Több év bizonytalanság után ismét teljes jogú Erasmus-részvételre készülhetnek a korábban kizárt magyar egyetemek. A fordulat azonban nem pusztán arról szól, hogy újra több hallgató tölthet egy szemesztert külföldön: az uniós források, az egyetemi autonómia és a magyar felsőoktatás nemzetközi hitelessége is ugyanannak a történetnek a része.

Egy külföldi félév sokszor egyetlen apró döntéssel kezdődik: valaki megnyitja az egyeteme pályázati oldalát, és elképzeli magát Prágában, Madridban vagy Helsinkiben. Ami ezután következik, már jóval több egy hosszú utazásnál. Új nyelvi környezet, más oktatási módszerek, nemzetközi kapcsolatok és önálló élet várja a hallgatót – csakhogy ez az út az elmúlt években számos magyar egyetemistának jóval bizonytalanabbá vált.

Miért zárult be az ajtó?

Az Európai Unió Tanácsának 2022. decemberi döntése megtiltotta új uniós pénzügyi kötelezettségvállalások megkötését a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal, illetve az általuk fenntartott intézményekkel. A korlátozás tehát nem minden magyar egyetemet érintett, hanem elsősorban a modellváltáson átesett felsőoktatási intézményeket.

Az uniós aggályok középpontjában az alapítványi kuratóriumok összetétele, az összeférhetetlenségi szabályok és a döntéshozók elszámoltathatósága állt. Emiatt az érintett egyetemek nem köthettek új támogatási szerződéseket többek között az Erasmus+ programban. A már futó mobilitások nem álltak le egyik napról a másikra, a következő hallgatói generációk lehetőségei azonban beszűkültek.

A vita rendezéséhez Magyarország 2026-ban jelentősen átalakította az egyetemek irányítását. A felsőoktatási reformok értelmében a jelenlegi egyetemi vagyonkezelő alapítványok 2027. augusztus 1-jén megszűnnek, alapítói jogaik visszakerülnek az államhoz. Szigorodtak az összeférhetetlenségi előírások, miközben a szenátusok ismét nagyobb jogkört kaptak az intézményi szabályzat, a költségvetés és a rektor megválasztása felett.

Szabad az út – de nem azonnal

A Tempus Közalapítvány október 13-i tájékoztatása szerint

az uniós döntéssel elhárultak a jogi akadályok a 2026-os felsőoktatási mobilitási és nemzetközi kreditmobilitási támogatások szerződései elől. Ez lehetővé teszi, hogy a korábban érintett egyetemek hallgatói és oktatói ismét teljes jogú résztvevőként kapcsolódjanak be az Erasmus+ programba.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy másnap már mindenki repülőjegyet foglalhat. Előbb meg kell kötni a támogatási szerződéseket, az egyetemeknek meg kell hirdetniük saját pályázataikat, majd következik a hallgatók kiválasztása és a külföldi tanulmányok elismertetése. Az Erasmus hivatalos szabályai szerint ugyanis nem létezik központi hallgatói jelentkezés: mindig a küldő egyetem nemzetközi irodájánál kell pályázni.

Az Erasmus támogatást ad az utazási és megélhetési költségekhez, a fogadó intézmény pedig nem kérhet tandíjat. A külföldön teljesített tárgyakat előzetes tanulmányi megállapodás alapján itthon is el kell ismerni.

Eközben a magyar költségvetésből működő Pannónia Ösztöndíjprogram szintén elérhető maradt, így a hallgatók előtt várhatóan többféle nemzetközi mobilitási út állhat.

A valódi kérdés most már nem az, hogy kinyílt-e az ajtó, hanem az, hány fiatal tud majd belépni rajta. Az Erasmus visszatérése akkor lesz teljes siker, ha a támogatás a szerényebb anyagi helyzetű hallgatóknak is valódi lehetőséget teremt – nem csak elméletben, hanem a repülőjegy, az albérlet és a mindennapi megélhetés szintjén is.