Az iskolában sokszor úgy tűnik, a „menő gyerekek” nyerik a játékot: ők a legnépszerűbbek, rájuk figyel mindenki, és mintha körülöttük forogna az egész osztály. A pszichológiai kutatások azonban egészen más képet mutatnak. Több hosszú távú vizsgálat szerint azok a diákok, akik kamaszként túl sok energiát fektetnek a népszerűség hajszolásába, felnőttként gyakran nehezebben boldogulnak. Az életben ugyanis nem a menőség számít igazán, hanem a kitartás, a tudás és az, hogy valaki mennyire képes fejlődni.
Kezdjük egy kis Szakmaverzumos kulisszatitokkal. Mint minden szerkesztőségben, nálunk is „le van osztva”, hogy „nagyjából”, ki, mely területeket, témákat viszi. Oktatási magazinként igyekszünk az általános iskolai élet, a szakképzés, a felnőttoktatás, a felsőoktatás, illetve a pályaorientáció legfontosabb történéseit bemutatni nektek.
Vannak az oktatás gazdasági hatásairól szóló cikkeink (ezt többnyire én viszem), viszont van egy nagyon-nagyon fontos tematika, amire sok-sok írással próbáljuk felhívni olvasóink figyelmét. Ez pedig az iskolai élet pszichológiai, mentális területe. Ha úgy tetszik olyan hétköznapi történésekre igyekszünk rámutatni, melyek a sulis mindennapok része, csak eddig nem ilyen szemmel figyeltél rá. Az „aha” élményért (tudod, amikor egy cikket olvasva bevillan, hogy tényleg, ez nálunk is így történik, csak nem tudtam, hogy ennek ez a háttere) a mi saját „tanár urunk” felelős (nem vicc, tényleg tanított és tanít a mai napig). Kollégánk olyan érthetően, érdekesen képes hétköznapi sulis szituk hátterét megvilágítani, ahogy kevesen – nem véletlen, hogy ezeket a cikkeket szeretitek olvasni. De hogy lássátok, nem a levegőbe beszélünk, ITT, ITT, ITT, vagy ITT egy példa.
Illusztráció
Ehhez a cikkhez egyrészt ez a kolléga adta az ihletet (engedélyt kértem tőle a területére merészkedni, és jelzem, hogy megadta), másrészt egy, az elmúlt napokban a saját közegemben hallott iskolai sztori (tudod: egy barátom anyjának a nagynénjének a másodunokatestvérének nagyobbik lányával történt).
És itt visszaemlékeztem a saját iskolás éveim „menőire”. Meg tudod, van az a mém, amikor az iskola legjobbjának elkönyvelt fiút és legszebb csaját 20 év múlva újra látod, és csak annyit kérdezel magadban: mi történt?
Az én iskolás időmben (azért annyira nem volt régen…, vagyis, de…, régen volt) volt egy mondás, ami valahogy így hangzott: „aki már iskolás évei alatt előszeretettel keveri a bort a kólával (vagyis már iskolásként alkoholt fogyaszt), az felnőttként a homokot és sódert fogja keverni a betonkeverő mellett”. Vagyis, aki az iskolás éveit tanulás és fejlődés helyett azzal tölti, hogy ő legyen a legmenőbb, legnépszerűbb, legvagányabb gyerek, aki fittyet hány a szabályokra, azok felnőtt korukban könnyen lehet, hogy nem sokra viszik. (Bár manapság építőipari szakemberként már nem olyan rosszak a fizetések, és egy nagyon fontos, mindenki életére hatással lévő területről van szó, tehát becsüljük meg őket.)
Na, de térjünk a lényegre
Az iskolai életben szinte mindenki látott már ilyet: vannak a „menő gyerekek”. Ők a legnépszerűbbek, sokan figyelnek rájuk, ők diktálják a trendeket, és sokszor úgy tűnik, az egész iskola körülöttük forog. De vajon tényleg ők lesznek a legsikeresebb felnőttek? A pszichológiai kutatások szerint egyáltalán nem biztos. Sőt: sok esetben pont az történik, hogy azok a diákok, akik túlzottan a népszerűségre koncentrálnak, később több nehézséggel találkoznak az életben.
Az alábbiakban megnézzük, mit mond erről a tudomány.
Kétféle „népszerűség” létezik az iskolában
Először egy fontos dolgot kell tisztázni: a pszichológusok szerint nem minden népszerűség egyforma.
Státusz alapú népszerűség – amikor valaki „menő”, ismert, sokan irigylik vagy félnek tőle.
Kedveltség (likability) – amikor valakit tényleg szeretnek, mert kedves, segítőkész és megbízható.
A hosszú távú kutatások szerint a kettő teljesen más irányba vezet az életben. Azok a fiatalok, akik inkább státuszra törekednek, később nagyobb eséllyel küzdenek szorongással, függőségekkel vagy problémás kapcsolatokkal. Ezzel szemben a valóban kedvelt diákok gyakrabban alakítanak ki stabil kapcsolatokat, sikeresebb karriert és kiegyensúlyozottabb életet.
A „menőség hajszolása” visszafoghatja a fejlődést
Egy híres amerikai kutatás – amely több mint egy évtizeden keresztül követte a fiatalokat – arra jutott, hogy azok a kamaszok, akik 13–15 évesen különösen sok energiát fektettek abba, hogy „menők legyenek”, később nagyobb eséllyel kerültek problémás élethelyzetekbe.
A kutatás szerint náluk gyakrabban jelent meg:
alkohol- vagy drogfogyasztás,
konfliktusok a törvénnyel,
instabil barátságok és párkapcsolatok.
A kutatók magyarázata egyszerű: miközben ezek a diákok a népszerűségért versenyeztek, kimaradtak bizonyos fejlődési lépésekből. Nem tanulták meg ugyanúgy a kitartást, a problémamegoldást vagy a hosszú távú célokért való munkát.
A sikerhez nem a népszerűség, hanem a készségek számítanak
A modern pszichológia szerint a felnőttkori sikernek több fontos összetevője van. Ezek közül néhány:
_
hirdetés
_
hirdetés
kitartás és szorgalom
érzelmi intelligencia
problémamegoldó képesség
együttműködés másokkal
tanulási motiváció
A kutatások szerint ezek a képességek sokkal jobban megjósolják a későbbi életpályát, mint az, hogy ki volt népszerű az iskolában.
Illusztráció
Ezért fordulhat elő, hogy az a diák, aki csendben tanul, érdeklődő, és fejleszti a tudását, később sikeres mérnök, vállalkozó vagy kutató lesz – miközben az egykori „iskolasztár” eltűnik a tömegben.
A társas nyomás is szerepet játszik
A kamaszkor egyik legerősebb hatása a kortársak nyomása. Az ember ilyenkor különösen érzékeny arra, mit gondolnak róla a többiek.
Ezért sok fiatal inkább azt teszi, amit a csoport elvár – még akkor is, ha az nem feltétlenül jó döntés. Például:
nem tanul, mert az „nem menő”,
belemegy veszélyes viselkedésbe,
követi a trendeket, hogy elfogadják.
A társas hálózatok működéséről szóló kutatások szerint az emberek hajlamosak azt hinni, hogy bizonyos viselkedések sokkal gyakoribbak, mint valójában – ezt nevezik „többségi illúziónak”. Ez még inkább erősíti a csoportnyomást.
A sikeres felnőttek gyerekkorában gyakran más volt a fókusz
Számos életút-kutatás azt mutatja, hogy a később sikeres emberek gyerekkorában nem feltétlenül a népszerűség volt a középpontban.
Sokkal jellemzőbb volt:
az érdeklődés egy terület iránt (pl. technológia, sport, művészet),
a kitartó gyakorlás,
a kíváncsiság,
a problémák megoldásának szeretete.
Más szóval: nem az számított, hogy menők voltak-e, hanem hogy fejlődtek-e.
Az iskola csak egy rövid szakasz az életben
Az iskolai hierarchia gyakran azt az illúziót kelti, mintha a „menő gyerekek” lennének a nyertesek. De az iskola nagyon különleges környezet.
Az élet későbbi szakaszaiban viszont egészen más dolgok számítanak:
tudás,
kreativitás,
együttműködés,
felelősségvállalás,
kitartás.
Sokan ezért mondják: a középiskola nem a végállomás, hanem csak a rajt.
Illusztráció
Mit tanulhatunk ebből?
A kutatások egyik legfontosabb üzenete a diákok számára az, hogy nem az számít, ki mennyire menő az iskolában.
Sokkal fontosabb:
fejlődni
új dolgokat tanulni,
jó kapcsolatokat építeni,
megtalálni azt, ami igazán érdekel.
Az igazi siker ugyanis nem egy pillanatnyi státusz, hanem egy hosszú folyamat. És az életben gyakran pont azok jutnak messzire, akik az iskolában „csak” csendben dolgoztak a céljaikért.
Öt ok, amiért a „menőség” nem garancia a sikerre
Végezetül öt pontban foglaltuk össze, hogy a „suli menőség” miért nem garancia arra, hogy felnőttként is menő leszel.
1. A népszerűség gyakran csak egy életkorhoz kötődik
A középiskola egy sajátos világ: az számít menőnek, aki illeszkedik az aktuális trendekhez. A felnőtt életben viszont már teljesen más szabályok működnek.
2. A sikerhez készségek kellenek, nem státusz
A munkahelyeken és az egyetemeken olyan képességek számítanak, mint a problémamegoldás, az együttműködés vagy a kitartás.
3. A „menőségért” sokan kockázatos viselkedést vállalnak
Egyes kutatások szerint a népszerűségért versengő kamaszok nagyobb eséllyel próbálnak ki káros dolgokat, például alkoholt vagy más veszélyes viselkedést.
4. A csendesebb diákok gyakran több energiát tesznek a fejlődésbe
Sok fiatal inkább a tanulásra, a hobbikra vagy egy érdeklődési területre koncentrál – ezek a dolgok viszont hosszú távon sokkal többet számítanak.
5. Az igazi kapcsolatok fontosabbak, mint a hírnév
A valódi barátságok és az együttműködési képesség sokkal többet érnek a felnőtt életben, mint az, hogy ki volt a legnépszerűbb az osztályban.
Státusz alapú népszerűség – amikor valaki „menő”, ismert, sokan irigylik vagy félnek tőle.
