_
hirdetés
_
hirdetés
Próbálj elképzelni egy tantermet, ahol a legnagyobb hiány nem a kréta, nem a projektor és nem is a wifi, hanem maga a szék. Nincs mire leülni, mert az iskola, amely ezt kitalálta, úgy gondolja: a tanulás nem ülőalkalmatosság kérdése. A testet mozgásra tervezték, az agyat pedig arra, hogy kövesse.

A „chairless classroom” modell Ázsiából indult, főként Dél-Korea és Szingapúr kísérleti iskoláiból. Ott vették észre, hogy
amikor a diák nem ül órákig mozdulatlanul, a figyelme nem csökken, hanem épp ellenkezőleg: éberebb lesz.
A test aktívabb működése felpörgeti azokat az agyi területeket – főleg a prefrontális kérget –, amelyek a fókuszálásért és a problémamegoldásért felelnek.
_
hirdetés
_
hirdetés
Az órák rövid blokkokra tagolódnak, a tanulók állnak, pozíciót váltanak, padlóra festett jelöléseket követnek, álló tábláknál dolgoznak. A rendszer lényege, hogy a diák folyamatos, apró mozgásokban marad, ami csökkenti a kognitív túlterhelést. A Stanford „Embodied Learning” kutatócsoportja 2021-ben azt is kimutatta, hogy így 18 százalékkal javul a rövid távú memória és 23 százalékkal nő az aktív tanulási idő.
A tanárok beszámolói szerint
az egyik legérdekesebb mellékhatás az, hogy eltűnik a klasszikus iskolai búvóhely: a „hátsó pad”.
Ha mindenki áll, akkor mindenki egyformán része a térnek. Senki sem tud elmerülni a pad alatt tartott telefonban, és nem lehet hátraevickélni, hogy láthatatlan maradj. A figyelem eloszlása kiegyenlítettebb, a részvétel természetesebb.
Természetesen nem katonai díszsorfalról beszélünk. Van pihenőzóna is, puha blokkokkal, ahol néhány percre le lehet ülni, és vannak döntött pultok, ahol támaszkodni lehet. A lényeg nem az állás, hanem a szabad választás: a diák maga dönti el, milyen pozícióban tud a legjobban működni.
Tulajdonképpen Magyarországon sok helyen már most is így működik – csak nem tudatosan hívjuk így. A gépészek, villanyszerelők, szakácsok óráin a „szék” mint fogalom eleve felesleges. A test része a tanulásnak. Ha ezt a gondolkodást kiterjesztenénk a közismereti terepekre is, az sok olyan diákot hozna vissza a tanulás élményébe, akik nem a tananyaggal, hanem a mozdulatlansággal küszködnek. Lehet, hogy a jövő iskolája nem attól lesz modern, hogy több képernyőt teszünk a falra, hanem attól, hogy kevesebb széket teszünk a padlóra.














