A kontár szót ma úgy dobáljuk, mint egy gyors ítéletet: rosszul csinálja, nem ért hozzá, elrontja, elkeni, elsumákolja. A mondatban ott van a lenézés, meg az is, hogy „bezzeg én jobban”. Csakhogy a szó eredeti világa nem a YouTube-kommentmező, hanem a céhek kora volt, ahol egy kézművesnek nem az számított, mennyire magabiztosan beszél a szakmájáról, hanem hogy tagja-e annak a közösségnek, amely engedélyezte és ellenőrizte a munkáját. A kontár ott nem feltétlenül volt rossz kézműves. Először inkább olyan ember volt, aki céhes iparágban dolgozott, de nem lépett be a céhbe, vagyis kívül maradt a szabályokon és a kontrollon.

A kontár nem is végez rossz munkát

A céh nem romantikus képeslap a középkorból. Érdekvédelem volt, piacvédelem, minőségvédelem, sokszor kőkemény hatalmi gépezet. Aki tag, az védelmet kap, biztosabb megrendelést, kapcsolati hálót, egyfajta rangot. Aki kívül marad, az konkurencia, és ráadásul olyan konkurencia, akit nem fognak vissza a céh fegyelmező szabályai. Ebből lett a kontár rossz híre: nem azért, mert a kezében automatikusan rossz volt a kalapács, hanem mert

kivonta magát az ellenőrzés alól, és ezt a céh veszélynek élte meg – erkölcsi, fegyelmi és minőségi értelemben is.

A kontár szó eredete az etimológusok szerint bizonytalan, viszont az egyik magyarázat elég vad. A magyar etimológiai szótár szerint felmerül a kapcsolat egy középfelnémet kunter (‘utánzat, hamisítvány’) és a kunterfeit (‘kevert, nem tiszta arany’) körével, ami végső soron a francia contrefait (‘hamisítvány’) szavakhoz köthető. A jelentés útja nem teljesen sima, a származtatás is vitatott, mégis érdekes a kép: a kontár eredettörténete egy hamisítvány-világgal kacsint össze.

Hát ez mellément

A szó jelentése közben a magyarban szépen elcsúszott. Amit régen „céhen kívüli mester”-ként is használtak, ma inkább azt jelenti: hozzá nem értő iparos, rossz munkát végző szakember. Ez a váltás teljesen logikus, csak közben szemét módon hatékony:

a kívülállásból minőségi bélyeg lett, a bélyegből pedig végleges ítélet.

Az értelmező szótárban is úgy jelenik meg, hogy a kontár mesterségéhez nem értő, rossz munkát végző iparos, és a régi jelentés külön megjegyzésként ott van mellette.

Az egész történet azért jó, mert közben a „kontár” szó nem csak sértés marad, hanem egy korszak lenyomata. Benne van a céhek félelme a kontroll nélküli versenytől, benne van a közösség és az egyéni mozgástér harca, benne van az is, hogy a szabályok nem pusztán a „jó minőséget” védik, hanem a piacot is. A kontár így nem egyetlen ember, hanem egy szerep: valaki, akit a rendszer kívülre tett, aztán kívül is tartott, és közben elmagyarázta róla, hogy ez így természetes.