Vannak pedagógusok, akikbe valahogy belenő a pálya. Nem utólag találják ki, nem kényszerből fordulnak felé, hanem már gyerekként tudják, hogy egyszer tanítani akarnak. Varga Tamás története is ilyen: a salgótarjáni oktató már kisgyermekként a katedráról álmodott, és ez a korai elképzelés azóta sem kopott ki belőle. Munkáját most az Év pedagógusa díjjal ismerték el.
A díjat a Balassi Bálint Gimnázium fenntartójának, a Sziltop Oktatási Nonprofit Kft.-nek a 30 éves jubileumi eseményén vehette át.
Varga Tamás jelenleg a Nógrád Vármegyei Szakképzési Centrum Stromfeld Aurél Technikum történelem szakos oktatója,
emellett 15 éve tanít a Balassi Bálint Gimnázium esti tagozatán, és öt éve a salgótarjáni tagintézmény igazgatója is. Ez már önmagában is jelzi, hogy nem egyetlen szerepben van jelen az oktatásban, hanem több oldalról is rálát a diákokra és a rendszer működésére.
_
hirdetés
_
hirdetés
Varga Tamás pályaválasztásában nagy szerepe volt a mátranováki általános iskolának és azoknak a tanároknak, akik megszerettették vele a természettudományokat. Később ugyan már gyakorló pedagógusként fordult a történelem felé, de ez a váltás sem véletlenül történt: egy tantervi átalakítás után döntött úgy, hogy érettségi tantárgyat is szeretne tanítani, ezért történelem szakon kezdett tanulni az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen.
A történet érdekesebb része talán mégsem maga a díj, hanem az, amit az esti tagozatról mond. Varga Tamás szerint ennek a képzési formának ma is nagyon is van helye Nógrádban és Salgótarjánban is. Tapasztalata szerint egyre többen jelentkeznek azért, hogy ilyen formában szerezzék meg az érettségit, miközben
még mindig sokan nem is tudnak arról, hogy ez az út egyáltalán nyitva áll előttük.
Ez azért fontos mondat, mert az esti tagozatot sokan hajlamosak valamiféle maradék megoldásnak nézni, holott sokaknak épp ez az újrakezdés vagy a továbbhaladás egyetlen reális lehetősége.
A díj tehát ebben az esetben nemcsak egy jól végzett munka utólagos elismerése. Inkább visszajelzés, hogy egy pedagógus egyszerre tud jelen lenni a hagyományosabb iskolai közegben és egy olyan képzési formában is, amely sokszor kevésbé látványos, mégis komoly társadalmi jelentősége van. Varga Tamás pályája ebből a szempontból nemcsak szakmai történet, hanem emlékeztető is arra, hogy az oktatásban a második esélyeknek ugyanúgy helyük van, mint a klasszikus iskolai utaknak.
