Walt Disney 1928 elején egy sikeres rajzfilmfigurával a háta mögött érkezett New Yorkba. Több pénzt akart. Jogosan hihette, hogy jó lapjai vannak. Oswald, a szerencsés nyúl népszerű lett, a filmeket szerette a közönség, az elkészítésük viszont egyre többe került. Disney fizetésemelést kért Charles Mintz producertől a stúdiója és az animátorai számára. Mintz válasza rövid volt: emelés helyett csökkentés. Aztán megmutatta, kinél vannak valójában a lapok.

A nyúl bevált

Oswald 1927-ben jelent meg a mozikban. A figurát Walt Disney stúdiója készítette a Universal számára, és a róla szóló rövidfilmeket a Winkler Pictures közvetítésével terjesztették.

A nyúl működött. Mozgékony, pimasz és kellően szerethető volt ahhoz, hogy ne egyszerű rajzolt kelléknek, hanem önálló személyiségnek tűnjön. A Disney csapata 26 Oswald-filmet készített, a karakter pedig a stúdió első igazán sikeres rajzfilmsztárja lett. Aztán Disney az emelkedő gyártási költségek miatt szerény díjemelést kért.

Valószínűleg arra számított, hogy egy sikeres sorozat alkotójaként erős tárgyalási helyzetben van. Nem volt.

Mintz közölte vele, hogy csak alacsonyabb díjért folytathatja a munkát. Ráadásul Disney több animátorával már külön megállapodott, így a filmek gyártását a stúdió alapítója nélkül is tovább tudta volna vinni. Oswald pedig a Universal tulajdona volt. Disney úgy ment be a tárgyalásra, hogy a munkája áráról szeretett volna alkudni. Úgy jött ki, hogy közben majdnem a teljes vállalkozását elvitték alóla.

Érdemes elolvasni a szerződést, mielőtt aláírod

A történetet könnyű volna azzal elintézni, hogy Walt Disney nem olvasta el az apró betűs részt. Ezt azonban nem tudjuk biztosan. A források szerint a szerződés megújításakor szembesült igazán azzal, hogy Oswald jogai a Universalnál vannak. A bizonyítható hiba ennél kellemetlenebb: egy egész sikeres gyártást épített olyan figurára, amely fölött nem ő rendelkezett.

A közönség szeretete nem adott tulajdonjogot. A mozis siker nem írta át a megállapodást. Amikor pedig tárgyalni kellett, Mintznek volt karaktere, terjesztési háttere és csaknem teljes animátorcsapata. Disneynek maradt a neve, néhány hűséges munkatársa és egy nagyon hosszú vonatút hazafelé. Ez a helyzet ma sem csak a hollywoodi stúdiók problémája.

Egy grafikus megtervezhet egy arculatot, egy fotós elkészítheti pályája legjobb képsorozatát, egy animátor hónapokig dolgozhat egy karakteren, egy fejlesztő pedig felépíthet egy teljes rendszert. Ettől még tisztázni kell, ki és milyen feltételekkel használhatja az eredményt, továbbadhatja-e másnak, módosíthatja-e, illetve az alkotó később bemutathatja-e referenciaként.

Az „én készítettem” és az „én rendelkezem vele” két külön mondat.

Aki kreatív szakmát tanul, annak a szerződés ugyanúgy munkaeszköze lesz, mint a fényképezőgép, a rajztábla vagy a számítógép. Csak kevésbé látványos, és általában akkor kezd mindenkit érdekelni, amikor már baj van.

„Ne aggódj, minden rendben”

Disney még New Yorkból táviratot küldött a testvérének, Roynak. Azt írta: ne aggódjon, minden rendben. Semmi nem volt rendben.

Új szereplő kellett, méghozzá gyorsan. A Disney családi visszaemlékezése szerint Waltban a hazafelé tartó vonaton született meg egy egér ötlete, amelyet később Ub Iwerks dolgozott tovább és formált rajzfilmfigurává. Mickey Mouse tehát nem egyetlen ember hirtelen ceruzavonásából ugrott elő készen, hiába áll jól ez a változat a legendának. Az első két Mickey-film ráadásul nem talált forgalmazót. A „Plane Crazy” próbavetítésig jutott, a „The Gallopin’ Gaucho” sem hozta meg az áttörést. A harmadik próbálkozás, a hangos „Steamboat Willie” már igen.

Senki ne számítson tehát arra, hogy egy rossz szerződés után automatikusan megérkezik Mickey Mouse. Többnyire csak ügyvédi számla és egy kellemetlen hétfő érkezik. Disney azonban megértette, mit veszített el Oswalddal. A későbbi üzleteiben egyre fontosabbá vált számára, hogy saját tulajdonban tartsa a szereplőket, a történeteket és idővel a terjesztés jelentős részét is. A hiba nem attól lett hasznos, hogy látványosan fájt, hanem attól, hogy többé nem ugyanúgy működött tovább.

Egy sportriporter ára: egy rajzfilmnyúl

Oswald közben a Universalnál maradt. Disney 1928-ban elveszítette fölötte az alkotói ellenőrzést, és a nyúl csak 2006-ban került vissza a vállalathoz. Bob Iger, a Disney akkori vezérigazgatója tudta, hogy az NBC szeretné megszerezni Al Michaels sportriportert, aki még a Disney érdekeltségébe tartozó ABC és ESPN szerződése alatt állt. Megállapodtak: a Disney elengedi Michaelst az NBC-hez, az NBCUniversal pedig átadja Oswald jogait. Innen származik a remekül hangzó történet, hogy

egy sportriportert elcseréltek egy rajzfilmnyúlra.

A valóságban az üzlet ennél nagyobb csomag volt. Az ESPN több sportközvetítési és felhasználási jogot is kapott, egyebek mellett a Ryder Cup és az olimpiai összefoglalók területén. A Disney 2006-os hivatalos közleményében azonban valóban ugyanabban a megállapodásban szerepelt Al Michaels szerződése és Oswald tulajdonjoga.

Hetvennyolc évvel a New York-i tárgyalás után a Disney végül visszakapta a nyulat. Ezúttal a papírok is rendben voltak.