_
hirdetés
_
hirdetés
A jövőbeli folyamatokhoz való alkalmazkodás egyik módja az életen át tanulás, vagyis, hogy lépést tartunk az életünket és világunkat megváltoztató technológiai és társadalmi folyamatokkal. De mint vélekednek erről maguk az európai oktatók és tanárok? Az EPALE kiadványából szemezgettünk véleményeket és történeteket.
Kilépni a komfortból
„Felnőttoktatóvá válni egy folyamat, egy olyan szerep, mely folyamatosan nő, arányosan a sikereinkkel és a hibáinkból levont tanulságokkal. Felnőttoktatónak lenni, legalábbis számomra” – írja Andres Jalak Észtországból. „Elsősorban azt jelenti, képes vagyok a tanulóimat pozitív irányba elmozdítani, arra biztatni őket, próbáljanak ki valami újat, ami a komfortzónájukon kívül van. Nagyon fontos, hogy támogassuk a kíváncsiságot és a kísérletezést.”
„Valami oknál fogva mi, felnőttek, ösztönösen a biztonságosabb, ismerős opciót választjuk, és nehezebben fogadjuk el a kudarcainkat. De ha ezt a két akadályt leküzdjük, ott csodák kezdenek el történni.”
Nem csak a húsz éveseké a világ
_
hirdetés
_
hirdetés
Małgorzata Stanowska, Lengyelországból, így ír az időskori oktatásról: „Három féle időskori oktatás létezik. Az időskorra való felkészülés lényege az, hogy tudatosan felkészítsük az embereket és környezetüket az időskorban bekövetkező változásokra. Az idősekre való felkészülés arról szól, hogy létrehozzunk egy olyan környezetet, mely barátságos az idősekkel. Ez magába foglalja az infrastruktúrát, szociális és gazdasági megoldásokat és arra, hogy a társadalom az időseket a társadalom hasznos és megbecsült tagjainak lássa. Az időskorban való oktatás célja pedig a következő: befolyásolni a viselkedésüket, az oktatásuk és ön-oktatásuk népszerűsítését, mely megakadályozza a társadalmi és gazdasági lemorzsolódást. A fő cél pedig, hogy segítsünk nekik megőrizni az irányítást a saját életük fölött.”
Nem mindent lehet könyvekből tanulni
„Tizenöt év angoltanítás után két olyan dolgot fedeztem fel, mely a legjobban gátolja a felnőttek tanulását” – kezdi sorait a cseh Dana Boušová. „Az első az olvasott és beszélt nyelv megértésével szemben tanúsított gátlásaik, a második pedig az az önbizalomhiány, mellyel a saját íráshoz és beszédhez viszonyulnak. Amikor a felnőttképzésre gondolok, nem csak az jut eszembe, hogy akkor ez most csak tananyagok elsajátításáról, készségek és tanúsítványok megszerzéséről szól, hanem arról is, hogy
támogatnunk kell és felelősséget kell vállalnunk a tanulók önbizalmának fejlesztéséért – az ilyesmit nehéz könyvekből tanulni.”
– teszi hozzá.
Tervezés és megvalósítás
„Az új megközelítés szerint a felnőttképzés célja a hatékony és magas színvonalú tudásátadás lehetőségének megteremtése, mely tudományos módszerrel integrálja magába a már létező innovációkat, kihasználja a szinergiákat, új diskurzusokat és együttműködéseket kezdeményez és lépésről lépésre fejleszti a saját profi állományát. A már meglévő tudásra alapozott tervezés elengedhetetlen a változatos és kiegyensúlyozott képzési folyamat biztosításához” – fogalmazott honfitársunk, Zuti Pál.