Folytatjuk Ember vs gép sorozatunkat. Ismét megvizsgáltunk egy szakmát, hogy az mennyire váltható ki a mesterséges intelligenciával. Nézzük meg tehát, mennyire vannak veszélyben a szakácsok. Spoiler: nagyon is, de közben egyáltalán nem. De hogyan lehetséges ez?

Bár talán bele se gondolunk, de az automatizáció már most kimondottan nagy befolyással van arra, hogyan főzünk. Egy átlagos ember konyhája tele lehet olyan gépekkel és szerkezetekkel, amelyek arra hivatottak, hogy kiváltsák az emberi munkát – ugyan mi más lehetne az olyan eszközök célja, mint a robotgép vagy a narancsfacsaró? Innét fogva teljesen jogos a kérdés: ha vannak gépeink, melyek (szinte) minden elképzelhető konyhai feladatot el tudnak végezni, akkor nincsenek-e a szakácsok és a séfek különösen nagy veszélyben?

Az olvasó – főleg ha olvasta az előző témákban íródott cikkeinket – könnyen rájöhet, hogy ezt a kérdést általában lehetetlen pontosan és hitelesen megválaszolni. Kísérletet viszont tehetünk, ehhez viszont kezdésnek meg kell vizsgálni, miből is áll a konyhai munka: értelemszerűen főleg a főzésből. Az általánosan elfogadott nézetnek tűnik, hogy az olyan repetitív rutinmunkákat, mint az alapanyagok előkészítése – például zöldségek szeletelése – ki tudnak, és ki is fognak váltani a robotok, viszont maga az étel elkészítése már egy teljesen más dolog. Tényleg az?

Az egyik nézőpont, hogy egy bizonyos étel elkészítése voltaképpen egy tökéletesen kvantifikálható (számokban kifejezhető) folyamat. Ezt úgy kell érteni, ha a főzés közben és/vagy előtt minden alapanyagot milligrammra pontosan kimérünk, minden mozdulatot és folyamatot pontosan hajtunk végre és minden körülmény (például a tűz hőfoka, az alapanyagok minősége) egyezik, akkor az étel logikusan mindig ugyanolyan kell, amíg mindig pontosan ugyanúgy főzzük meg hogy legyen, bármennyiszer is készítjük el.

Egy ember esetében ez nem könnyű dolog, elvégre senki sem képes minden alkalommal pontosan ugyanúgy keverni a mártást vagy mindig pontosan ugyanakkora darabokra vágni a zöldségeket – akárhogy is próbálja pontosan ismételni önmagát. Egy profi ugyan többé-kevésbé mindig konzisztensen minőséget fog elérni, kisebb-nagyobb (akár elsőre nem is érzékelhető, vagy nem lényegbeli) eltérések viszont mindig lesznek. Ebben sok faktor kap(hat) szerepet, például az, hogy az adott szakács éppen mennyire fáradt, mennyire tud hosszabb időn át koncentrálni, vagy hogy egyszerűen csak milyen a kedve. Két szakács munkája között pedig radikális eltérések lehetnek, akár kompetenciáról, akár ízlésről van szó.

Egy robotnak nincs ízlése és nem is tud elfáradni, viszont a kvantifikálható folyamatokban kifejezetten otthon van. Magyarán, ha egy robotba beprogramozod, hogyan kell a nagyi legjobb rakott krumpliját elkészíteni, ellátod megfelelő utasításokkal és megfelelő minőségű alapanyagokkal, akkor a robot, hacsak meg nem hibásodik, pontosan mindig ugyanolyanra fogja elkészíteni azt a rakott krumplit. A tányért is szépen fel tudja majd díszíteni, annak ellenére, hogy nincs esztétikai érzéke. Sőt: már van is ilyen robot.

A másik nézőpont, hogy robot legnagyobb előnye egyben a legnagyobb hátránya is: tényleg mindig ugyanolyanra fogja csinálni. Tehát, ha a recept nem a legjobb, vagy a robot nem megfelelően lett beprogramozva, akkor az az étel mindig pontosan ugyanolyan rossz is lehet, amennyire jó is. És itt jön három lényeges dolog:

1. 1. 1. Az ízlés nem kvantifikálható, legalábbis egyelőre nem.
   2. 2. A robotok nem képesek az innovációra (legalábbis egyelőre nem).
   3. 3. A robotok sem ízlelni, sem szagolni nem tudnak, márpedig ezek az érzékszervek nagy szerepet játszanak a főzésben.

Az igazság az, hogy a robotok tényleg az összes konyhai folyamatot képesek elvégezni, de vajon képesek lesznek valaha is új ételeket kitalálni, vagy fejleszteni a már meglévőkön? Vagy egyszerűen képesek lesznek reagálni arra, ha valaki azt mondja nekik: nem elég sós a leves?

Mert egy szakács munkájának talán ez a sava-borsa.

Kicsit jobban átsütve kérném robot úr!

Az ételek és az éttermek világa egy kicsit olyan, mint a divat. Vannak örökzöld klasszikusok, melyeken sokak szerint nem is kell, és nem is nagyon lehet változtatni, eközben viszont jönnek és mennek az új trendek, melyek lázban tartják az ínyencségek kedvelőit. Az emberek étkezési szokásai és a közízlés sem marad statikus, a változásra mindig van igény. Egy szakácsnak pedig az alkalmanként adódó egyéni kéréseknek is eleget kell tennie – viszont egy robotot mennyire lesz képes ezeket teljesíteni? Értelemszerűen vagy a programozásán kéne helyben változtatni, vagy a (valószínűleg) a lelkét adó AI-val kéne megértetni olyan szubjektív és relatív fogalmakat, mint a „kicsit jobban átsütve” vagy „kevésbé sósan”. Persze elképzelhető, hogy előbb-utóbb képes lesz erre az AI, azonban nem jobb mégis egy ember, ráadásul egy profi ösztöneire, rutinjára és tapasztalatára bízni magunkat?

Az igazság az, hogy igen, az AI már most képes recepteket generálni – sőt, már több szakácskönyvet is kiadott különféle neveken. Viszont az AI csak azokból az adatokból tud dolgozni, amelyek rendelkezésére állnak. Egyelőre hiányzik belőle az ízlés és az intuíció, mely valódi újításokhoz vezethet. Magyarul: minden recept, amit az AI ír, olyan recepteken alapszik, amit mások előtte már megírtak. Ezen felül pedig semmi sem garantálja, hogy a végeredmény ehető lesz, mert az AI nem látja sem az egészét, sem pedig a végeredményét annak amit ír, csak bizonyos minták és algoritmusok szerint cselekszik.

Érdemes megjegyezni, hogy több olyan YouTube csatorna is van, melyen emberek AI által generált recepteket készítenek el, miközben az AI által generált hang felmondja a szöveget. Akit ez a bizarr, fordított automatizáció (sokan idáig úgy gondoltuk, hogy az embernek kéne irányítania a gépet, nem pedig fordítva) érdekel, annak jó szórakozást kívánok:

Mivel étterem és étterem közt is nagy különbség van, érdemes abba is belegondolni, hogy mely éttermek esetében beszélhetünk kisebb nagy nagyobb rizikóról. Az nem valószínű, hogy a sarki kebabos különösebb fenyegetettségnek lenne kivéve az AI által. Az olyan gyorsétterem franchise-okban, ahol az a kimondott cél, hogy ha bárhol a világon az ember náluk eszik, mindig és mindenhol ugyanolyan legyen az étel, elég valószínű, hogy a robotok előbb fognak megjelenni, mint utóbb. A Michelin-csillagos éttermekben szintén nem tűnik nagynak a veszély – bár ezeken a helyeken is valószínűleg robot fogja a közeljövőben a krumplit pucolni.

Így, a cikk végére érve, viszont bevallhatom: tévedtem. A kérdést igenis könnyű megválaszolni, egész egyszerűen csak más úton kell megközelíteni:

azért nem fogják a robotok soha teljesen helyettesíteni a szakácsokat, mert egész egyszerűen mindig lesznek majd olyan emberek, akik másoknak akarnak főzni.

És ezt garantálni lehet. Sok olyan munkakör van, melyek automatizációja többé-kevésbé kívánatos, mert annyira rosszul fizetnek, veszélyesek vagy ingerszegények, hogy nagyjából senki sem akarja saját akaratából elvégezni őket. A szakács nem ilyen. A főzés, természetéből eredve, egy érdekes, izgalmas és felettébb kreatív folyamat (a gyorséttermi „szakács” kivétel – neki sajnos több köze van egy gyártósori összeszerelőhöz, mint egy valódi szakácshoz), melyet sokan hobbiszinten is űzünk, és ezen felül még óriási szerepet is játszik a kultúránkban, a szocializációnkban, és még sok minden másban.

Sanszos, hogy sok konyhai állás meg fog szűnni, de egyrészt a szolgáltatóiparban, azon belül az éttermekben is már most rengeteg gondot okozó munkaerőhiány, másrészt pedig az olyan állások, mint a fent említett gyorséttermi dolgozó eltűnése miatt ez lehet, nem lesz annyira fájó pont. Lehet, hogy lesznek egész éttermek, ahol csak robotok fognak dolgozni, és az is lehet, hogy AI által írt recepteket próbálnak majd eladni, mint újításokat. Sőt, még az is lehet, hogy az emberi szakács által főzött étel a gazdagabbak kiváltsága lesz a jövőben. Viszont az is biztos, hogy amíg egy olyan ember is marad a Földön, aki másoknak akar főzni, addig lesznek szakácsok is.