2023 Európában a készségek éve volt. Sok vita és diskurzus zajlott a munkaerő jövőjéről – erről nem egy cikket írtunk már – és általánosan az a vélekedés, hogy a jelen- és jövőbeli folyamatokhoz feltétlenül alkalmazkodnunk kell. Ennek az egyik módja az életen át tanulás, az a folyamat, hogy lépést tartunk az életünket és világunkat megváltoztató technológiai és társadalmi folyamatokkal. De miként vélekednek erről maguk az európai oktatók és tanárok? Az EPALE kiadványából szemezgettünk véleményeket és történeteket.
Az egyik legnagyobb és legszükségesebb változás a pszichológiai biztonság megteremtése az oktatási térben. Újra kell tanulnunk azt, mitől érezzük magunkat veszélyeztetve, mi az, ami megbéklyóz bennünket. Az agyunk akkor tanul a legjobban, amikor biztonságban érzi magát – mutatott rá Maja Wyborska, Lengyelországból.
Egy életen át kell játsz… tanulni!
A társadalmunk folyamatos digitalizációjának köszönhetően hihetetlenül relevánssá váltak a digitális készségek. Rengetegen küszködnek a számítógépek, okostelefonok használatával – mondta a Hollandiában oktató Petra Luteijn.
Az embereket arra kell késztetnünk, hogy elfogadják az életen át tartó tanulás szükségességét, legfőképp azokat, akikből még alapvető szinten és hiányoznak ezek a kézségek.
_
hirdetés
_
hirdetés
Az ilyen emberek nem valószínű, hogy továbbképzik magukat, ami egyre jobban elmélyíti a szakadékot köztük és mások közt. Azt sem felejthetjük el, hogy az egyre polarizálódó társadalomnak jól értesült polgárokra van szüksége. Ezért fontos mindenki, még a felnőttek számára is, hogy folyamatosan képezzék magukat, az alapvető készségek terén is.
A felnőttek sem ússzák meg
Honfitársunk, Szederkényi Éva is megosztotta gondolatait. „Elhivatottságot érzek a felnőttképzés iránt, aziránt, hogy segítsem a diákjaimat beazonosítani, kielemezni és megvalósítani a személyes céljaikat, mindegy, hogy azok munkával vagy oktatással kapcsolatosak. Az új stratégiák definiálása nagyon fontos a kreatív tevékenységek és a mindennapi élet során is. A küldetésem az, hogy motivációs stratégiákat dolgozzak ki felnőttek számára, mely átsegíti őket az olyan kihívásokon, mint a depresszió, stressz vagy szorongás” – vázolta.
Szigetek helyett együttműködés
A horvát tanár Antun Škrinjar még a felnőttképzésbe eltöltött számos év után is arra törekszik, hogy fejlessze tudását és képességeit, és aktív résztvevője maradt az oktatási rendszernek.
„Az oktatási intézmények számára nem célravezető, ha szigetként léteznek – a fejlődés érdekében minden téren együtt kell működnünk.”
