Nem mintha olyan sokat számítana, de az első nap reggelén azért jobb, ha nem fordítva veszed fel a munkaruhát. A legtöbben már otthon kétszer megnézik, melyik zsebbe rakják a diákigazolványt, háromszor ellenőrzik, hogy van-e náluk bérlet, aztán a cégnél állnak, mint kisbárány a vágóhídon. Pedig ez csak a gyakorlat első napja. Vagyis: a legnagyobb para.

Mi lesz, ha nem tudok semmit?

Ez a leggyakoribb gondolat. És hát… jogos. Egy 16 éves gyerek még nem fog nyomtatványt kérni a logisztikai osztályon, vagy rutinosan beállni a habverő mellé a tankonyhán. De nem is kell.

A gyakorlat első napján senki nem várja el, hogy te legyél a hónap dolgozója.

Az viszont nem árt, ha nem bújsz el a sövény mögé. A „nincs elég tudásom” para mögött valójában az van: félek, hogy kinevetnek, nem vesznek komolyan, vagy még rosszabb – rám bíznak valamit, amit elrontok. És akkor jön a pánikmosoly.

Mi lesz, ha rám sem hederítenek?

Sokkal valószínűbb. Főleg nagyobb cégnél, ahol a fél raktár nem tudja, hogy most jött egy tanuló, és azt hiszik, te vagy az új raktáros, csak nagyon fiatal vagy. A legnagyobb stressz ilyenkor nem is a munka, hanem az, hogy senki nem foglalkozik veled – és nem mersz kérdezni, mert ciki. Pedig nem az. Ahogy a rutinos tanulók mondják: Mindegy, hogy hülye kérdés – kérdezz! Különben fél napig állsz ott a söprűvel, mert nem tudod, hol a raktár.

Mi lesz, ha rosszat mondok?

Sokan rettegnek attól is, hogy meg kell szólalni. Márpedig meg kell. Az első nap az ismerkedésről szól – és nem csak neked a céggel, hanem a cégnek is veled. Egy sima „Jó napot kívánok, X Y vagyok, a szakmai gyakorlatomat itt kezdem, hol tudok bejelentkezni?” már fél siker. Ha ehhez mosoly is társul, már-már legendás kezdő vagy.

A rutinosak tanácsai:

 Készülj fel fejben! Nézd meg a cég honlapját, írd fel, ki a kapcsolattartó!

 Ne legyél láthatatlan! Inkább kérdezz túl sokat, mint semmit!

 Figyelj, de ne görcsölj! Nem tudsz mindent – nem is kell.

 Írj le, amit mondanak! Komolyságot mutat. Plusz másnap jól jön.

 Ne hasonlítsd magad másokhoz! A gyakorlat nem verseny.

A legnagyobb para nem az, hogy bénázol. Hanem, ha nem mersz bénázni.

A szakmai gyakorlat nem vizsga. Ez a tanulás terepe. Itt szabad hibázni. Sőt, itt kell. A lényeg, hogy tanulj belőle és holnap már eggyel kevesebb dolgon parázol. És ha most még úgy érzed, hogy „itt semmi értelmeset nem tudok csinálni”… akkor üdv a klubban. Mind jártunk így. Aztán a harmadik héten már te mutatod meg az új fiúnak, hogyan kell belépőkártyát kérni.