Az egészségügy finoman szólva is elég vitatott terület. Legyen szó akár járványról, finanszírozásról, fizetésekről vagy a lakosság egészséges élethez való hozzáállásáról, az biztos, hogy sok probléma már elég régóta megoldásra vár.

Míg a fent említett problémák országtól, egyéni helyzettől és a beteg pénztárcájától függően tűnhetnek kisebbek vagy nagyobbak, van egy specifikus dilemma, mely univerzális az egészségügyben, akárhol is él és akármennyi pénze van az embernek – ez pedig nem más, mint a sokat emlegetett munkaerőhiány. Csak Európában már most nagyjából 1,2 millió egészségügyi dolgozó hiányzik az ellátórendszerből, az előrejelzések szerint pedig bár az elkövetkező 50 évben az orvosok száma 16 százalékkal, a nővéreké pedig 8 százalékkal fog nőni, ez a szám ideális esetben 30 és 33 százalék kéne, hogy legyen. Bár a helyzet ma már nagyjából szinte minden szektorban hasonló, ez a probléma az egészségügyben voltaképpen duplán érvényesül. A demográfiai helyzet röviden a követkető: egyre kevesebb gyerek születik, tehát egyre kevesebb ember áll munkába minden évben, míg egyre többen mennek nyugdíjba. Az pedig, hogy az ember egészsége romlik, ahogy öregszik, sajnos tagadhatatlan tény, és így sok esetben egyre gyakrabban szorulhat orvosi kezelésre. Tehát egyre kevesebb orvos és ápoló jut egyre több (főleg idős) betegre, és ez az olyan szituációk során, mint a Covid-pandémia, csak még jobban érezhetővé válik.

Bár sokan (talán nem is teljesen ok nélkül) azt gondolhatják, hogy a magánegészségügy az egyre hosszabbodó várólisták és az egyre távolabbi jövőbe kapott szakrendelési időpontok elől menekülőutat jelenthet, ám ez sokaknak az árak miatt gyakran nem opció, és egyesek szerint a magánszektor sem mentes ma már a munkaerőpiaci nehézségektől. Mivel a korfa nem fog varázsütésre megjavulni, ezért a közeljövőben (de valószínűleg a távoliban sem) ne számítsunk olyan hírekre, hogy az utcán tobzódnak a munkanélküli orvosok és ápolók. Sőt, a helyzet előreláthatólag már csak rosszabbodni fog.

Ha ehhez még hozzácsapjuk az emberek csapnivaló hozzáállását az egészséges életmódhoz, akkor máris kész a katasztrófa. Ezt gyakran a korszellem is támogatja, például egészségtelen ételekkel (egészségesen táplálkozni szinte mindenhol drágább – arról nem is beszélve, milyen nehéz néha ellenállni a mindenfelől érkező, a fogyasztásra buzdító ingereknek). A különféle, az egészséget roncsoló szerek, például az alkohol fogyasztásának támogatása vagy akár népszerűsítése sem javít sokat a helyzeten. Végül ott van a minden érdeklődési kört és hobbit lefedő otthoni szórakozás könnyű és olcsó elérése. Ugye, mennyivel egyszerűbb leülni a Netflix elé, mint mondjuk elmenni úszni? És mennyivel kevesebbe kerül? Összehasonlításképpen: egy hónap, hirdetések nélküli Netflix-előfizetés a cikk írásának pillanatában 6755 forintnyi dollárba, egy 10 alkalomra érvényes bérlet egy meg nem nevezett budapesti uszodában 21 900 forintba kerül. Bár ezek a dolgok elsőre nem tűnhetnek relevánsnak a témában, az egészségtelen életmód eredményeként kialakuló betegségek nem kis plusz munkát jelentenek az egészségügynek. Mindez szerepet játszik a rendszer túlterheltségében, mely még jobban kiélesíti és felnagyítja többek közt a munkaerőhiányból adódó problémákat.

Robot-doktorok jöhetnek?

Egy ilyen „rózsás” helyzet felvázolása után illik kicsit javítani a kedélyeken. Bár az emberek mentalitásán nehéz változtatni, a munkaerőhiányra, úgy tűnik, a robotok és a mesterséges intelligencia részben választ adhatnak. Mivel, mint említettük, ez a probléma globális szintű, ezért egyre többen érdekeltek valamiféle megoldás kifejlesztésében. Egy kórház viszont egyáltalán nem hasonlít mondjuk egy raktárra, műhelyre, konyhára vagy gyártásorra, ahol a robotok úgymond otthon érezhetik magukat, és legalább is elméletben, de egyre valószínűbb módon tényleg mindenféle emberi beavatkozás nélkül elvégezhetnek akár minden feladatkört. Ezért a szokással ellentétben most kicsit korábban tesszük fel a kötelező kérdést:

el tudják-e venni a robotok az egészségügyi dolgozók munkáját?

A választ ebben az esetben szinte tökéletes magabiztossággal tudjuk megválaszolni: dehogyis! Ha elgondolkozunk ennek a miértjén, gyorsan rádöbbenhetünk, hogy ez talán sokrétűbb kérdés, mint elsőre hinnénk.

Először is: az orvoslás egy nonlineáris foglalkozás. Ez nagyjából annyit jelent, hogy egy beteg helyzete pillanatról pillanatra változhat, és gyakran nagyon kiszámíthatatlan fordulatokat vehet. A robotok és a mesterséges intelligencia jelenlegi működési mechanizmusa ezzel szöges ellentétben áll, melyek egy olyan környezetben működnek a legjobban, amely kiszámítható és stabil (mint pl. egy gyártósor vagy egy raktár).

Másodszor: az orvosláshoz elengedhetetlen olyan képességek megléte, melyekre a robotok és a mesterséges intelligencia (legalábbis egyelőre) nem képesek: az intuícióra és az empátiára. Egy orvos–beteg kapcsolatban egész egyszerűen olyan szinten kulcsfontosságú a két fél közötti bizalom, együtt- és megértés, hogy még ha feltételezzük is, hogy a gépek előbb-utóbb képesek lesznek a nonlineáris munkakörnyezetben is jól teljesíteni, szinte teljesen kizárt, hogy az emberek valaha is kiszorulnak a kórházakból.

Egy jó empátiával megáldott orvos a beteg nonverbális jeleiből is megérzi, ha az nem érzi magát jól, a jó kommunikációs készség pedig lehetővé teszi, hogy a két fél tökéletesen megértse egymást a minél gyorsabb és hatékonyabb gyógyulás érdekében, vagy esetleg segíti a beteg a saját betegségével kapcsolatban érzett gátlásainak feloldásában (hányan vannak, akik azért nem mernek minden fontos részletet elmondani az orvosuknak, mert szégyellik saját betegségüket, testüket, helyzetüket? Sajnos többen, mint kéne). Ez természetesen nem csak az orvosokra igaz, az ápolók számára, akik naponta több időt töltenek a betegekkel, mint az orvosok, legalább ugyanannyira fontos ez a fajta empátia és együttérzés: ezek ugyanis jelentősen felgyorsíthatják a páciens gyógyulását, az intuíció pedig lehetővé teszi számukra, hogy időben érzékeljenek bárminemű problémát.

Mit tudnak ezek a robotok?

Ebből kiindulva rákérdezhetünk: ha belátható időn belül még nem fognak emberforma robotok cirkálni a kórházi ágyak közt, akkor milyen szerepet játszanak a gépek az egészségügyben? Jelenleg hasonlót, mint sok más iparágban: segítik, könnyebbé és hatékonyabbá teszik az emberek munkáját. De hogyan? Rendezzünk gyors, de közel sem átfogó bemutatót néhány, már ma is használatos egészségügyi robotból.

Például belegondolt valaki valaha is abba, mennyit kell egy kórházi dolgozónak futkosnia minden nap a kötszerek, ágyneműk, stb. miatt? Egyes források szerint egy 200 ágyas kórház naponta 6 tonnányi anyagot használ el és szállít házon belül, ami egy nagyjából 60 kilométeres távolságot jelent. Bizony, a kórházakon belüli logisztika nem kispálya, viszont szállítórobotok segítségével jelentősen kevesebbet kéne rohangálnia a már így is túlterhelt ápolóknak:

A diagnosztikában, mint említettük, rendkívül nagy szerepet játszik az emberi faktor, azonban a rutinfeladatokat potenciálisan a mesterséges intelligencia is el tudja végezni. A még fejlesztés alatt álló, DAISY nevű robot például ezt célozta meg:

A robotok a műtőkben már egészen otthon érezhetik magukat – természetesen javarészt egyelőre csak mint segédeszközökként:

Viszont már a teljesen automatizált, manuális beavatkozást nem igénylő műtőrobotok is úton vannak:

Olyan szerepeket is betölthetnek, amikre elsőre nem is gondolnánk. A Paro nevű robotfókát például már 10 éve használják állatterápiás kezelésekre, elsősorban idős, demenciával küzdő páciensek megsegítésére:

Emellett a robotok olyan betegségek kezelésében és szerepet játszhatnak, mint a rák. A CyberKnife nevű eszköz például precíziós sugárzással kezeli a tumorokat:

A digitalizáció használhat is, árthat is

Szeretnénk megkérni mindenkit, aki még sose diagnosztizálta önmagát az internet segítségével, hogy kiáltson egyet. Most, hogy majd megsüketültünk a csöndtől (tisztelet a kivételnek, persze), érdemes arról is említést tenni, hogy a kórházakon és rendelőkön kívül mivel jár az AI elterjedése az egészségügy vonatkozásában. A mesterséges intelligencia „tudását” onnan szerzi, hogy elképesztő mennyiségű adatot dolgoz fel, és algoritmikus módszerekkel (bár egy kutatás szerint ez a módszer előbb-utóbb hatékonyabbnak bizonyulhat, mint a klinikai diagnosztika, más hírek szerint pedig semmiféle javulással nem jár) megpróbálja megadni kérdéseinkre a rendelkezésre álló információk alapján legmegfelelőbbnek ítélt választ.

Ez sok esetben lehet pontos, vagy akár veszélyesen pontatlan is. Egy kutatás szerint ha egy chatbot-tól kérünk tanácsot azzal kapcsolatban, milyen gyógyszert szedjünk, 5-ből 1 esetben akár súlyos károsodás vagy halál is lehet a kúra kimenetele. Ráadásul a mesterséges intelligencia sok esetben rendkívül bonyolultan fogalmaz, mely az átlagember számára nehezen érthető lehet és még tovább ronthat a helyzeten.

Zárszóként csak ennyit tudunk mondani: az orvoslásban pedig a megelőzés legalább akkora, ha nem nagyobb szerepet játszik, mint a megfelelő kezelés. Ha megfelelően egészséges életmódot folytatunk, akkor jó eséllyel sokkal teljesebb és hosszabb életet élhetünk, és jóval kevesebbet kell aggódni azon, hogy sikerül lesz-e majd a kezelés, akár robot, akár ember gyógyít minket.