Minden évben van egy este, amikor a tornaterem táncparketté változik, a sneakerek sikolyát magassarkúk kopogása váltja fel, és az a bizonyos, mindenki által ismert apuka is könnybe lábadt szemekkel cserél memóriakártyát a már-már családtaggá vált fényképezőgépben.

Hazánkban évszázados hagyomány a szalagavató, története egészen a XIX. századig nyúlik vissza.

A szalag jelképezi mindazt, amiről az érettségin nem kell számot adnunk:Az alázatot, a befektetett munkát, a sok örömet, bánatot, a testi-lelki fejlődéssel eltöltött éveket, a verejtékes munkával betanult tánclépések ritmusát.

Kíváncsi voltam, más országokban hogyan ünneplik ezt a jeles eseményt, és ahogy sejtettem, nem mindenhol divat a fehér ruha, és a bécsi keringő, sőt, igazából maga a szalag is csak ránk, és testvérországainkra jellemző.

Lengyelországban például Studniówka néven, pontosan az érettségi előtt 100 nappal tartják a bált, amit tradicionális polonéz tánccal nyitnak meg. Az elegáns öltözék elengedhetetlen, és mivel a babona úgy tartja, a piros fehérnemű sikeres érettségit hoz viselőjének, a diákok természetesen mindent megtesznek az ügy érdekében.

Ha már kiegészítők, anti-szalagok:

A svéd végzősök jelképe, a fehér sapka is egy rendkívül különleges viselet. Becsületes neve studentmössa, melyet a középiskola hivatalos befejezésének ünnepén, a Studentdagen-en viselnek.

A diákok, az iskola diadalmas elhagyását követően egy teherautó platójára pattannak, majd fesztiválszerű hangulatban, zenével és tánccal kísérve vonulnak végig az utcákon.

Elképesztő bulihangulat söpör végig városon, lufikkal, zászlókkal, feliratos molinókkal – ámde visszafogott egyenöltözékben ünnepelnek, az egyenlőség és az összetartozás jegyében. Ugye, az a bizonyos svéd egyensúly…

A finn hagyományokban lesz pár visszatérő elem, hiszen náluk is fontos szerepet kap a teherautó, és a fehér sapka.

Náluk azonban nem ezek vonzzák leginkább a tekinteteket.

A Penkkarit nem az iskola befejezését, hanem az addigi tanulmányok elengedését ünnepli.

A végzősök vicces, színes, extravagáns jelmezekbe öltöznek, és a már említett teherautó platójáról több kilogramm cukorkával dobálják meg a járókelőket. Céljuk nem más, mint bármi olyat csinálni, amit az iskolában nem lehet, ezért ilyen szórakoztató rendbontással, a szabályok kigúnyolásával ünnepelnek. Egy kicsit talán, legbelül, minden diák erre vágyik, nemde?

Ami Japánt illeti, náluk minden tekintetben más a helyzet. Az ő ceremóniájuk a Sotsugyō-shiki, ami remek kontrasztot teremt más országok „szalagavatóival”. Márciusban tartják, lezárva ezzel a tanévet. Náluk

nincs hangos mulatás, csak csendes, formális esemény, ahol leginkább a tiszteletadáson van a hangsúly.

Az elvárt öltözet is eszerint alakul: A lányok a tradicionális hakama-ba öltöznek, ami egy elegáns, de színpompás szoknyanadrág, kimonóval. A fiúk iskolai egyenruhában, gakuran-ban jelennek meg. Bár ők nem tartanak bált, nincs zenés-táncos mulatság, mégis sok diák élete legérzelmesebb napjaként számol be róla.

Bár különböző országok a legkülönfélébb módokon, ruhákban, időpontokban ünnepelnek, annyi biztos: Egy korszak lezárul, kaput nyit valami egészen új előtt. Ez nem csak magyar hagyomány. Ez minden diák hagyománya, egy hatalmas kirakós, amely nélkülünk, keringő és szalagtűzés nélkül nem lehetne teljes.