Gyermekként érdekes válaszokat adtunk arra a kérdésre, hogy : Mi leszel, ha nagy leszel? Kevés az olyan felnőtt, aki a gyermekkori álmok mellett ki is tart, és azzá válik, amivé 5 évesen álmodta magát. Emlékszem, hogy általános iskolás koromban, kutyakozmetikus vagy állattenyésztő akartam lenni, akkoriban az állatokon kívül semmi más nem érdekelt, így ez tűnt a helyes válasznak a kérdésre, azóta már nagyon távol állnak tőlem ezek a dolgok, így nem nehéz kitalálni, hogy nem maradtam rajta az elképzelt ösvényen.

Levente pecázgat a kis barátaival

A gyermeki fantázia határtalan, úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük a fiatalokat az álom szakmájukról, álommunkájukról. A legfiatalabb alanyunk Levente, 8 éves. Ilyenkor még évente változnak az elképzelések a kenyér keresést illetően.

4 évesen Pókember szeretett volna lenni,

majd egy időben focista.

– Régebben bíró akartam lenni, anya azt mondta, hogy azok jól keresnek és gazdag lehetek, így azt mondtam, oké, az leszek. Csak ezzel az a baj, hogy  nagyon sok könyvet kellene addig elolvasnom még, olvasni meg nem szeretek, ezért most inkább parkettás szeretnék lenni, mint apa. Mert nagyon szép amikor megcsinál egy szobát.

Ilyen fiatalon még igen képlékeny a dolog, akár naponta változhatnak az álmok. A kor előrehaladtával azért árnyalódik a kép.

Második körben a 13 éves Zsombort, és húgát a 11 éves Zorát kérdeztük meg, hogy mik szeretnének lenni, ha felnőnek.

Zsombi: Ovis koromban kamionsofőr akartam lenni, de ez megváltozott, most mezőgazdasági mérnök szeretnék inkább. A papával sokat járunk ki a földekre, ő mezőgazdasággal foglalkozik. Szoktunk traktorozni, és rendezvényekre is járni együtt, gazdanapokra, így jött az ötlet.

Zsombi sok időt tölt a nagyszüleivel, és úgymond belenőtt ebbe a közegbe. Mivel teljesen beépült a hétvégéibe ez az életvitel, és még élvezi is, egyértelmű volt, hogy hamar dobja majd a kamion sofőr opciót.

„A jegyeimen még van mit csiszolni, de nincs más tervem. Ezt szeretném dolgozni.” – tette hozzá Zsombi.

Zora válasza meglepett, hiszen nagy állatbarát, mindenfélét sportol, és kicsit zárkózottabb természetű.

Zora: Kiskoromban állatorvos akartam lenni, de már nem. Mára inkább mentőst mondanám, az lennék. Megyünk a mentős nyílt napra is minden évben, nagyon érdekes szokott lenni. Kipróbálhatunk mindenfélét. A tévében láttam filmekben párszor mentősöket, és megtetszett ez a munka.

Egy általános iskolában tanító tanárnő névtelenséget kérve adott választ a kérdéseinkre. Mit gondolsz, a szülők mi alapján mérlegelnek, ha gimnáziumot, vagy középiskolát, esetleg szakképzőt választanak a gyerekeiknek? A jegyek, vagy a képességek alapján dől el a kérdés?

Ebben a korban szinte csak annyit néznek, hogy a diák bizonyítványa milyen. Ezek alapján gimnáziumban tanuljanak vagy szakképzésben, érettségizzenek, és egy szakmát válasszanak mellé, vagy csak egy szakmát. Csak ilyen téren gondolkoznak, arra nem térnek ki itt még, hogy mik legyenek a gyerekek, az még a jövő zenéje.

A kis riportalanyunk félénken nyilatkoztak az álmairól. Remek szakmákat soroltak fel, reméljük, hogy kitartanak majd álmaik hivatása mellett, és azzá válnak amivé igazán szeretnének.