Azok számára, akik élvezték a szakképzés történetének (nem is annyira) rövid kivonatát cikksorozatunk utolsó része egészen biztosan katartikus élményt nyújt majd. Következik a szakképzés történetének rendszerváltás utáni szakasza, mely egészen napjainkig tart.

Cikksorozatunk legutóbbi részében láthattuk, hogy a szakképzést a szocialista rendszer többször is megpróbálta megreformálni, ám ezek az újítási kísérletek legalább annyi problémát kreáltak, mint amennyit megoldottak. A szocializmus utolsó éveiben mindennek ellenére a szakképzés alapvetően népszerű volt: az általános iskolát elvégző diákok 95 százaléka tanult tovább, több mint háromnegyedük pedig a szakképzésben folytatta tanulmányait. 1989-re, a rendszerváltás évére viszont kristálytisztává vált az a tény, hogy a hazai szakképzés minden szempontból elavulttá vált. Emellett volt egy még nagyobb probléma: a szakközépiskolákban 16-18, a szakmunkásképzőkben 24 százalékos volt a lemorzsolódási arány.

1989-ben bekövetkezett a fordulat: leomlott a vasfüggöny, az orosz csapatok kivonultak, a pártállam megdőlt és létrejött a demokratikus harmadik köztársaság. A rendszerváltást közvetlen követő időszak egy gazdasági válsággal vegyített kaotikus átrendeződés volt, melynek jelenleg inkább nem mennénk bele a részleteibe.

Egy viszont biztos: újra napirendre került a szakképzés átalakítása, a szocializmusból öröklött problémák megoldása.

A szakképzés fő problémái a rendszerváltást követően

A rendszerváltás után egyértelművé vált, hogy a tervgazdálkodást és az állami kontrollt felváltó piacgazdaság és szabad verseny új kihívások elé állította a szakképzési rendszert és az oktatási döntéshozókat:

A tananyag és az eszközpark elavult.

A gazdasági változások következményeként több, mint egymillió munkahely szűnt meg és százezrével voltak munkanélküliek az országban, ez pedig részben annak volt köszönhető, hogy a szocialista szakképzésben szerzett tudás sokszor nem volt alkalmas arra, hogy valaki betöltse a munkaerőpiac elvárásait.

A nehézipar összeomlása azt jelentette, hogy rengeteg olyan nagyüzem szűnt meg, melyekben a szakképzésben tanuló diákok gyakorlati tapasztalatokat szerezhettek.

A magyar gazdaság új szereplői pedig nem tudtak, vagy nem is akartak gyakorlati partnerek lenni, ezért az iskolák sok esetben kénytelenek voltak kisvállalkozókkal gyakorlati szerződéseket kötni és saját tanműhelyeket kialakítani.

Megrendült a bizalom a képzési struktúrában, hiszen bizonyos szakmákkal az iskola elvégzése után nem lehetett elhelyezkedni.

Egyre kevesebben jelentkeztek a szakképzésbe, több képzési irány megszűnt és iskolákat vontak össze.

A korai reformok

A szakképzés megreformálásának folyamata 1990-ben kezdődött el és 1991-ben kezdődtek az első próbálkozások az úgynevezett „világbanki program” kereteiben. E szerint az új, kísérleti rendszer, mely jó időre meghatározta a magyar szakképzés irányát a 9-10. osztályban a diákok főleg csak közismereti tárgyakat tanultak és pályaorientációs foglalkozásokon vettek részt, a szakmai oktatás pedig csak az utolsó két évben történt meg. Emellett pedig újra lehetségessé vált, hogy az államon kívül más szervezetek (például az egyházak vagy alapítványok) vagy akár magánszemélyek is alapíthassanak és üzemeltethessenek iskolákat. Az oktatás decentralizálódott, sok iskola önkormányzati fenntartásba került.

1993 mérföldkő volt a magyar oktatás történelmében, akkor fogadták el ugyanis a közoktatási törvényt, mely az ugyanebben az évben elfogadott szakképzési törvénnyel közösen a szakmunkásképzőkből átalakított szakiskolákban 16 éves kor utánra helyezte a szakmatanulás kezdetét, voltaképpen megszüntetve a 11. osztály előtti szakmatanulást: ez volt az úgynevezett 2+2 éves rendszer. A szakközépiskolákban négyéves képzés zajlott: ebben a négy évben általános ismereteket tanultak a diákok, a cél pedig az érettségire és a továbbtanulásra való felkészülés volt, de adott esetben lehetőség volt a 12. évfolyam elvégzése és az érettségi letétele után egy 13. évfolyam megszervezésére, mely a szakmai vizsgára készítette fel a tanulókat.

Az OKJ bevezetése

Emellett nem elhanyagolható fejlődés volt az is, hogy bevezették az OKJ-t, létrehozva egy egységes, országos szintű szakmai jegyzéket. Ennek eredményeként a felnőttképzés sokkal nagyobb szerepet kapott a szakképzésben, mint azelőtt, a szakmák jelentős részét sok esetben csak a 10. osztály elvégzése vagy az érettségi letétele után lehetett megszerezni.

Ekkorra már sokak számára kezdett egyértelművé válni, hogy a piacgazdaságban az ember nem szerez elég tudást csak az iskolában ahhoz, hogy élete végéig abból tudjon élni:

hirdetés

ez az életen át tartó tanulás (lifelong learning) koncepciója. Ennek eredményeként 1994-re 7000, az iskolán kívüli képzéssel foglalkozó vállalkozás létesült. Ezek a képzések sokszor elégtelen színvonalúak voltak, úgyhogy 1997-ben jogszabályi keretek közt kezdték el szabályozni őket például a képzők nyilvántartásba vételével.

1996-ban érkezett meg az első korrekció. A törvénymódosítás meghatározta, hogy a szakiskolai képzésben a 9-10. évfolyamon az általános műveltséget megalapozó oktatás folyik, ezzel párhuzamosan viszont szakmai előkészítő ismereteket is oktathatnak, maga a szakképzés és a szakmai vizsgára való előkészítés pedig csak a felsőbb évfolyamokon zajlik. A felsőoktatási törvény szintén ez évben eszközölt módosítása pedig létrehozta az akkreditált felsőfokú szakképzést mint a főiskola vagy az egyetem alternatíváját.

Újabb reformok és a kompetenciaalapú szakképzés kezdete

1999-ben ismét változtattak a rendszeren. A szakiskolákban ezentúl a 9-10. évfolyamon az általános műveltség megalapozása mellett pályaorientáció, szakmai előkészítő ismeretek oktatása és szakmai alapozó oktatás is lehetséges volt, újra lehetővé téve, hogy már a 9. évfolyamtól szakmai ismereteket szerezzenek a diákok. Emellett a még mindig komoly problémaként jelenlévő lemorzsolódás orvoslására megjelent a felzárkóztató oktatás lehetősége, melynek értelmében az a diák, aki 16 évesen még nem fejezte be az általános iskola 8. osztályát, az a szakiskolában ezt megteheti egy 1-2 évfolyamos kurzus keretei között. Ebben az időszakban a gyakorlati képzés kérdése még mindig megoldatlan volt, az iskolák és a vállalatok közti kapcsolatok gyengék voltak, a diákok pedig elsősorban kisvállalkozóknál és az iskolai tanműhelyekben szerezhettek praktikus ismereteket.

2006-ban új alapokra helyeződött a szakképzés: az OKJ megújulásával (mely ezen a ponton 416 szakképesítést tartott nyilván) komoly módszertani változásokat vezettek be. Az átalakítás leginnovatívabb eleme a munkaerőpiacon elvárt feladatok elvégzéséhez szükséges kompetenciák meghatározása volt, mely teljes egészében illett a modern európai szakképzési keretrendszerbe. A szakképzés felértékelődött: a gazdasági növekedés érdekében az oktatás fő terméke a munkaerőpiacon is versenyképes tudás és az alkalmazkodóképesség lett, ez lett a munkanélküliség és az elmaradottság felszámolásának fő eszköze.

Elkezdődött kialakulni a kompetenciaalapú szakképzés.

A 2010 utáni fordulat

2010 után újabb fordulat állt be az oktatásban. Az önkormányzati fenntartású iskolák újra állami kontroll alá kerültek, a tankötelezettséget leszállították 16 évre, és 2013-tól bevezették az új típusú, ágazati szakképzést. Ennek keretében a 9-12. évfolyamon az érettségire felkészítő közismereti tárgyak mellett az ágazati szakközépiskolákban egyszerre folyt elméleté és gyakorlati szakmai oktatás is. Ez azt jelentette, hogy a szakképesítés megszerzése a 12. évfolyam után volt lehetséges, azonban a szakmai vizsgára való előkészítés már az előző négy évfolyamban is zajlott.

2016-ban létrejöttek a szakképzési centrumok, a szakközépiskolákat szakgimnáziumokká, a szakiskolákat szakközépiskolákká nevezték át, a szakiskola pedig innentől fogva egy olyan intézménytípust jelentett, mely a hátrányos helyzetű, illetve sajátos nevelési igényű (SNI) diákokat segítette szakképesítéshez. A szakközépiskolákban 3 éves szakmai képzés és a szakmai bizonyítvány megszerzése után két közismereti évfolyam készítette fel az érettségire, a szakmai vizsga pedig mentesítette a diákokat az ötödik, választandó vizsgatárgy alól. A szakgimnáziumokban pedig az érettségi mellett egy OKJ-s szakképesítést is lehetett szerezni, bár ez 2018-tól nem volt kötelező.

Szakképzés 4.0

A következő reform 2019-ben érkezett és kialakította a ma is működő rendszert: a Szakképzés 4.0-t.

A 2020-as évfolyamtól kezdve két iskolatípus áll rendelkezésre: az 5 éves, érettségit és szakmai vizsgát is adó technikum és a 3 éves, a szakmai vizsgára felkészítő szakképző iskola. Ezen felül pedig bevezetésre került a német mintára kialakított duális képzés, melynek keretében végre rendeződött a diákok gyakorlati képzésének az évtizedek óta fennálló kérdése. Bevezették a tanulmányi eredménytől függő szakképzési ösztöndíjat, a két ingyenes szakma megszerzésének lehetőségét, és rugalmasabbá vált a felnőttképzés azáltal, hogy bevezették a felnőttképzési jogviszonyt és lehetővé tették a szakma akár e-learning formában való tanulását.

Ez pedig, Tisztelt Olvasó, az a rendszer, amiben (feltehetőleg) te is tanulsz, illetve tanultál vagy tanulni fogsz.

Hát, egy dolog biztos: sok idő telt el a céhek és az inasok kora óta. A magyar szakképzés története szövevényes história, fejlődésének pedig sokszor gátat szabott a korabeli politikai berendezkedés, a háborúk és a gyors gazdasági változások. Láthattuk azt is, hogy minden kor modelljének megvolt a saját hibái és gyenge pontjai. A jelenlegi rendszer úgy tűnik, kielégítően működik, ennek ellenére viszont történelmi tapasztalatként állíthatjuk, hogy bizonyosan ez sem tökéletes. Úgyhogy kíváncsiak vagyunk, mit hoz a jövő, és hogyan íródik tovább a szakképzés története.