Idén második alkalommal rendezték meg a Bosch–Richter Innovátorok Napját. Szó esett többek közt a Z-generációról, melynek több innovátora is képviseltette magát a rendezvényen, a technológiai változásokról, és még sok minden másról. Mi pedig nem hezitáltunk, megkerestük a két cég fejeseit, és jól meginterjúvoltuk őket.

Elsőként Orbán Gábort, Magyarország egyik vezető gyógyszeripari vállalata, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatóját.

Orbán Gábor

A gyógyszeriparban általában diplomás emberek dolgoznak, de van itt helye a szakképzett munkaerőnek is?

Igen, mindenkinek van helye! Bár a diplomások aránya tényleg magasabb, rengeteg szakképzett technikusunk is van, különösen a gyártás, karbantartás, minőségellenőrzés és a technikai szolgáltatások terén. A szakképesítéssel nem rendelkező dolgozókról se feledkezzünk meg, nekik is jut munka, például a csomagolásnál.

Milyen lehetőségeket látnak abban, hogy egyre többen mennek szakképzésből egyetemre?

Elég gyakran panaszkodnak nálunk a vezetők arra, hogy az egyetem nem készíti fel eléggé a hallgatókat az ipari környezetre. Igyekszünk elérni a gyógyszerészképzésen belül, hogy egy egyetemi hallgató ne csak gyógyszertárban vagy kórházban tudjon gyakorlatot szerezni, hanem gyógyszergyárban is.

De aki szakmát tanult, az jobb esélyekkel indul.

Milyen hatással vannak, illetve lesznek a ma folyó technológiai változások – digitalizáció, MI, automatizáció – a gyógyszeriparra?

Elsődleges célunk, hogy az alacsony hozzáadott értékkel rendelkező munkákat kiváltsuk. A legfőbb problémánk jelenleg az, hogy rengeteg munkát ad az új megoldásokra való átállás. A kollégáknak ugyanis nem csak megszokniuk kell az új folyamatokat, hanem standardizálni is. A legtöbb munka adminisztrációs téren van, nem könnyű azt a rengeteg adatmennyiséget, amely idáig papíron létezett, átvinni a digitális térbe.

A mesterséges intelligencia pedig sok lehetőséget tartogat.

Meg tudjuk vele „etetni” a rengeteg rendelkezésre álló adatot, majd szigorú emberi ellenőrzés mellett akár még valami hasznosat is tud javasolni. Az adminisztrációban is nagyon hasznos, sokat tud segíteni a dokumentáció előállításában, a gyártási folyamatban is van helye, segít például a molekulák modellezésében és még a klinikai tesztek megtervezését is jelentősen fel tudja gyorsítani.

Mit tesznek azért, hogy a fiataloknak átadják az iparágban szükséges készségeket?

Elsősorban a gyakorlati képzésben van szerepünk. Képesek vagyunk biztosítani a megfelelő színvonalú eszközparkot, amelyre egy iskolának nem feltétlenül van lehetősége. Ezek jellemzően tanlaborok, melyeket a vegyész- és a gyógyszerészhallgatók használhatnak, hogy azért mégse a munkahelyükön találkozzanak először ilyesmivel.

A konferencián szó esett arról, hogy az innovációhoz szükséges a megfelelő környezet. Ez mit jelent?

Az első a már említett megfelelő eszközpark. A második a tudás, vagyis az a szellemi hátország, amely biztosítja, hogy a munkájukhoz szükséges minden tudáshoz hozzá tudjanak férni. A harmadik egy olyan intellektuális miliő biztosítása, ahol az ötleteket ki lehet mondani, és meg is értik őket. Egy ilyen környezet kialakítása akár évtizedekbe is telhet, viszont aki belecsöppen egy ilyen környezetbe, az sokkal produktívabb lesz. Végül pedig a munkavállalói élmény sem utolsó, zöld, modern környezetben jobb dolgozni.

Diktafonvégre kaptuk Szászi Istvánt, Magyarország egyik legjelentősebb technológiai vállalata, a Bosch csoport Magyarországért és adriai régióért felelős vezetőjét is.

Fotó: Víg Johanna

A Bosch, mint jelentős technológiai vállalat részt vesz a duális képzésben?

Természetesen, és minden szinten. Egyrészt jelen vagyunk a szakképzésben, ahol olyan tudással rendelkező szakmunkások képzése a célunk, akik el tudják végezni a speciális feladatokat a gyárainkban. Másrészt ott vannak az egyetemisták is, akik tanulás mellett nálunk, vagy más cégeknél végeznek kutatás-fejlesztést. Amióta vannak gyáraink Magyarországon, azóta mindig is szoros kapcsolatot ápoltunk a lokális ökoszisztémában jelenlévő egyetemekkel, szakképzési centrumokkal. A célunk pedig az, hogy bevigyük a számunkra szükséges tudást a képzési rendszerbe.

Az sem ritka, hogy mi magunk küldünk szakembereket egyetemekre, szakiskolákba oktatni. Ezzel párhuzamosan pedig mindig szívesen látunk tanárokat, hogy mélyebb betekintést nyerhessenek abba, mire van szüksége az iparnak.

Az ipar és az oktatás két világ, amely valójában egy.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy minél közelebb hozzuk őket egymáshoz, hogy minél nagyobb átfedés legyen a kettő között, hogy megértsék egymást.

A jövő gépipari szakembereinek milyen skillekre lesz szükségük?

A technikai skilleken kívül nagyon fontos, hogy egy nagyvállalat nemzetközi közegében – hiába vagyunk ugyanis Kőbányán, mégiscsak 50 különböző náció képviselteti magát a kampuszon – dolgozó embernek meglegyenek a megfelelő kommunikációs készségei. Nem csupán a nyelvi készségekről van szó, hanem a kultúrák közti kommunikáció képességéről. Egy ilyen sokszínű környezetben nagyon fontos, hogy megértsük egymás kultúráját, elfogadóak legyünk mások kulturális értékeivel szemben, és az alkalmazkodás képessége sem utolsó.

Szerintem ez teszi majd a jövő szakembereit sikeressé,

bármilyen háttérrel és műszaki képesítéssel is rendelkezzenek.

A technikai készségeket illetően pedig megatrendekben gondolkozunk – legyen itt szó akár MI-ről vagy önvezetésről. Ezeket a témákat akarjuk bevinni a képzésbe, mert fontos számunkra, hogy a tanulók is ezekben a trendekben gondolkodjanak. Ezen felül a megfelelő munkakörnyezet legalább ugyanannyira fontos ezeknek a skilleknek az elsajátításához, mint a megfelelő oktatás.

Fotó: Víg Johanna

A mesterséges intelligencia milyen hatással lesz az iparágra?

Akár tetszik, akár nem, a mesterséges intelligencia már mindenki életében jelen van. Az eset egyébként hasonló ahhoz, amikor nagyjából 30 évvel ezelőtt megjelentek az elektronikai komponensek az autókban.

Akkoriban furcsa volt, hogy már nem csak mechanikai rendszerek vannak a kocsikban, ma viszont ott tartunk, hogy senki sem furcsállja, hogy egy mai autóban több, mint 130 elektromos alkatrész van.

Senki sem foglalkozik vele. Szerintem hasonló „megszokást” fogunk átélni, mint felhasználók a mesterséges intelligencia terén is. Előbb-utóbb senkinek sem lesz furcsa, hogy mindenhol ott van, csak meg kell szoknunk.

Milyen a megfelelő környezet az innovációhoz?

Legfőképp inspiráló. Leginkább azt tartjuk fontosnak, hogy a munkatársaink, amikor bejönnek dolgozni, olyan környezetben legyenek, amelyben kényelmesen érzik magukat. Úgy rendeztük be a kampuszt, hogy úgy érezzék, mintha otthon lennének a kényelmes home office-ban. Másrészt több inspiratív elemet is elhelyeztünk, sok olyat, amely kapcsolódhat kollégáink hobbijaihoz, például a repüléshez, vagy az autózáshoz. Az utóbbira remek példa, hogy az épületben van egy fél Trabant, amit átalakítottunk paddá. Úgy gondoljuk, az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések segítenek abban, hogy a kollégáknak kinyíljanak az inspiratív érzékszervei.