A robotikaversenyekről kívülről nézve sokan még mindig hajlamosak úgy gondolkodni, mintha azok valami látványos, de kicsit játékos iskolai különprogramok lennének. Aztán amikor az ember megnézi, mi történik egy ilyen döntőben, gyorsan kiderül, hogy itt már jóval többről van szó: tervezésről, programozásról, kitartásról, hónapokon át tartó munkáról és arról a fajta műszaki gondolkodásról, amit nem nagyon lehet két délután alatt összerakni. A Bejczy Antal Műszaki Innovációs Középiskolai Verseny idei döntőjében a Székesfehérvári SZC Váci Mihály Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium Vac-e csapata ezt elég meggyőzően meg is mutatta: megosztott első helyen zártak a mezőny élén.

A döntőt kedden rendezték meg az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának Budai úti campusán. A verseny már közel egy évtizedes múltra tekint vissza, és nem is nagyon titkolja, mi a célja:

olyan középiskolásokat megszólítani, akiket vonz a műszaki pálya, a robotika, a programozás és általában az a világ, ahol nemcsak használod a technológiát, hanem érted és alakítod is.

A névadó sem véletlenül Bejczy Antal. Az Ercsiben született mérnök, fizikus és űrkutató professzor pályája elég erős emlékeztető arra, hogy a műszaki kíváncsiság és az innováció nem valami elvont fogalom, hanem nagyon is kézzelfogható teljesítmény. Elég csak arra gondolni, hogy részt vett a Sojourner marsjáró megalkotásában, emellett hat szabadalom és több mint negyven újítás fűződött a nevéhez. Nem rossz belépő egy középiskolai versenyhez.

Az idei megmérettetésre a Közép-dunántúli régióból jelentkezhettek legfeljebb háromfős csapatok.

A résztvevőknek két fő feladatot kellett megoldaniuk LEGO Mindstorms EV3 készlettel: egy terület feltérképezését és a tájékozódást, valamint a pályakövetést és a jelfelismerést.

Ez már önmagában sem az a kategória, ahol elég néhány ügyes mozdulat és egy kis szerencse. A csapatok hónapról hónapra kapták meg online a feladatokat, a megoldásokról videókat készítettek, ezeket feltöltötték, a munkákat pedig háromtagú zsűri értékelte.

A döntőben már személyesen is be kellett mutatniuk a programozási ötleteiket, vagyis nemcsak az számított, hogy működik-e a robot, hanem az is, mennyire átgondolt, mennyire jól felépített az egész megoldás. Ez az a pont, ahol egy verseny már nemcsak technikai ügyességről szól, hanem arról is, hogy a diák hogyan gondolkodik problémákról, rendszerekről és megoldásokról.

A mezőny végül megosztott első helyet hozott. Az élen a Vac-e csapat végzett a Székesfehérvári SZC Hunyadi Mátyás Technikum Missing bricks csapatával együtt. A harmadik helyen szintén holtverseny alakult ki: a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskola VMgoLego csapata, valamint a Teleki Blanka Gimnázium WindowsXP csapata zárt ugyanott. Valamennyi résztvevő diák oklevelet és tárgyjutalmat kapott, ami nyilván jólesik, de a legfontosabb hozadék valószínűleg mégis az a tapasztalat, amit egy ilyen verseny közben és után magukkal visznek.

A döntőn dr. habil. Molnár Gábor Péter dékánhelyettes is arról beszélt, mennyire

fontos, hogy a fiatalok ne csak szemlélői legyenek a körülöttük lévő világnak, hanem alakítói is.

Ez első hallásra lehetne egy szép ünnepi mondat, csak ebben az esetben egészen pontosan ráillik arra, amit ezek a diákok csináltak. Mert amikor valaki robotot épít, programot ír, hibát keres és javít, akkor tényleg ezt gyakorolja: hogyan lehet nem csak elfogadni a technológiát, hanem belenyúlni, formálni, működésre bírni. És végső soron talán ezért fontos egy ilyen verseny. Nem csak azért, mert kiderül, ki lett első. Hanem azért, mert látszik belőle, hogy vannak diákok, akik nemcsak érdeklődnek a műszaki világ iránt, hanem már most képesek benne gondolkodni, dolgozni, versenyezni. Ez pedig jóval több egy iskolai sikerhírnél. Inkább annak a jele, hogy van utánpótlás ott, ahol erre nagyon is szükség lesz.