az oktatói testületek pályázati szerepén kívül más ügyben még nem született konkrét döntés.

A minisztérium tavaszig kért időt a szakképzési centrumok és a vizsgaközpontok működésének átvilágítására.

Arra ugyanakkor továbbra sem adott érdemi választ, hogy a tagintézmények vezetői miért nem kaphatnak valódi munkáltatói jogköröket. A felek abban állapodtak meg, hogy tematikus egyeztetéseken folytatják a munkát. A következő tárgyalásokon egyebek mellett az érettségi időszaka, a képzések közötti átjárhatóság, valamint a vizsgaközpontok és a vizsgaszervezés problémái is napirendre kerülhetnek.

A kancellári rendszer megszüntetésének szükségességében tehát lényegében egyetértés alakult ki a kormány és a szakmai szervezetek között.

A vita most már arról szól, mi következik utána. Ha a centrumok továbbra is erősen központosítottan működnek, akkor a reform elsősorban vezetői modellváltás lesz: két irányító helyett egy dönt majd. Ha viszont az iskolák, az igazgatók és a szakmai közösségek is több jogkört kapnak, az átalakítás egy önállóbb és átláthatóbb szakképzési rendszer kezdete lehet.

A reform sikerét ezért nem az mutatja majd meg, hány kancellári névtábla kerül le az ajtókról. Sokkal inkább az, hogy a döntésekből mennyi kerül vissza az intézményekhez, mennyire számít az ott dolgozók véleménye, és valóban nyitottabbá válik-e a vezetők kiválasztása. A szakmai szervezetek üzenete világos: a kancellár távozása fontos lépés, de legfeljebb a változás kezdete, nem pedig annak vége.