A Szegedi SzC József Attila Általános és Szakképző Iskolája, vagy ahogy a magukat hívják ALTER nem hétköznapi tanárokat és diákokat tudhat magáénak. Az SNI-s, esetenként autista diákok képzése különleges felkészültséget és lelkierőt kíván. Ez a valóság azon része, amivel nem mindenki tud szembe nézni.
Cikkünkben, a Nemes-Nagy Erika igazgató által vezetett, suli amely a nehéz helyzetben levők számára is lehetőséget kínál és ahol országos szinten is egyedülálló fejlesztések történnek.
A honlapjukon böngészőket így köszöntik, „üdvözlünk egy picit más iskolában”. Pontosan mi az, amiben más az intézményük?
Nem klasszikus szakképző iskolaként működünk, a képzési rendszerünk 5 pilléres. Egyrészt biztosítunk egy nappali tagozatos általános iskolai képzést, a 6-8. évfolyam elvégzésére, másrészt a megyében egyedülálló módon foglalkozunk felnőttek levelezős általános iskolai oktatásával, amely szintén a felső tagozatra (5-8. osztályra) terjed ki. Ezen kívül szakképzési hídprogram, valamint klasszikus, 3 éves OKJ-s képzések is megtalálhatóak nálunk, illetve részszakképzések is.
Sajátos nevelési igényű gyerekekkel is foglalkozunk,
valamint készségfejlesztő iskolai oktatást is nyújtunk középsúlyos értelmi fogyatékos, valamint autista fiatalok számára. Ebből látszik, hogy a képzési struktúránk sem hétköznapi, de amiben még e mellett „picit mások” vagyunk, az a szemlélet, a gyerekközpontúság.
Nemes-Nagy Erika igazgató
Tanáraink igyekeznek egyéni tanulási utakat biztosítani azoknak a diákoknak, akiknek erre van szükségük, s igyekszünk a gyerekek egyéni élethelyzeteit is figyelembe venni, amelyek olykor extrém körülményeket teremtenek, s komoly próbák elé állítanak minket, például hogy egyik napról a másikra meg kell oldani egy diák lakhatását. Ezért fontos, hogy szociális munkások, gyermekvédelmi felügyelők és gyógypedagógiai asszisztensek is részt vesznek az intézmény életében.
A tanulóink tudják, hogy számíthatnak ránk, megbíznak bennünk és ezt meg is hálálják. A különböző rendezvényeken igazi csapatként képviselik az intézményt. Olykor pedig a képzés végeztével is visszatérnek, elmesélik hova jutottak az életükben, mivel foglalkoznak, családot alapítottak.
Az országban egyedülálló módon alakították ki Cseperedő szobájukat, ami esélyt ad arra, hogy a kisgyermekes fiatalok is folytathassák/befejezhessék tanulmányaikat. Miért tartották ezt fontosnak?
A szakképzési rendszer átalakítása miatt nincs lehetőség arra, hogy magántanulóként folytassák a tanulmányaikat azok a fiatalok, akik korán vállaltak gyereket. Szerettünk volna egy megoldást találni arra, hogy a kisgyermekes diákjaink is be tudjanak járni az órákra.
Az alapítványunk jóvoltából, magánfelajánlásokból, Angyalné Kovács Anikó és a Szakképzési Centrum támogatásával alakítottuk ki a Cseperedő szobát, amelyben egy alternatív napközi ellátást nyújtunk, szakképzett gondozónő felügyeletével, aki életvezetési, valamint gyermeknevelési mintával is szolgál.
Továbbá korai fejlesztő gyógypedagógusok is segítik a fiatal szülőket, mire kell odafigyelni a gyerekük érdekében, hogy később kisebb eséllyel legyenek sajátos nevelési igényűek.
A szegedi József Attila szakképző iskola
Miben látja az okát annak, hogy egyre több a sajátos nevelési igényű gyerek nem csak speciális intézményekben, hanem a hagyományos oktatásban is?
Több tényező vezethet ehhez az eredményhez. Teljesen más ma a gyerekek információszerzési módja az online világban. A növekvő figyelemzavart elsősorban a multitaskinggal szokták társítani, de ez kétélű dolog, hiszen vannak olyan online programok, játékok, amelyek meg órákig képesek lekötni a gyerekek koncentrációját.
Be kell látni, hogy a gyerek arra hajlandó odafigyelni, ami érdekli őt.
Mostanra 10-15 percre csökkent az az idő, amíg egyhuzamban képes koncentrálni a diák egy tanórán, s tény, hogy ez egyre nagyobb kihívás elé állítja a pedagógusokat, hiszen 10 percenként kell megújítani az óra menetét, változatossá tenni a foglalkozást, s a tananyag mellett teret és időt adni arra is, hogy az egyéni szükségletekről is essen szó.
A figyelemfelkeltés a hagyományos eszközökkel szinte lehetetlennek tűnik. A digitális eszközök hogyan segítik ezt a nem túl könnyű feladatot az intézményükben?
A rendelkezésünkre álló digitális eszközöket igyekszünk tanulássegítő céllal minél inkább beépíteni az oktatásba. Több olyan pedagógusunk van, akik már most szívesen és rutinosan alkalmazzák ezeket az eszközöket tanórai keretek között. Az intézmény már két éve részt vesz a Microsoft Innovatív Iskola Programjában, s ez vezetői szemléletváltást is jelent, amelynek a nyomait már lehet látni több ponton, például a modern könyvtárunk kialakításánál vagy éppen az oktatásszervezésnél. Hosszú folyamat lesz, amíg ezen a téren eljutunk oda, ahova szeretnénk,
de elindultunk az útján és biztatóak a kilátások.
A digitális eszközökkel való nevelés ma már többet jelent például egy okostáblánál?
A digitális tábla alkalmazása jó kezdeményezés, de nagy létszámú osztályoknál leginkább szemléltető, kivetítő felületet jelent. Nálunk több kiscsoportos foglalkozás van, amelyeken hatékonyabb tableteket, laptopokat alkalmazni. Van számítógépes termünk, valamint 3D nyomtatóink, amelyeket nagy örömmel használnak a diákjaink. Pillanatok alatt képesek elsajátítani az egyszerűbb tervező programok használatát.
Két és fél óra alatt megterveztek és ki is nyomtattak egy kulcstartót.
Ezek jó technikák arra, hogy hasznos szabadidő eltöltési lehetőségeket nyújtsunk számukra, s ne az utcán kallódjanak iskola után. A leendő szakköreink egy részét is erre az igényre szeretnénk alapozni.
Kertész tanuló a József Attilában
Sikerül megtalálni az utat ezekhez a kallódó gyerekekhez is, az iskola tanórán kívüli programjai hasznos alternatívát képesek ajánlani számukra?
Nyilván nem tudunk mindenkit megmenteni, bármennyire is szeretnénk.
Hozzánk többségében olyan gyerekek járnak, akik más intézményből már kihullottak, ezért nálunk más szemmel kell nézni a lemorzsolódást. Ha csak ezeknek a gyerekeknek a felét szakmához tudjuk segíteni, az már jó arány.
_
hirdetés
_
hirdetés
Közösségi média felületeken, vagy kitelepülő, toborzó rendezvényeken is találkozhatnak velünk, másrészt kapcsolatban állunk a gyermekvédelmi szolgálatokkal, az Ágota Alapítvánnyal, akik tudják, hogy a problémás gyerekek nálunk jó kezekben vannak, így figyelmükbe ajánlhatják az intézményt.
Ez azért igen komoly vállalást jelent az itt tanító pedagógusok részéről. Hogyan lehet elkerülni a kiégést?
Azoknak a pedagógusoknak, akik hozzánk jelentkeznek, mindig őszintén elmondom, mire kell számítaniuk, mert tény, hogy nem egyszerű vállalás a miénk, s a kiégés itt fokozottan veszélyezteti a munkatársakat. Az ilyen típusú iskolákba kellenek a legjobb tanárok, akik ráadásul magukénak érzik a gyerekközpontú szemléletet. Szerencsére sok ilyen kollégám van, akikre büszke vagyok.
Egységesen állunk ki a gyerekek mellett, de ugyanakkor a szabályok betartását is egységesen követeljük meg, mert másképp nem működne.
Rendkívül jó csapat van mögöttem, s így a reménytelen helyzeteket is igyekszünk kezelni. A sikeres példák visznek előre, legyen az valamilyen versenyeredmény, vagy akár csak ha egy volt tanulónk visszatér és látjuk, hogy normális életet tudott kialakítani magának.
S egy újabb tényező, ami „picit mássá” teszi az iskolát. Hogyan jött az elköteleződés az autista fiatalok oktatása iránt?
A készségfejlesztő képzés keretében van egy olyan osztályunk, amelyben csak napirendkártyákkal, képekkel kommunikáló, halmozottan sérült, autista fiatalok tanulnak. Ezeknek a gyerekeknek nem igazán megoldott az iskolai képzése, hiszen ha nem bentlakásos intézetben élnek, akkor vagy otthon vannak, s ebben az esetben egyáltalán nincs társas kapcsolatuk vagy pedig nappali foglalkoztatóban tanulnak felnőttek között, ami szintén nem szerencsés.
Amikor Balázs, az első ilyen speciális oktatást igénylő diákunk megérkezett, akkor jutottunk arra az elhatározásra, hogy berendezünk egy szobát számukra. Megkerestük azt a termet az iskolában, amely a leginkább zajmentes, tanuló boxokat alakítottunk ki benne. Ezek a gyerekek rendkívül hálásak a törődésért, bár az oktatásuk külön zajlik, kortárs közösségben lehetnek, részt vesznek az iskolai rendezvényeken, farsangkor például beöltöznek, ott vannak a sportversenyeken. A másik fontos dolog, hogy
a nem speciális nevelési igényű gyerekek is rengeteget tanulnak a toleranciáról, nagyon érzékenyen állnak a sérült emberekhez,
s ez sem utolsó szempont.
Tanítványaik diákvállalkozóként is kipróbálhatják magukat?
Igen. Ez egy országos szinten működő program, amelyhez mi is csatlakoztunk kertész, valamint textiltermék készítő diákjainkkal. Egy kisvállalkozás mintájára alapítják meg a diákvállalkozásukat, amellyel iskolaidőn kívül foglalkozhatnak, saját termékeiket árusíthatják egy meghatározott jövedelemszintig. Amit év végén megkeresnek, abból pedig kirándulást szerveznek maguknak.
Nemrégiben a könyvtáruk is megújult. Milyen újítások várják a tanulókat?
A régi könyvtárunk leginkább egy raktárhoz hasonlított. Már korábban is lett volna igény a felújításra, de csak mostanra sikerült a forrásokat megteremteni hozzá, s persze segítséget is kaptunk pár dolgos kéz személyében.
Megvalósítók: Nemes-Nagy Erika (b) és Angyalné Kovács Anikó (j) az iskolai könyvtár átadóján, 2019-ben
Állományfrissítés mellett teljesen új bútorzatot kapott a könyvtár, közösségi térré varázsoltuk, ahol van teafőzési lehetőség, tanuló-, és társasjáték sarok és az egyik 3D nyomtatót is ott helyeztük el. A tanulók szeretik ott tölteni a szabadidejüket, s még a könyveket is forgatják. E mellett pedig megtanulják azt is, hogyan kell vigyázni az újdonságokra, a könyvekre, a bútorokra.
A felújítási hullám egyébként az egész intézményben teljes bútorzatcserével járt. Elképesztő volt látni, hogy mennyire vigyáznak rá a gyerekek. Ha egy diák elkezdte volna firkálni az újrafestett falat, akkor a másik rászólt, hogy ne tegye. A fejlesztések egy része a Szakképzési Centrum fejlesztési keretéből, kisebb része uniós pályázati forrásokból valósulhatott meg, illetve a Rotary Klubtól is kaptunk nagyobb mértékű anyagi támogatást, valamint állandó támogatóink, szponzoraink is vannak.
Idén is sikerrel gazdagították a tanítványok az iskola hírnevét. Lapunk is beszámolt Kállai-Verba Eszterről, aki például harmadik lett az asztalosok versenyén, a Szakmasztáron.
Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy ilyen intézménybe csak a máshová beilleszkedni képtelen gyerekek járnak. Eszter egy tökéletes ellenpélda, hogy ez nem így van. Több diákunk a kiváló szakoktatók, vagy éppen a közösség miatt választ minket.
Országos szintű sikereket érnek el a tanítványaink a versenyeken,
idén Eszterén kívül több sikernek is örülhettünk, Lahó László parkgondozó tanulónk 2. helyezést ért el az Országos Szakiskolai Tanulmányi Versenyen, s Varga Dániel is kiváló eredménnyel végzett ugyanebben a kategóriában. Büszkék vagyunk rájuk!
A tanév végén diákkonyhát is kialakítottak az iskolában. Hogyan jött az ötlet?
Az iskolában fontos a közösségépítés. Korábban is voltak olyan alkalmak, amikor a diákok könnyen elkészíthető süteményeket, szendvicseket készítettek a suliban. A készségfejlesztősöknek pedig bele van foglalva egy heti 8 órás háztartástan/ életmód modul a tantervében, így ehhez álmodtunk meg egy olyan helyet, ahol erre teret adhatunk, nem tantermi körülményeken között.
A csapat számára nincs lehetetlen (balról-jobbra): Angyalné Kovács Anikó, Nemes-Nagy Erika, Simon Attila, Horváthné Szabó Ágnes, Rácz-Komlósi Soma
A Rotary Klub támogatta a projektet eszközökkel, a 9. évfolyamos, asztalos szakos hallgatóink pedig elkészítették a konyhabútort Csanádi Péter vezetésével. Öröm volt látni, hogy egy év szakmatanulás után milyen profi módon dolgoztak ezen a bútoron a gyerekek.
Milyen fejlesztési terveik vannak még a közeljövőben?
Tervünk rengeteg van. Mindig kell egy projekt, ami által meg tudunk újulni. Amit mihamarabb szeretnénk megvalósítani, az egy diákudvar kialakítása a kertész, parkgondozó tanulók segítségével, ahol egyrészt a Cseperedőbe járó picik játszani tudnak, másrészt a két készségfejlesztős osztályunk is be tudnak gyakorolni ház körül elvégzendő, kerti munkákat.
Azt gondolom, hallani fogunk még arról az iskoláról, ahol nem csapják be az ajtót az olyan tanítványok előtt sem, akik nem adják olyan könnyen magukat! További sok sikert kívánunk tanároknak és diákoknak egyaránt!
