A 35 perces tanórák bevezetésének lehetősége, hosszabb mozgásos szünetek, mindennapos mesehallgatás, rendszeres projektnapok és kevesebb otthoni feladat – egyebek mellett ezeket javasolja az Oktatási és Gyermekügyi Minisztérium az általános iskolák alsó tagozatának megújítására. A 14 pontból álló csomag középpontjában az áll, hogy az iskola jobban igazodjon a gyerekek életkorához, a tanulás pedig ne pusztán kötelezettség, hanem személyes tapasztalatokra épülő élmény legyen.

 

Kókayné Lányi Marietta közoktatásért felelős államtitkár „Legyen élmény a tanulás!” címmel juttatta el az iskoláknak az alsó tagozat gyermekközpontú megújítását célzó javaslatcsomagot. A minisztérium elképzelései nem csupán a tanítás tartalmát érintik: újragondolnák a reggeli érkezést, a tanórák hosszát, a szüneteket, a házi feladatot, az értékelést, a délutáni foglalkozásokat, sőt azt is, hogyan kezeljék az iskolai és az online bántalmazást.

 

A változtatások helyi kidolgozása jelentős részben az intézmények feladata lenne. Az iskoláknak több helyen hozzá kellene nyúlniuk a házirendhez, a pedagógiai programhoz, a szervezeti és működési szabályzathoz, az órarendhez, a tantárgyfelosztáshoz és az éves munkatervhez is. A minisztérium minden területhez konkrét intézményi teendőket rendelt. A teljes javaslatcsomagot a kormány oldalán tették közzé.

 

Rövidebb tanórák

 

A csomag első javaslata a gyermekbarát iskolakezdésről szól. A cél az, hogy a tanítási nap nyugodtan, biztonságosan és az alsó tagozatosok életkori sajátosságaihoz igazodva kezdődjön. Az iskolák ezért a tanítás előtt reggeli ráhangoló idősávot alakíthatnának ki. Ebben helyet kaphatna beszélgetőkör, közös olvasás, mesehallgatás, csendes érkezés vagy valamilyen mozgásos tevékenység.

 

Az intézményvezetésnek az alsó tagozatos munkaközösséggel közösen kellene kidolgoznia az új reggeli rendet. Szükség esetén módosítani kellene a házirendet és az SZMSZ-t, el kellene készíteni a ráhangoló időszak helyi szabályait, a szülőket és a tanulókat pedig még a tanév kezdete előtt tájékoztatni kellene a változásról.

 

 

Az egyik legfeltűnőbb javaslat a tanórák hosszát érinti. A minisztérium szerint

 

az iskoláknak érdemes megvizsgálniuk a 35 perces tanórák bevezetésének lehetőségét.

 

Emellett hosszabb, többféle tevékenységet összekapcsoló tanulási blokkokat is szervezhetnének. A cél a gyerekek figyelmi terhelésének csökkentése, valamint az elmélyült, tevékenységalapú tanulás feltételeinek megteremtése.

 

Ez tehát nem egyszerűen azt jelentené, hogy minden óra tíz perccel rövidebb lesz. Az iskolák választhatnának a rövidebb órák és az összevont, komplex tanulási blokkok között, illetve a két módszert akár egymás mellett is alkalmazhatnák.

 

A helyi modellt az alsó tagozatos munkaközösség dolgozná ki, az intézmény pedig átvezetné azt az órarendben, a tantárgyfelosztásban és az éves munkatervben. Ha tartós szervezési változás történik, a pedagógiai programot is módosítani kellene, az új napirendről pedig a szülőket is értesíteni kell.

 

A rövidebb órák mellett hosszabb udvari vagy mozgásos szünetek, nyugodtabb ebédidő, valamint mese-, csendes vagy pihenőidő is megjelenhetne az iskolai napban. A javaslat célja, hogy a tanulók fizikailag és mentálisan is regenerálódhassanak. Ehhez az intézményeknek felül kellene vizsgálniuk a csengetési rendet és az étkezés szervezését, a változásokat pedig be kellene építeniük a házirendbe. Ki kellene jelölniük a felügyeletért felelős személyeket és a programok helyszíneit is.

 

A minisztérium a napi, tantárgyanként elkülönülő órarendet is rugalmasabbá tenné. Az iskolák a helyi tanterv kialakításakor tudatosabban használhatnák a kétévfolyamos ciklusokon belüli óraszám-átcsoportosítás lehetőségét. Így hosszabb művészeti, természettudományos, könyvtári, múzeumi vagy projektblokkokat szervezhetnének. A szakmai munkaközösségeknek át kellene tekinteniük az évfolyamonkénti órakereteket, javaslatot kellene készíteniük az átcsoportosításokra, a jóváhagyott rendszert pedig a helyi tantervben, a tantárgyfelosztásban, az órarendben és az éves munkatervben is rögzíteni kellene.

 

Kevesebb házi feladat

 

A tervezet szerint az iskolák lehetőség szerint minden hónapban tarthatnának komplex élmény- vagy projektnapot. Ezeken a különböző tantárgyak tananyaga összekapcsolódna, miközben a gyerekek kíváncsisága, együttműködése és gyakorlati tudása is fejlődhetne. Lehetne például mese-, víz-, erdő-, kert-, könyvtári, múzeumi, művészeti vagy helytörténeti nap.

 

Az intézményeknek előre meg kellene határozniuk a tanév projektnapjainak számát, témáját és felelőseit, majd a programokat be kellene építeniük az éves munkatervbe. Közös tervezési sablont és értékelési rendszert is ki kellene alakítaniuk, a szülőket pedig előzetesen tájékoztatni kellene az eseményekről.

 

A tanulás ráadásul gyakrabban kiléphetne az iskola falai közül. A javaslat szerint az éves munkaterv részévé válhatnának a könyvtárakban, múzeumokban, természeti környezetben, közművelődési és helytörténeti intézményekben, valamint sportlétesítményekben megtartott foglalkozások. A cél az, hogy a tananyag személyes tapasztalatokhoz, a helyi környezethez és valós élethelyzetekhez kapcsolódjon.

 

Ehhez éves külső helyszíni programtervet kellene készíteni. Az iskolának ki kellene jelölnie a kapcsolattartókat, kísérőket és felelősöket, valamint szabályoznia kellene a szülői tájékoztatást, az engedélyezést, a felügyeletet és a balesetek megelőzését.

 

A csomag a házi feladat mennyiségét is korlátozná az alsó tagozaton.

 

A cél a gyerekek délutáni és családi idejének védelme, valamint az, hogy csak olyan feladatot kapjanak, amelyet önállóan is el tudnak végezni, és valóban segíti a fejlődésüket. Első osztályban, illetve egész napos iskolai rendszerben lehetőség szerint nem adnának kötelező otthoni írásbeli feladatot.

 

Hétvégére és iskolai szünetre pedig csak kivételes esetben lehetne kötelező munkát kijelölni.

 

A nevelőtestületnek évfolyamonként kellene meghatároznia a házi feladat mennyiségi és minőségi korlátait. Ezeket a pedagógiai programban is rögzíteni kellene, miközben az iskolán belül egységes tanári gyakorlatot alakítanának ki. A szabályokról a szülők írásbeli tájékoztatást kapnának.

 

 

A hagyományos osztályozás mellett nagyobb szerepet szánnának a fejlesztő értékelésnek is. Ennek lényege, hogy

 

a visszajelzés ne csak minősítse a gyereket, hanem mutassa meg azt is, miben fejlődött, merre érdemes továbblépnie, és közben erősítse az önbizalmát.

 

Az iskolák érthető, konkrét és személyre szabott visszajelzési gyakorlatot dolgoznának ki, fejlesztő értékelési mintákat alkalmaznának, és lehetőséget teremtenének a tanulói önértékelésre is. Kezdeményezhetnék a szöveges vagy más fejlesztő értékelési formák használatát.

 

Az intézményeknek ehhez közös értékelési alapelveket és használható visszajelzési mintákat kellene készíteniük. Szükség esetén módosítanák a pedagógiai program értékelési fejezetét, belső szakmai műhelyeket vagy továbbképzéseket szerveznének, a szülőknek pedig bemutatnák az új értékelés célját és formáit.

 

Több mozgás, művészet és mese – a bántalmazás ellen is fellépnének

 

A mindennapos testnevelésnek a javaslat szerint mindenekelőtt a mozgás öröméről, a testi biztonságról, az együttműködésről és az egészséges életmód megalapozásáról kellene szólnia.

 

A hagyományos feladatok mellett nagyobb szerepet kaphatna a szabadtéri játék, a séta, a néptánc, a természetjárás, az ügyességi és a csapatjáték, valamint más közösségi, élményszerű mozgásforma.

 

A testnevelést tanító pedagógusoknak a helyi adottságok, eszközök és helyszínek alapján élménymozgás-programot kellene készíteniük. A kiválasztott mozgásformákat a tanmenetekben és az éves munkatervben is meg kellene jeleníteni, az iskolának pedig gondoskodnia kellene az eszközökről és a biztonsági feltételekről. A kültéri programokról a szülőket is tájékoztatnák.

 

 

Hasonlóan hangsúlyos elem a művészeti nevelés. A minisztérium szerint az éneknek, a zenének, a rajznak, a kézművességnek, a táncnak, a dráma- és bábjátéknak, a mesének, a ritmusjátéknak és a közös alkotásnak rendszeresen meg kellene jelennie a tanórákon vagy a délutáni foglalkozásokon. Ezek a tevékenységek a kreativitás mellett a kíváncsiságot, a kitartást, a képzelőerőt és az együttműködést is fejlesztik, miközben segítik az önkifejezést, az érzelmi biztonságot és a közösségi élmények kialakulását.

 

Az alsó tagozatos munkaközösségeknek éves művészeti programtervet kellene kidolgozniuk. Ebben el kellene dönteniük, mely tevékenységek kerülnek a tanórákra, a napközis időszakra vagy a projektnapokra, továbbá meg kellene határozniuk a felelősöket és az eszközigényt.

 

A matematikát és a természettudományos ismereteket is közelebb hoznák a gyerekek mindennapi tapasztalataihoz. A pedagógusok udvari méréseket, növény- és környezetmegfigyeléseket, egyszerű kísérleteket, tárgyakkal végzett számolást, mozgásos matematikai feladatokat, valamint piac- vagy vízprojekteket szervezhetnének. A cél a megfigyelésre, a kísérletezésre, a cselekvésre és a problémamegoldásra épülő gondolkodás fejlesztése.

 

Ehhez minden évfolyamra tapasztalati tanulási tervet és eszközlistát kellene készíteni. A programokat beépítenék a tanmenetekbe és a projektnapokba, az intézmény pedig gondoskodna az eszközök beszerzéséről, tárolásáról és használati rendjéről. A pedagógusok belső szakmai alkalmakon oszthatnák meg egymással a bevált módszereiket.

 

A délutáni iskolai idősávot ugyancsak újragondolnák. A minisztérium szerint

 

a hosszabb iskolai jelenlét nem jelentheti egyszerűen a délelőtti tanórai terhelés folytatását.

 

A délutáni programokban több pihenésnek, szabad játéknak, mozgásnak, könyvtári és művészeti tevékenységnek, mesének, kertészkedésnek, sétának és fejlesztő játéknak kellene helyet biztosítani. Emellett a felzárkóztatás és a tehetséggondozás is megmaradna, de kerülni kellene a mechanikus, tanórapótló foglalkozásokat.

 

Az iskoláknak heti tevékenységstruktúrát kellene készíteniük, amelyben meghatározzák a pihenés, a mozgás, a játék, a művészet és a differenciált fejlesztés arányát. Az új kereteket a pedagógiai programban, az éves munkatervben, szükség esetén pedig a házirendben is rögzíteni kellene.

 

Minden alsó tagozatos osztályban elérhetővé tennék a mindennapos mesét, felolvasást vagy történethallgatást is.

 

Ezek a rövid alkalmak bekerülhetnének a tanítási nap elejére, a tanulási blokkok közé vagy a délutáni programokba. A kezdeményezés a szókincs, a szövegértés, a figyelem, a belső képalkotás és az olvasási kedv erősítését szolgálná, miközben a gyerekek érzelmi biztonságát is támogathatná.

 

 

Az intézményeknek meg kellene határozniuk a mese és a felolvasás pontos helyét és időkeretét, majd be kellene építeniük azt az osztályok napi vagy heti rendjébe és az éves munkatervbe. Gondoskodniuk kellene megfelelő könyvállományról, ki kellene jelölniük a felelősöket, a szülőknek pedig el kellene magyarázniuk a program célját.

 

A 14 pontos csomag utolsó eleme a fizikai és digitális bántalmazás megelőzéséről szól.

 

Az iskoláknak egyértelmű megelőzési és esetkezelési protokollt kellene kialakítaniuk, valamint ennek megfelelően ki kellene egészíteniük a házirendet.

 

Rendszeres beszélgetőköröket, együttműködésre építő tanulási helyzeteket és közös szabadidős programokat szerveznének, a pedagógusok pedig módszertani támogatást és továbbképzési lehetőséget kapnának.

 

Az intézményeknek ki kellene jelölniük azokat a személyeket, akik fogadják és kezelik a bántalmazással kapcsolatos jelzéseket. A szabályokat a házirendbe és az SZMSZ-be is beépítenék, az esetkezelést pedig dokumentálni kellene. Emellett kiemelt figyelmet fordítanának a szociális készségek fejlesztésére, valamint külön tájékoztatást szerveznének a pedagógusoknak, a tanulóknak és a szülőknek.

 

A javaslatcsomag legfontosabb üzenete így nem egyszerűen az, hogy rövidebbek lehetnek a tanórák vagy kevesebb lehet a házi feladat. A minisztérium olyan alsó tagozatos iskolai napot képzel el, amelyben a tanulás, a játék, a mozgás, a pihenés és az alkotás nem egymás riválisai, hanem ugyanannak a fejlődési folyamatnak a részei.