_
hirdetés
_
hirdetés
Ahogy itt a Szakmaverzumon beszámoltunk nektek, az már eldőlt, hogy a szeptembertől iskolába érkezéskor elveszik tőletek a mobiltelefont, amelyet majd a tanórák után kaptok vissza. Ezzel a korlátozással szakemberek és az egyik pedagógus érdekképviselet is egyetért. Mielőtt kapásból hőzöngsz és tiltakozol, nézd meg, milyen gazdasági és pszichológiai tényekkel támasztották alá a tilalom helyességét. A Nemzeti Pedagógus Kar szerint ugyanakkor várhatóan technikai nehézségek adódnak a rendeletben foglaltak alkalmazása során. Mutatjuk, melyek lehetnek ezek.
Augusztus 9-én jelent meg a Magyar Közlönyben az iskolákba be nem vihető és korlátozottan bevihető tárgyakra vonatkozó egységes szabályozás.
Használatban korlátozott eszköznek minősülnek a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internet elérésre alkalmas okos eszközök. Tanítási nap folyamán az általános iskola 1–8 évfolyamán, a gimnázium 5–12. évfolyamán, a szakgimnázium 9–13. évfolyamán.
(Ahogy arról is beszámoltunk, nemcsak a diákok, a pedagógusok számára is korlátozzák a mobiltelefonhasználatot, emellett a Nemzeti alaptantervből (NAT), valamint az Óvodai Alapprogramból is vizsgázniuk kell.)
Hat érv a korlátozás mellett
A törvény és a kormányrendelet-tervezet jelentős előrelépést jelent a gyermekek, kamaszok és fiatalok mentális egészségének védelmében, amelyet számos tudományos, szakmai és szakértői érv, kutatás, tanulmány támaszt alá – állapította meg közös állásfoglalásában Hal Melinda klinikai szakpszichológus, illetve Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő, akik 6 pontban foglalták össze legfontosabb tudományos hátterű, gazdasági, pszichológiai szakmai érveket az okoseszközök, különösen az okostelefonok nevelés-oktatási intézményi korlátozása mellett:
Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) 2023 júliusában megjelent, Technológia az oktatásban – GEM Report 2023 című globális oktatási monitoring jelentésében többek között az okostelefonok globális iskolai tilalmát javasolja, annak érdekében, hogy ismét a tanulók érdekei kerülhessenek előtérbe. Az okostelefonokat ki kell tiltani az iskolákból, hogy ne tudják elvonni a gyerekek figyelmét, javuljanak tanulási képességeik és kevesebb online zaklatás érje őket – fogalmaz a jelentés. A jelentés szerint a világ mintegy 200 különböző oktatási rendszerét elemezve mára 4 országból 1 kitiltotta a telefonokat az iskolákból, törvények, vagy ajánlások által. Kitér arra is, hogy az alkalmazó intézmények esetén javultak az iskolai eredmények.
A 2023. december 5-én kiadott PISA-jelentés (Programme for International Student Assessment – Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Program) szerint minden harmadik diáknak elvonja a figyelmét a digitális eszköz, amikor iskolában használja azt.
Az okoseszközök jelentős, a normálisnál lényegesen magasabb dopamin (örömhormon) emelkedést okoznak a diákoknak, ezáltal minden más iskolai oktatási tevékenységet unalmasabbá, érdektelenebbé tesznek. (He, Q., Turel, O., & Bechara, A.,2021) A serdülő agy esetén elmondható, hogy hamarabb fejlődik a jutalmazásért, mint a gátlásért vagy önkontroll képességeiért felelős agyterület. Emellett a serdülők agyára erőteljesebben hat a dopamin és még inkább addiktív esetükben az okoseszköz, mint érett agyi struktúrák esetén. (Montag and Walla, 2016)
Az okoseszközök és okostelefonok iskolai jelenléte csökkenti a diákok közötti beszélgetéseket, interakciókat, személyes kapcsolatot, ami elengedhetetlen a megfelelő idegrendszeri fejlődésükhöz, ahogyan szociális készségeik és érzelmi intelligenciájuk hatékonyságában is negatív szerepet játszik (Kates, Wu, & Coryn, 2018).
Az okoseszközök figyelemelvonási képessége nem csupán a használat közben, hanem már ez eszközök elérhető közelségének tudatában is végbemegy. Ezért az okoseszközöket nem elég az iskolatáskába elrakni, szükséges az intézménybe lépve összegyűjteni és elzárva tárolni (Ward et al.,2017).
A személyes képernyők tanórai használata maga után vonja az „elérhetetlenség feloldását”, vagyis a fiatalok igen gyorsan a tanórai feladatról szórakoztató tevékenységekre váltanak (Lepp, Barkley & Karpinski, 2015).
Több funkciót is elveszítenek
A Nemzeti Pedagógus Kar egyetért a központi szabályozással, ami a különböző jogszabályokban megfogalmazott tiltott eszközök köznevelési intézménybe való bevitelének tilalmát rendeli el, ugyanakkor technikai nehézségeket lát a szabályozás betartása körül, míg a diákok számos más, immár okostelefonhoz kötött funkciót veszítenek el eszközük leadásával.
„Mindannyian tapasztaljuk, hogy vannak diákok, akik az intézményekben nem feltétlenül kizárólag a tanítási órához kapcsolódó témához használják a mobiltelefonjaikat. A köznevelési intézmények többsége azonban folyamatosan alkalmazkodva a tapasztalt problémákra házirendben szabályozta az eszközök használatát” – jegyzi meg állásfoglalásában az NPK.
A Covid-időszak óta egyre több olyan alkalmazás jelent meg, ami a tanítási órákon változatosabb módszertani eljárásokat tesz lehetővé a mobileszközök használatával. Az okos tankönyvek, a világhálón elérhető különböző szakmai anyagok mind segíthetik az egyes tananyagrészek jobb megértését, valamint a gyakorlást is. A pedagógusok értékelésének egyre nagyobb része megköveteli a mobileszközök tanórai bevonását, a változatosabb tanári eszköztár kialakítását.
A mobiltelefonok ilyen mértékű elterjedése a szolgáltatókat is arra bátorította, hogy egyre több funkciója legyen az eszközöknek. Így ma már a diákok:
_
hirdetés
_
hirdetés
utazáshoz használt jegyei, bérletei is többségében ezen vannak,
ezzel fizetnek a boltban, az iskolai büfében, a pénzügyi tudatosság keretében erre buzdítják őket,
sokan a telefonon tárolják a menzajegyüket,
helyettesíti a számológépet, függvénytáblázatot,
elérhetőek rajta a feladatgyűjtemények is, így nem kell egyszerre több segédanyagot hozni a táskában,
elérhetőek azok a segédanyagok, amelyeket tanáraik megosztottak velük a korábbiakban az erre kialakított felületeken.
Kamutelefon, okosóra – technikai nehézségek
A mobiltelefonok begyűjtése, illetve szükséges kiosztása esetén több probléma is felmerül, amelyek elsősorban az általános iskola felső tagozatát, illetve a középiskolákat érintik. „Számítani kell arra, hogy az egységes bevezetés (reggeli leadás, tárolókba helyezés) komoly indulatokat fog kiváltani, hiszen a megszervezés és az ezzel járó jelentős többletmunka a pedagógusok számára újabb, ráadásul nehezen megvalósítható terhet ró. Ha mindig az osztályfőnöknek kell leadni, kiadni, akkor ez lehetetlenné teszi az ő egyéb feladatainak ellátását. Ha mindig más tanár adja ki (akinek az óráján kell az eszköz), akkor kié lesz az eszközökért vállalt felelősség?” – mutat rá a NPK, amely az alábbi konkrét technikai nehézségekre hívja fel a figyelmet:
Általános iskola felső tagozatában és a középiskolában az osztályfőnök reggel 8 óra előtt nem minden esetben van az iskolában, hiszen nem feltétlenül van első órája;
Nagyon kevés olyan tanár van, akinek minden reggel van első órája és ennek megfelelően háromnegyed 8-kor már ott van az iskolában;
Ezekben a korosztályokban már elég sok óra bontott, illetve középiskolákban megjelennek a fakultációk, amelyeken van, hogy egy évfolyam összes osztályból járnak diákok, ilyen esetekben sem az őket tanító szaktanár nem tudná kiosztani a szükséges eszközt sem az osztályfőnök,
Nehézség az is, hogy a fakultációs órák 1–2. vagy 6–7. órában vannak, így több olyan diák is van, aki később érkezik, illetve korábban megy el, hiszen az adott fakultációs sávban nincsen órája;
Az előrehozott érettségit tevő diákok is kezdhetik később, vagy fejezhetik be korábban a tanítást az osztályhoz képest, illetve mi a helyzet a lyukas órában, amikor a tanítási órát nem zavarná, ha a házi feladat elvégzéséhez, vagy más a tanulmányait érintő témához jól jönne valamelyik alkalmazás?;
A táblagépek órai hasznosítása nem a legideálisabb, hiszen a termek többségében nincsen konnektor, amihez csatlakoztatni lehetne az akkumulátorok véges felhasználási ideje miatt;
A már említett korosztályban nem minden osztálynak van osztályterme, illetve a vándorlás miatt több osztály is használja, ami nehézkessé teszi az esetleges szekrénybe való betevést, illetve kivételt;
Az iskolákban nincs olyan személy, aki ezt a feladatot az osztályfőnök helyett rendszeresen el tudná látni egy adott osztályban, viszont, ha mindig más a felelős, akkor ki vállalja az eszközökért a felelősséget?;
Hogyan lehet ellenőrizni, ha egy diák kamumobilt ad le, és a sajátját titokban használja?;
Milyen megítélés alá kerül az okosóra, ami az idő mellett sok minden másra is alkalmas?
Lehetetlennek tűnő küldetés
A tervezet szerint: „Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni az (1) és (4) bekezdés szerinti személy részére.” Ez alapján átvételi jegyzőkönyvet kell kiállítani minden nap minden eszközről, hiszen a vitás helyzeteket csak így lehet egyértelműen rendezni (karcolások, törött képernyőfólia, stb.). „Ez nyilvánvalóan lehetetlen lesz!” – jegyzi meg az NPK.
A tiltott és használatában korlátozott tárgyakra vonatkozó előírások betartásának ellenőrzése 4.§-a szerint:
„(2) Ha arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló az Nkt. 7. § (1) bekezdés b)-j) pontja szerinti nevelési-oktatási intézmény területén
a) az 1. § a) és c) pontja szerinti tiltott tárgyat vagy
b) használatában korlátozott tárgyat engedély nélkül tart birtokában, akkor a szabályok betartását a pedagógus jogosult ellenőrizni azzal, hogy
ba) elsősorban felszólítja a tanulót a tárgy átadására,
bb) – amennyiben felszólítás ellenére a tárgyat nem adja át – felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott vagy használatában korlátozott tárgy nincs a birtokában.”
Felmerül a kérdés, miként igazolja, hogy nincs a birtokában. Elég azt mondania, hogy nincsen nálam, vagy:
át lehet nézni a táskáját? – amit az NPK hasznosnak tartana,
ki kell forgatni a zsebeit?,
meg kell motozni? – ami elég abszurd az NPK szerint.
A tiltott tárgyaknál ez rendben van, hiszen ott az értesítendők között lesz olyan, akinek jogában áll elrendelni megfelelő intézkedést – jegyzik meg.
A tervezet tartalmaz egy kitételt, miszerint „a tanuló részére a birtoklás és használat igazgató, valamint pedagógus általi engedélyezése”. A pedagóguskar értelmezésében ez valószínűleg azokra a tanulókra vonatkozik, akik valamilyen sérültség miatt rendszeresen kell, hogy használják a mobileszközt. „Ha nem, akkor felmerülhet a kérdés, hogy az igazgató akár egész tanévre engedélyezheti bárkinek a tanítási órákon a mobiltelefon használatát?” – vetik fel.
Az NPK szerint nem egyértelmű, hogy a tervezet vonatkozik-e a technikumokra, illetve a szakképző intézményekre, mivel a felsorolásban csak a szakgimnáziumok és a szakiskolák szerepelnek.
A házirendben szabályoznák
„Összességében megkérdőjelezhetetlen, hogy a mindennapi életben és a mindennapi tanítási folyamatban használt eszközökről van szó, ami nélkül nem indulnak el iskolába a tanulók. Éppen ezért minden korosztályban az óvodától a középiskola végéig minden pedagógus (és szülő) felelőssége, hogy ezen eszközök felelősségteljes használatára nevelje a gyermekeket/tanulókat és helyesnek tartjuk, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a kérdéssel”
– summázta a pedagóguskar.
„Figyelembevéve a megvalósíthatóságot és az életszerűséget a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége a használatban korlátozott tárgyak körének (elsősorban mobiltelefon) szabályozását az intézményi házirendekben javasolja rendezni, aminek kötelezőségét tartalmazhatná a rendelet. Az ebben megfogalmazott szabályozáshoz lehetne ajánlást készíteni, meglétét a fenntartó ellenőrzi, amely rendszeres időközökben tájékozódik annak betartásáról. A tanulságokat, problémákat folyamatosan egyeztetni szükséges” – javasolják.