„Ki korán kel, az kaparhatja a jeget az ablakról…na de aki fűtött garázsból indul…” – így hangzott kedvenc mesémben, a Verdákban Joe Komposztor üzenete riválisa, Villám McQueen felé. Bár a rajzfilm ez esetben a tehetségnek kedvezett, a valóság sajnos határozottan árnyaltabb ennél.

Vegyünk alapul két teljesen átlagos körülmények közül érkező diákot. Az egyik hamar kap egy jó tanárt, egy kis figyelmet, sikerélményt. A másiknak mindez nem adatik meg.
Eltelik tíz év, az első srác magabiztos, sikeres, tele lehetőségekkel, míg a másik még mindig a helyét keresi a világban. A siker bizony nem csak a szorgalomról szól. Ez az úgynevezett Matthew-effektus lényege.

A fogalmat Robert K. Merton szociológus vezette be 1968-ban, amikor is megfigyelte, hogy a tudományos életben már ismert kutatók sokkal több elismerésben részesülnek, mint az ugyanolyan teljesítményt nyújtó, kevésbé ismert társaik. Az elnevezés bibliai eredetű, Máté evangéliumára utal, miszerint:

„Akinek van, annak adatik, és bővelkedni fog.”

Az elgondolás lényege is e köré fonódik: Aki már sikeres, az még több lehetőséget kap, aki nem, az egyre inkább hátrányba kerül. A Matthew-effektus olyan, mintha a karrier egy hógolyó lenne: aki kicsiben elindítja lefelé a lejtőn, annak egyre nagyobb lesz, aki meg nem, az csak nézi, ahogy elszáguld mellette valaki másé.

Az oktatás a tudomány minden területén kulcsfontosságú

1986-ban Keith. E. Stanovich kognitív pszichológus klasszikus vizsgálata kimutatta, hogy már egészen korán, az olvasás tanulásakor kialakul egy láthatatlan szakadék: Ha egy gyerek hamar, és könnyedén megtanul olvasni, több könyvet is fog forgatni, ami miatt fejlettebb szókincsre és szövegértési képességekre számíthat. Azok a gyerekek, akik nehézkesen, és viszonylag későn sajátítják el ezt a tudást, kevesebbet fognak olvasni, így később nehézségeik adódnak a szövegértési és szövegalkotási feladatok terén.

A vizsgálat lényeges tanulsága, hogy a különbségek nem mindig a képességekből adódnak.

Meghatározó tényezők a kezdeti sikerélmények, az otthoni háttér, és a pedagógusok figyelme, hozzáállása is.

A szomorú statisztika szerint ezek a különbségek idővel nem elhalványodnak, hanem folyamatosan növekednek. A jelenség persze nem ördögtől való tudomány, inkább egyszerű matematika: a jól olvasó gyerekek exponenciálisan több szót látnak évente, ami miatt a szókincsek közti különbség évek alatt milliós nagyságrendű is lehet, így a korai lemaradás tartósan fennáll.

Merton és Stanovich tanulmányai akkoriban gyökeresen átírták az oktatáspolitika gondolkodást, a felzárkóztatás és a korai fejlesztés szerepét, hiszen bebizonyították, hogy az oktatás nem minden esetben egyenlíti ki a különbségeket, sokszor inkább felerősíti őket. Napjainkra mindezek mellé csatlakoztak a szakszerű pályaorientációs és tehetséggondozó programok is, melyek széles palettán hivatottak összezárni a különböző életutak közötti szakadékot, amennyiben élünk velük.

De mit tehetünk még?

A legfontosabb tanulság, hogy nem kell megvárnunk a „nagy lehetőséget”. Ma már tudjuk, hogy a kezdeti sikerek meghatározóak, az első pár „igen” aranyat ér. A siker a lehetőségekben rejlik, és csak rajtunk múlik, élünk-e velük, teret engedünk-e a merésznek tűnő ötleteknek, vagy hagyjuk, hogy a nehezebb terep kifogjon rajtunk. Ha úgy érzed, hátrányból indulsz, ne feledd: Nem te vagy kevés, csak meredekebb pályán kell feljuss a csúcsra.