Bár a posta kevés ember szívében foglal el előkelő helyet, az azért letagadhatatlan, hogy egy fontos intézményről van szó. Vagy talán mégse? A posta helyzete bonyolult, az igazság pedig az, hogy a robotok egyáltalán nem számítanak elsődleges veszélyforrásnak: viszont bizonyos problémákra megoldást jelenthetnek. E heti cikkünk ezt hivatott megvizsgálni.

A posta. Sokaknak démoni ellenség aki elkeveri és tönkreteszi a csomagjaikat, sokaknak csomagküldő-szolgálat, sokaknak pedig (igazából a legtöbbeknek) a számlabefizető-rendszer. De akármit is gondol róla az ember, azt kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a posta mindenkinek szerepet játszik az életében. Viszont a különféle postaszolgálatok helyzete mind a hazai, mind nemzetközi viszonylatban még nehézkesen sem nevezhető kedvezőnek.

Miért olyan a posta, amilyen?

Ezt a kérdést több irányból érdemes megközelíteni:

▶ Az első és legfontosabb ok digitalizáció. Az e-mail és az online hírportálok korában a posták forgalma évről-évre csökken.

▶ A szabad verseny egy olyan létállapot, melyet a gyakran állami kebleken dédelgetett posta nemigen élt át még soha. Bár a számlákat még mindig a postás viszi ki (már annak, aki még nem online rendezi őket), a csomagküldés terén már nem egy riválisuk akadt, aki olcsóbban és jobban dolgozik. Ezen felül kialakult egy olyan piac – az online vásárlás – ahol nagyon meg se tudták vetni a lábukat.

▶ Végül pedig ott vannak a korunk általános kihívásai: a munkaerőhiány és az emelkedő munkáltatói költségek, melyek még tovább nehezítik a posta helyzetét.

Sok helyen sorra tűnnek el a postahivatalok, elsősorban vidéken (ez egy itthon is megfigyelhető jelenség), más helyeken pedig az állam a privatizációt fontolgatja, vagy már meg is tette. Egyszerűen kijelenthetjük: a hagyományos funkcióinak gyengülésével, a konkurencia megjelenésével és a digitalizáció előretörésével a postaszolgálatok szerepe egyre inkább zsugorodik. A megoldás egyértelműnek látszik: versenyképes szolgáltatásokat kell nyújtani. De hogyan? A kaparós sorsjegyek a csak a havi villanyszámlát befizetni akaró emberekre való rátukmálása lehet legitim stratégia, de a hatékonyabb munka is annak tűnik, erre pedig a robotizáció lehet az egyik válasz. Ha pedig robotok, akkor meg kell vizsgálnunk azt is, hogy hol áll ma a technológia, illetve, hogy ez mennyire tudja kiváltani az emberek munkáját.

Egy robotnak nem inkább emaileket kéne küldenie?

Ha meg akarjuk tudni, hogyan tudnak résztvenni a robotok a posta működésében, érdemes részekre bontani a levelek útját. OIyan robot még nincs, mely képes lenne az utcai postaládákból összegyűjteni a leveleket, automatizált levél- illetve csomagfeladó automata viszont már létezik:

Ha egy küldeményt feladtak, akkor általában egy elosztó központba kerül, mely leginkább egy raktárra hasonlít. A raktárosokról már írtunk egy cikket, viszont érdemes külön említést tenni azokról a gépekről, melyek külön a levelekre, illetve a feladott csomagokra specializálódnak. A leveleket automatikusan szétválogató gép ráadásul még nem is újkeletű találmány:

A csomagokat természetesen máshogy kell kezelni, de pár robotkarral minden megoldható:

A görög postánál ennél valamelyest innovatívabb és lényegesen látványosabb megoldást választottak:

Ha a szortírozás megtörtént, akkor már csak a kézbesítés van hátra. Ez a folyamat legtrükkösebb része, viszont léteznek már (egyelőre kezdetleges és nem túl hatékony) megoldások. Két megközelítése van a dolognak: földön vagy levegőben. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai is: általánosságban elmondható, hogy a guruló robotok jobban beválnak a városokban:

Míg a drónok igazán vidéken hasznosabbak, ahol akár nagyobb távolságokat kell átívelni a küldeménnyel, az infrastruktúra pedig nem biztos, hogy a legmegfelelőbb:

Vissza a feladónak

Ezek után feltehetjük magunknak a kötelező kérdést:

veszélyeztetik-e a robotok a postai dolgozókat?

A választ, mint mindig, most is több részletben kell, hogy megadjuk. A szortírozó- és elosztóüzemekben dolgozóknak nagyjából hasonlók az esélyei, mint a raktárosoknak: egyáltalán nem jók. A hivatalokban dolgozó, a sorsjegyek, kötvények és lakástakarék mellett néha a küldeményekkel is foglalkozó, kedves, mosolygós hölgyeknek már jobbak az esélyeik, bár előbb-utóbb őket is maguk alá fogja gyűrni az automatizáció. Ironikus módon a hivatali ranglétra alján álló mezei kézbesítőknek a legjobbak az esélyeik: mivel a robotok még mindig a zárt, kontrollált terekben a legerősebbek, míg a nyílt terepen még annyira hatékonyak, ezért őket a legnehezebb kiváltani.

Sokkal valószínűbb inkább, hogy a posta a hagyományos formájában el fog tűnni, a fennmaradó, még nem elavult funkciót egyrészt magáncégek vállalják át (csomagküldés), másrészt pedig digitalizálódnak (levélküldés, számlák fizetése). Az, hogy ez mikorra fog megtörténni, azt azért még mi se tudjuk megjósolni, de nehéz lenne elképzelni, hogy a már folyamatban lévő hanyatlás ne folytatódjon és ne teljesedjen be egy-két évtizeden belül. Úgyhogy egy ideig talán még ne szereljük le a postaládáinkat.