Az oktatásban egy problémára általában hamar megszületik a hagyományos válasz: kell még egy szabály. A szakképzésben most mintha más irány körvonalazódna. A minisztérium nem minden részletet akar központilag előírni, inkább nagyobb mozgásteret adna az intézményeknek, hogy a helyi sajátosságokhoz igazítsák a működésüket.

Legalábbis ez derült ki abból a szakmai egyeztetésből, amelyet a Civil Közoktatási Platform (CKP) képviselői folytattak Naderi Zsuzsanna szakképzésért és felnőttkori tanulásért felelős államtitkárral. Szóba került a szakképzési centrumok szerepe, a vezetői kinevezések rendszere, az intézményi autonómia, az SNI-s tanulók helyzete és a közneveléshez való közeledés is. Látványos intézkedések egyelőre nincsenek, inkább egy hosszabb átalakítás előkészítése zajlik.

A jogszabály nem tud minden helyzetet megoldani

Magyarországon 41 szakképzési centrum működik, eltérő szervezeti kultúrával, belső szabályokkal és helyi gyakorlattal. A minisztérium álláspontja szerint ezt a sokféleséget nem lehet – és nem is feltétlenül érdemes – minden ponton azonos előírásokkal kezelni. A tervekben ezért a jogszabályok mellett nagyobb szerepet kapnának az ajánlások, módszertani útmutatók, esetkezelési térképek és a már működő jó gyakorlatok.

Papíron ez jól hangzik. Csakhogy a nagyobb szabadság még nem jelenti automatikusan azt, hogy minden iskola tud is élni vele. A CKP arra figyelmeztetett, hogy azokban az intézményekben, ahol hosszú idő alatt a tiltó, óvatos vagy egyszerűen passzív működés vált megszokottá, nem elég kinyitni az ajtót.

A vezetőket és az oktatókat fel is kell készíteni arra, hogy mit kezdjenek az új lehetőségekkel.

A szabadság ugyanis nem használati útmutató.

A vezetői kinevezéseknél szintén több átláthatóság jöhet. A készülő szabályozásban egyértelművé tennék, hogy az igazgatóknak a főigazgatói pályázatok véleményezésekor az intézményi közösségek álláspontját kell képviselniük. Abban is egyetértés alakult ki, hogy nyilvánosan meg kell indokolni, ha egy pályázat eredménytelen, vagy a fenntartó a helyi közösség véleményével ellentétes döntést hoz.

Az SNI-s tanulóknál nem mindenhez kellene új törvény

A megbeszélés egyik legfontosabb része a sajátos nevelési igényű tanulók helyzete volt. Az államtitkár szerint a feltárt problémák jelentős részére már a jelenlegi rendszerben is lenne megoldás. Csak éppen sok helyen nem használják a meglévő lehetőségeket. Az ok néha fájóan egyszerű:

az intézmény saját, vélt vagy valós érdeke előrébb kerül, mint a tanulóé.

Ezen nem biztos, hogy még egy paragrafus segít. Szemléletváltás nélkül legalábbis aligha.

Van ugyanakkor olyan probléma is, amelyhez már jogszabályi változás kellhet. A szakiskolákban tanuló SNI-s diákok szakképesítést vagy részszakképesítést szerezhetnek, mégsem illetik meg őket és duális partnereiket ugyanazok a jogok és juttatások, mint a műhelyiskolák résztvevőit. Ebben egyelőre nem született megállapodás, a helyzet vizsgálata folytatódhat.

Közelebb kerülhet egymáshoz a köznevelés és a szakképzés

A szakképzés az elmúlt években több ponton eltávolodott a közneveléstől. Eközben egyes korábbi iskolai funkciók – például a gyermek- és ifjúságvédelem vagy az iskolai könyvtárak helyzete – szabályozási senkiföldjére kerültek. A minisztérium most

a tanulói jogviszonyban működő szakképzést több területen ismét közelítené a közneveléshez, miközben a felnőttképzés eltérő működését továbbra is külön kezelné.

Ennek egyik első, inkább jelképes jele már megjelent: a 2026/2027-es tanév rendjét szabályozó rendeletben ezúttal a köznevelés és a szakképzés menetrendje is helyet kapott. Ennél nagyobb változás lehetne, ha a két rendszer között valóban könnyebb lenne az átjárás, és a diák nem intézményi hatalmi harcok alapján kapna pályaorientációs tanácsot. Jelenleg ugyanis sok szereplő foglalkozik ezzel, nagyon eltérő szakmai színvonalon.

Az innovációk támogatásához pénz is kellene. A minisztérium a 2000-es évek pályázati rendszereit tekinti lehetséges mintának, miközben áttekinti a szakképzéshez kapcsolódó uniós forrásokat. A háttérintézmények átvilágítása szintén zajlik; ezek jövőbeli feladatairól az eredmények ismeretében dönthetnek. Egyelőre tehát több a terv, mint a kész intézkedés.

A szándék mindenesetre világos:

kevesebb központi aprólékosság, több helyi felelősség és erősebb szakmai támogatás.

Hogy ebből mennyi jut majd el az osztálytermekig, a tanműhelyekig és a diákokig, az már nem egyetlen rendeleten múlik. A minisztérium 2026 szeptemberének elejéig várja a szakképzést érintő szakmai javaslatokat, ősszel és tavasszal pedig újabb jogalkotási lépések jöhetnek.