Új év, új én. Hangzatos felvezetése egy elhatározásnak, ami legkésőbb január közepére hamvába dől, értelmét veszti, majd érdeklődés hiányában elmarad.

Évek hosszú során, elviccelt, elsumákolt ígéretek tömkelegén átgázolva jöttem rá, hogy

az újévi fogadalom nem más, mint önmagunk megnyugtatása, amolyan végső vigasz, amiért idén sem sikerült lefogyni, továbbra sem tudok franciául, nem selejteztem ki minden nemkívánatos holmit, és nem sikerült elmerülni az önelfogadás tengerében sem.

Decemberben, a harmadik szeletke zserbó után már csak mosolyogva legyintünk: ,,Majd jövőre!,, Így megy ez évtizedek óta, száz meg száz asztal körül. Eljön az a bizonyos Szilveszter éjjel, és az addig legkevésbé szentimentális emberek is képesek koccintani a lehetetlenre: Egy év alatt megváltani a világot úgy, hogy eddig nem tettünk érte semmit.

Úgy döntöttem, nyomába eredek ennek a kollektív önbecsapásnak: Az újévi fogadalmak hagyománya több ezer évre nyúlik vissza. Az ókori babilóniaiak, bár az újévet a tavaszi napéjegyenlőség idején ünnepelték, ígéreteket tettek isteneiknek, hogy a későbbiekben jó szerencsében, bő termésben részesüljenek.

Napjaink klasszikus értelemben vett fogadalmai mégis a rómaiaktól erednek:

Ők a múlt és jelen uralkodójának, Janus istennek tettek fogadalmakat arra vonatkozóan, hogy a következő évben jobban élnek majd az elmúlt évhez képest. Érdekesség, hogy a január hónap is róla kapta a nevét. A középkori kereszténység idején jellemzőek voltak a lelki megújulásra tett ígéretek is. Előtérbe került az erkölcsi fejlődés, önvizsgálat. Bár kezdetben az újévi fogadalmak leginkább vallási ígéretek voltak, a megoldás tulajdonképpen önmagát generálta. Aki többet tett azért, hogy az adott istennek tetszően végezze a dolgát, annak jutalma a jól elvégzett munka gyümölcse volt, melyet az ember hajlamos volt áldásként, ajándékként kezelni.

Manapság már más a helyzet, hiszen ahogy fejlődött a tudomány, a technika, a modern ember előtérbe helyezte önmagát. Ma már inkább magunknak fogadunk meg mindenfélét, önmagunk rendelkezünk az életünk felett.

A fogadalom célja minden esetben a fejlődni akarás, a változás utáni szomj, a bizonyítási vágy, hogy képesek vagyunk felülkerekedni önmagunkon.

Aztán átvészeljük az ünnepeket, kipihenjük azt a rúd bejglit, amit már nem biztos, hogy meg kellett volna enni, majd lassan visszarázódunk a mindennapokba. Kezdődik elölről a mókuskerék, munka, család, otthoni teendők… Azon kapjuk magunkat, hogy az utolsó utáni dolog, amihez kedvünk van, az egy óra az edzőteremben. Vagy egy nyelvlecke. Netán negyvenöt perc meditálás abból a méregdrága könyvből. Bár ilyenkor azt érezhetjük, ismét elbuktunk, és a fogadalom ismét csak ígéret maradt egy üres pezsgőspohár alján, elárulom, nincs minden veszve. Az egész annyi, mint a lóverseny, okosan kell fogadni.

Összeszedtem néhány trükköt, hogy sikerélménnyel indíthasd az évet:

1. Készíts évtérképet! Ne csak a levegőbe beszélj, tűzz ki egy célt minden hónapra! Ha csak annyi a havi célod, hogy heti egyszer gyalog mész haza a munkából, vagy minden nap 15 percet nyelvtanulással töltesz, egy lépéssel már közelebb is jársz a célodhoz! Egy szép, színes jegyzetben egyszerűen nyomon is követheted a már elért, és az elérni kívánt mérföldköveket.

2. Számolj, mérlegelj! Spoiler: nem lesz időd heti háromszor edzeni, heti kétszer kitanulni valami újat, és közben több időt tölteni a szeretteiddel. Gondold át, mennyi időt tudsz átcsoportosítani egy héten anélkül, hogy különösebb terhet jelentene számodra. Állítsd sorrendbe a céljaidat, nézd meg, mi fér bele és mi nem. A kis célok kevésbé megterhelőek, kezdj minden apró változást egyetlen lépéssel.

3. Keress egy mankót! Ha nulláról szeretnél elkezdeni valamit, fontos, hogy legyen egy stabil pont, amibe kapaszkodhatsz. Lehet az egy edzőtárs, akivel szívesen jársz el, vagy egy befizetett tanfolyam, amit már nem szeretnél veszni hagyni. A motiváció sajnos nem mindig jön magától, tanuld meg előcsalogatni.

 +1. Légy te az isten! Ez nem valami énközpontú szójáték. Gondolj a rómaiakra! Többet dolgoztak, hogy isteni jutalomban részesüljenek. A jutalom mindaz, amiért megdolgozol, függetlenül attól, hogy nevezed azt, aki a világodat teremti. Minden lépést magadért teszel. Minden leckét magadért tanulsz. Minden fillért magadnak takarítasz meg. Minden polcon a saját jólétedért teszel rendet a lakásodban és a lelkedben egyaránt. Kiért változtatnál bármin, ha nem magadért?

Na, erre koccintunk? Ráérsz később megköszönni.