Enni kell, és sokan szeretünk is enni. Volt már szó állattenyésztésről, mezőgazdaságról, főzésről és felszolgálásról: viszont mi van minden mással, ami az élelmiszeripar két vége között történik? E heti cikkünk megkísérel egy betekintést a témába.

Mint ahogy azt már cikksorozatunk korábbi részeiben említettük: az élelmiszertermelés technikájának fejlődése párhuzamos az emberiségével, sőt, akár azt is állíthatnánk, hogy annak az egyik fő mozgatórugója. A mezőgazdaság elterjedésének köszönhetően létrejöhettek a városok, majd a még hatékonyabb termelési technikák lehetővé tették az ipari forradalomhoz szükséges népességrobbanást. Ma, sokak szerint, szintén történelmi fordulópont előtt áll az emberiség, de a nyugati világ biztosan: a demográfiai krízis, a klímaválság, a kultúrák közti harc mind azt jelzik, hogy valami elkezdődött, és ki tudja mikor és hogyan ér véget.

A mostani helyzet meglehetősen egyedi problémával állít minket szembe: a nyugati világ történelme során talán előszőr nem (csak) az a fő probléma, hogyan termeljünk elegendő élelmet, hanem az, hogyan termeljünk elég élelmet úgy, hogy nincs elegendő munkaerő rá, és hogyan tegyük mindezt úgy, hogy közben nem romboljuk tovább a környezetünket és ráadásul lehetőleg úgy, hogy minél kevesebbet pazarlunk. Bár cikksorozatunk előző részeiben már volt szó erről a témáról, főleg az élelmiszer előállításának kezdeti és végső szakaszairól, arról még nem, hogy a két végpont közötti feladatok ellátásában milyen szerepe van és még lehet a robotoknak.

Ez kerül ma az asztalra

Általánosságban elmondható, hogy a gyártás terén elég gyorsan törnek fel a robotok. A gépek jelenleg olyan környezetben tudnak a legjobban érvényesülni ami statikus és repetitív feladatok elvégzésével jár. A csomagolás például pont egy ilyen feladat, és már ma sok olyan robot van, amely tökéletesen alkalmas az ilyen jellegű munkákra.

Egy kamerával felszerelt robot nem csak válogatni tud, hanem ki tudja szűrni a hibás termékeket is.

A robotok, ha élelmiszer-előállítással foglalkoznak, leginkább az olyan kaják gyártásában a legjobbak, melyek relatíve egyszerűek, például a gabonapehely vagy a tészta.

Bár, ha megnézzük az érem másik oldalát, olyan robottal is találkozhatunk, mely nem csak száraztésztát készít, hanem ehetővé is varázsolja azt.

Bár az alábbi robotnak inkább a mezőgazdaságról szóló cikkünkben lett volna a helye, de azért itt is elfér: nem mással foglalkozik, mint a gabonatárolók átfésülésével és monitorozásával. 10 méter mélyre tudja befúrni magát a gabonába, fő feladata pedig a pára- és nedvességtartalom figyelése, mely segítségével megelőzhető az olyan kártevők megjelenése, mint a gombák vagy a rovarok. Ráadásul még életeket is ment: az ilyen méretű gabonatárolók ugyanis sokszor életveszélyesek is lehetnek.

A pékipar sincs biztonságban: ez a robot például kenyeret süt, és ha arra képes, akkor elviekben bármilyen pékipari terméket is képes lesz elkészíteni.

Az élelmiszeriparban nem feltétlenül csak a robotok tudnak érvényesülni: úgy tűnik, a 3D nyomtatók is otthonra találnak benne. A Tisztelt Olvasó például enne 3D nyomtatott csokit?

De választhatunk bizarrabb módot is a 3D nyomtatók élelmiszeripari felhasználására: például a nyomtatott húst. Egy ilyen gép általában növényi eredetű zsírból, vérből és izmokból képes „húst” nyomtatni, de olyan is van, ami szarvasmarhák sejtjeiből mesterségesen növesztett állati anyagból teszi ezt. Ez állítólag egy környezetbarátabb módja a húsfogyasztásnak: sokkal kisebb környezeti lábnyommal jár egy ilyen „steak” kinyomtatása, mint ha ugyanennyi, de valódi húst egy igazi tehénből nyernének ki. De ha ebbe beleszámítjuk a gépek működtetéséhez szükséges energia valamint a felhasznált nyersanyagokat, akkor is tényleg így van? Egyelőre ez a technológia még nem túl fejlett, úgyhogy legjobb esetben is csak találgatni tudunk, mint például arról is, hogy milyen hatása van az ilyen módon előállított élelmiszernek az emberi szervezetre. Ti ennétek ilyet?

Minden rendben, ha van hozzá gusztusunk

A kérdés, mint általában, most is áll:

El fogja venni a robotizáció az élelmiszeriparban dolgozók munkáját?

Két oldalról érdemes megközelíteni: egyelőre biztos, hogy nem. Másrészt viszont a jövőre is gondolni kell: egy élelmiszer-feldolgozó üzemben általában nem passzióból dolgozik valaki, ha pedig ezt a tényt kombináljuk a demográfiai válság okozta munkaerőhiánnyal, rájöhetünk, hogy a jövőben az élelmiszertermelésben nagy szerepe lesz a robotoknak. Tény és való, hogy a legtöbb gyárban még mindig szükség van emberi munkára, főleg az olyan komplexebb feladatok elvégzésére, mint a készételek elkészítése. Viszont ahogy fejlődik a technológia, előbb-utóbb ez is megoldható lesz (sőt, sok esetben már most az). A komplex feladatok okozta nehézségek egy dolog, viszont van egy másik hátráltató erő is: a magas költségek, és minél komplexebb egy feladat, annál magasabbak lesznek a költségek is. Úgyhogy valószínű, hogy egyelőre még nem a robotok fogják az asztalra tenni az ételt.