A duális képzésről sokat írunk, a sajátos nevelési igényű tanulókról is, csak a kettőt valahogy ritkábban tesszük egymás mellé. Pedig a valóságban pontosan ott kezdődnek a nehezebb helyzetek, ahol a jó szándék elfogy, a gyakorlat meg még nincs meg. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara most ezen próbált fogást találni: elindította az első olyan SNI-módszertani és gyakorlati képzését, amelyet kifejezetten a duális képzésben részt vevő vállalkozások számára szervezett. A cél elég világos volt: használható támogatást adni azoknak a szakembereknek, akik sajátos nevelési igényű tanulókkal dolgoznak a szakirányú oktatásban.

Ez azért fontos lépés, mert

a duális képzőhelyen már nincs annyi menekülőút, mint egy elméletibb iskolai közegben.

Ott működni kell a munkaritmusnak, a kommunikációnak, a helyzetfelismerésnek, a visszajelzésnek. Ha egy oktató nincs felkészítve arra, hogyan támogasson jól egy SNI-s tanulót, abból nagyon gyorsan lehet félreértés, kudarc vagy sima lemondás. A BKIK Szakképzési Irodája ezt láthatóan időben érzékelte: 2026 elején online kérdőívben mérte fel a budapesti duális képzőhelyek igényeit, és a visszajelzésekből egyértelműen az jött ki, hogy erre a tudásra komoly szükség van.

A képzést ezért a BKIK Szakképzési Irodája és Felnőttképzési Irodája közösen rakta össze. Ötórás, gyakorlatorientált program lett belőle, amely nem ragadt le az elméleti ismertetőnél. Persze szó volt a biológiai, pedagógiai és pszichológiai alapokról is, de a hangsúly inkább azon volt, hogy a résztvevők mit tudnak ebből másnap használni a saját képzőhelyükön. Csoportmunka, közösen elemzett helyzetek, konkrét oktatási szituációk – vagyis az a ritkábbik út, amikor nem csak beszélnek a problémáról, hanem próbálnak valamit kezdeni is vele.

A programot Herendi László és Katona Emese vezette. Herendi László hosszú ideje oktat a BKIK képzésein pedagógiai, vállalkozási, marketing- és kereskedelmi témákban, Katona Emese pedig közel tizennyolc éves gyógypedagógiai tapasztalattal érkezett, tanácsadási, diagnosztikai, fejlesztési és szakértői bizottsági háttérrel. Ez a párosítás nem is hangzik rosszul:

az egyik oldalról ott a vállalati és kamarai működés ismerete, a másikról a speciális nevelési helyzetekhez szükséges szakmai mélység.

És valószínűleg pont ez kellett ahhoz, hogy a képzés ne csússzon át sem elméleti okoskodásba, sem céges „megoldjuk valahogy” hozzáállásba.

Az első alkalmon 15-en vettek részt, és a visszajelzések alapján a képzés kifejezetten jól ment át a célcsoporton. Az elégedettségi kérdőívekben a szervezettségre, a hasznosíthatóságra és az előzetes elvárásoknak való megfelelésre egységesen maximális értékelések érkeztek, az oktatók szakmai munkáját szinte mindenki a legmagasabb pontszámmal értékelte, az alkalmazott módszerekre adott visszajelzések is nagyon erősek voltak. Ez nyilván még csak az első kör, de arra már elég, hogy látszódjon: nem udvariasságból ültek be rá az emberek.

Ami ennél is érdekesebb, hogy a résztvevők nem lezárt ügyként kezelték a programot, hanem folytatást kértek. A nyitott kérdésekre adott válaszokból és az informális visszajelzésekből az derült ki, hogy az ilyen jellegű szakmai támogatásra tényleg van igény. A BKIK pedig nem is várt sokat: már készíti az SNI 2. ráépülő képzést, amely még nagyobb hangsúlyt helyez majd a gyakorlati módszerekre és a mindennapi oktatási helyzetek kezelésére. Vagyis nem egyszeri kipipált programnak szánják az egészet, hanem valami olyasminek, ami tényleg továbbépíthető.

A kamara itt nem csak képzést akar árulni, hanem rést látott egy valós szakmai hiányon. A BKIK továbbra is várja azoknak a budapesti duális képzőhelyeknek és gyakorlati oktatóknak a jelentkezését, akik szeretnének jobban felkészülni az SNI tanulók támogatására. A program 20 ezer forintos részvételi díjjal, 10–15 fős csoportoknak indul, és már megvan az első olyan budapesti duális képzőhely is, amely saját telephelyre kérte a kihelyezett vállalati változatot. Ez már nem érdeklődés, hanem konkrét mozgás.

És talán ez az egész történet legfontosabb része. Hogy

az SNI-s tanulók ügye lassan tényleg közös üggyé kezd válni, nem csak jól hangzó mondattá.

Mert lehet arról beszélni, mennyire fontos a befogadóbb, érzékenyebb, rugalmasabb szakképzés, csak ezt valakinek a műhelyben, a telephelyen, a napi oktatásban is tudnia kell csinálni. A BKIK most legalább megpróbálta odavinni a segítséget, ahol erre tényleg szükség van. És ez már több, mint amit sok hasonló programról el lehet mondani.

forrás: BKIK