Sok olyan szakma van, melyet valamilyen okból kifolyólag már nem űznek, vagy akár már teljesen el is tűnt. Mutatunk nektek egyből vagy tíz ilyet.

1. Jégvágó

Jégvágó munkások
Kép: Fortepan / Klenner Aladár

Mielőtt feltalálták volna a fridzsidert, az embereknek néha kreatív módszereket kellett alkalmazniuk az élelmiszer tartósítására. Az egyik ilyen módszer az volt, hogy télen kimentek a befagyott tavakra és folyókra, majd felvágták a jeget – már ha az megvolt legalább 20-30 centiméter vastag. Reméljük, nem kell ragozni, hogy a kőkemény mínuszoknak és az instabil jégtábláknak köszönhetően ez egy elég veszélyes szakma volt.

2. Patkányfogó

Liverpool-i patkányfogók az 1900-es évek elejéről
Fotó: wikimedia.org

A régi korokban komoly problémát jelentettek az emberek számára a könnyen szaporodó és a szó szerint a csatornában is megélő patkányok. Mivel sok kárt okoztak és sokszor még betegségeket is terjesztettek (például a pestist, mely a 14. században többmillió áldozatot követelt), a patkányfogók feladata volt, hogy kutyák vagy csapdák segítségével elkapják a rágcsálókat és megakadályozzák az elterjedésüket.

3. Neonreklám-készítő

Kép: MTVA Sajtó- És Fotóarchívum / Járai Rudolf

Az első neonreklám hazánkban még 1908-ban gyulladt ki, és egészen a rendszerváltásig beragyogták a sötét éjszakákat. A szocialista rendszerben sokszor állami mandátumra készültek ezen a reklámok, hogy Budapestnek „világvárosi” érzést kölcsönözzenek. A rendszerváltás után a gazdasági káoszban a neonreklámokat elhanyagolták, majd az olyan olcsóbb és megbízhatóbb technológiák megjelenésével, mint a LED-ek, a neonreklámok azok készítőivel együtt lassan eltűntek.

4. Gyertyakészítő

Kép: Instagram / Tammi Becker

A gyertyák egykoron az otthoni világítás fő eszközei voltak. Bár ez a szakma nyomokban és hobbiszinten még életben van, a petróleumlámpáknak és aztán az elektromos világításnak köszönhetően ez a szakma elvesztette egykori fontosságát.

5. Kosárfonó

Kép: ertektar.rs

Bár a kosárfonás még a fazekasságnál is ősibb mesterség és kosarat még ma is sok ember kezében lehet látni, a kosaraknak már jó ideje komoly vetélytársuk akadt a nejlonzacskók képében. Ma már pedig még rosszabb a helyzet, a fiatalok ugyanis sokkal inkább hajlamosabbak online vásárolni, mint kimenni a piacra. Ez a szakma főleg már csak a népi kézművesek körében gyakorolt.

6. Gombkötő

Rozsnyói gombkötők munkái
Kép: arcanum.com

A gombkötők mestersége régi hagyományokra tekint vissza, ennek ellenére ma már alig ismerik. A gombkötők általában egy fa alapra varrtak cifrábbnál cifrább mintákat, sok esetben selyem-, ezüst- vagy aranyszálból. Ezt a kimerítő folyamatot a 18. századtól elkezdték felváltani a zsinórverő gépek, a 20. század elejétől fogva ez a szakma pedig folyamatosan eltűnt.

7. Kovácsművész

A kovácsmesterségek hanyatlásának sok oka van, de a művész kivitelezésű kerítéseket és más egyéb tárgyakat készítő kovácsművészek eltünedezésének oka egyértelműen a trendek és a fogyasztói szokások megváltozása. Sajnos úgy tűnik, hogy a modern építészetben ma már egyáltalán nincs helye egy kovácsoltvas kerítésnek, a mesterek ma már pedig főleg csak felújításokat, renovációkat végeznek. Ha jobban is érdekel ez a téma, feltétlenül olvasd el ezt a cikkünket.

8. Lovaskocsi- és hintókészítő

Angol kocsikészítő munkások 1900-ból
Kép: Amesbury Carriage Museum

Hintóval járni egykor olyan életmódbeli kinyilatkoztatás volt, mint ma Ferrarit vezetni. Az úgynevezett konflisok (egylovas, kétszemélyes kocsi) és fiákerek (a konflisnál nagyobb, több lóerőt igénylő járművek) egykoron nagyon gyakori látványnak számítottak az európai városok utcáin, a 20. század második felében viszont már teljesen kiszorították őket a gépkocsik, ma már pedig főleg csak turistaattrakcióként találkozhatunk lovaskocsival.

9. Drótos

Összedrótozott cserépedény
Kép: mimicsoda.hu

A drótos egy olyan szakma volt, mely edények dróttal való foltozásával foglalkozott és a 18. századi vándorlások korában jelent meg, gyakran szlovák (drótostót) és roma (kolompár) nemzetiségű vándorok űzték. Valóban, a drótos általában szegény iparos volt, nem volt se műhelye, se boltja és faluról falura járva kereste a kenyerét. A modernizáció következtében eltűntek, de állítólag Nagytarcsán még az 1960-as években is működött egy drótos.

10. Faszénégető

Kép: wikimedia.org

Bár faszenet természetesen még mindig készítenek, a mesterség hagyományos formájában széleskörűen már nem létezik. Ősi mesterség, azonban a 19. századi iparosodás következtében lett minden erdővidéken jelentős háziipar. A szénégetők jellemzően az erdőkben éltek, és speciális módszerekkel készítették, sokszor faluról faluról járva a faszenet.