Egy szakma, mely nem is szakma. A takarítás a legtöbb ember szemében kötelesség, de nem élvezet. Végre egy olyan munkára szálltak rá a robotok, melyet senki sem akar önszántából elvégezni? Kiderítjük. Legalábbis megpróbáljuk.

Sokan lehet azt mondanák, hogy az, amivel e heti cikkünk alanyai foglalkoznak, valójában nem is szakma. Lehet, hogy igazuk is van: a legtöbb szakmát így vagy úgy ki kell tanulni, de takarítani bárki tud… ugye? A takarítóké emiatt talán az egyik legkevésbé megbecsült munkakör a világon (ironikus módon azért a tisztaságot a legtöbb ember nagyon is igényli…), és igaz ami igaz, az emberek általában nem versengenek azért, hogy ilyen állást kapjanak. Egy ilyen felvezetés után nem nehéz levonni a következtetést, hogy egy ilyen jellegű szakma fokozottan veszélyeztetve van a robotok által, és ez a következtetés talán nem is annyira téves.

A minél kevesebb munkát igénylő takarítás gondolata nem ma született meg

Felesleges szócséplés helyett inkább térjünk is rá a lényegre. Kezdjük azzal, hogy a takarítás (legyen szó otthon, irodaház, gyár, vagy az utca tisztogatásáról) már a robotizáció kezdete előtt is egy olyan technológiai fejlődésen ment keresztül, melynek a robotok már csak az utolsó állomása:

▶ Mindennek kezdetén, az idők hajnalán, volt az egyszerű seprű: konkréten már a barlanglakó emberek is sepergették hajlékaikat. Ezeket eleinte kézzel csinálták, aztán később mindenféle gépek segítették a fonást.

▶ A 19. század elején Amerikában feltalálták a partvist, mely segítségével nagyobb tereket lehet könnyebben felsöpörni.

▶ Ezután kezdődött a gépesítés: a 19. század derekán megjelentek az utcaseprő gépek (bár ezeket eredetileg még lovak húzták), a 20. század elejétől pedig az otthonokban elkezdtek felbukkanni az elektromos porszívók.

▶ Most pedig, a 21. század elején megjelentek a teljesen automatikus takarítóegységek. Ezek otthoni változatával már a Tisztelt Olvasó is biztos találkozott már:

Míg az utcai verzió kicsit robusztusabb:

Nem csak nyílt terekben érdemes gondolkodni, egy robot egy gyárat is tisztán tud tartani:

Olyan is van, ami WC-t pucol. Azért remélem nagydolog közben nem fog senkire se rányitni:

Szemét, nem szemét

Ugye senki sem gondolja, hogy a söprögetésnél megáll az élet, igaz? Mindössze ennyi nem elég ahhoz, hogy tisztán tartsuk a környezetünket, a szemetet is össze kell szedni, is bizony erre is vannak robotok, bár talán még a leghatékonyabbak:

Olyan is van, mely a tengerpart tisztántartására esküdött fel:

Akinek ezután fürdőzni támad kedve, annak van egy jó hírünk: olyan robot is van, mely a vízből szedi össze a szemetet:

A legtöbb embernek áldás, viszont lesznek olyanok, akiket a pokolba taszít

Mint mindig, most is jöhet a kérdés:

El fogják venni a robotok a takarítók munkáját?

Igen. Most, hogy ezt megválaszoltuk, tegyünk fel magunknak bátran még egy kérdést: egy utcaseprő autó hány utcaseprő ember munkáját veszi el? És egy utcaseprő robot hány utcaseprő autó-vezető munkáját veszi el? Igazából felesleges a válaszon gondolkodni: a megfelelő kérdés inkább az, hogy valójában ki akarja azzal tölteni az életét, hogy másnak takarít? Az, hogy az otthonunkat mi magunk takarítjuk, bár a legtöbb ember számára nem kellemes elfoglaltság, de sokaknak akár meditatív hatású is lehet.

Viszont létezik olyasvalaki, aki abban teljesedik ki, mint emberi lény, hogy egy seprűvel a kezében járja az utcákat, esetleg egy iroda vagy egy gyár folyósóit? Ha van ilyen, attól elnézést kérünk, de szerintünk a környezetünk tisztán tartása pont egy olyan munka, amit el kell végezni, de a a takarítást, tisztogatást az emberek általában azért csinálják, mert valamilyen okból kifolyólag nincsenek jobb lehetőségeik. Az egyre erősödő munkaerőhiány és a takarítórobotok viszonylagos olcsósága miatt pedig a cégek hajlamosabbak lehetnek egész egyszerűen befektetni ezekbe a gépekbe.

Ezért aztán, többi cikkünktől eltérően szinte biztosan kijelenthetjük, hogy a robotok ebben a munkakörben való megjelenése inkább áldás, mint átok. Kivéve azok számára, akik nem rendelkeznek piacképes készségekkel, és akiket a robotok ebben az esetben tényleg a kilátástalan munkanélküliségbe fognak taszítani – azokat, akik már most is kiszolgáltatott helyzetben vannak.