A környezetvédelem ma már többé-kevésbé mindenkit megmozgat, akár pozitív, akár negatív irányba. A harc jelenleg sokak számára már most elveszettnek tűnhet, azonban ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. A robotok használata a környezetben az egyik olyan reménysugár, mely megoldást jelenthet a klímaválságra… vajon elég lesz arra, hogy megoldja a problémáinkat?

A környezetvédelem korunk egyik nagy kérdése, illetve kérdései: mennyire bűnös az ember a természetes környezet pusztulásában? Mit tehetünk ez ellen? Egyáltalán van még reményünk arra, hogy olyannak őrizzük meg a Földet, amilyennek ősapáink is látták? A végtelenségig lehetne az ehhez hasonló kérdéseket sorolni, és mi tagadás – érdemes is feltenni őket, hiszen ma már egyre több ember szorong a klímaváltozás miatt. Egyre nő az attól való félelem, hogy a kormányok és nagyvállalatok nem tesznek eleget, sőt, csak tovább rontják a helyzetet.

Lehet, hogy az emberek képesek lesznek megállítani ezt a folyamatot és lehet, hogy nem lesznek rá képesek. Mi viszont arra vagyunk kíváncsiak, mit tehetnek ennek érdekében a robotok – bármilyen ironikusnak és tűnhet a felvetés, hogy majd a gépek mentik meg a természetet, azért érdemes megvizsgálni, mire is képesek.

Tengernyi baj, de lehet, hogy van megoldás

A tengerek és óceánok szennyezése talán az egyik legelszomorítóbb dolog, amit elképzelhetünk. A National Geographic becslései szerint csak az óceánok felszínén (vagyis ebbe nincs beleszámítva az, ami a víz felszíne alatt van) 5.25 trillió (milliárdszor milliárd) darab műanyag szemét lebeg, mely súlya nagyjából 269 ezer tonnára rúg. A műanyag, jellegéből adódóan, nem bomlik le és ráadásul még meglehetősen mérgező is. E két tényező tehát nem meglepő módon óriási problémát jelent az emberiség, de elsősorban az állatvilág számára – és akkor még nem is esett szó más olyan szennyezésekről, mint például az olaj (mely, szintén jellegéből adódóan nem hajlandó lebomlani). Az óceánok felszínén úszó szó szerinti szemétszigetek sokáig megoldhatatlan problémaként tetszelegtek, ma viszont már úgy tűnik, mégis van megoldás.

A SeaClear nevű rendszer például négy komponensből áll: egy anyahajóból, egy drónból és két vízalatti robotból: az egyik felderíti a terepet és beazonosítja a szemetet, a másik felhozza azt a felszínre majd a drón begyűjti azt.

De nem kell messzire mennünk, ha ilyesmit akarunk látni: a Robo Collect nevű, magyar fejlesztésű hulladékgyűjtő hajó már járőrözik a hazai folyókon. Szenzorok és mesterséges intelligencia segítségével képes nem csak begyűjteni a műanyag hulladékot, szétválogatni és elkülöníteni mondjuk az uszadék fától, de ráadásul még napelemmel is működik.

Bár a legnagyobb gond a vízben lévő szeméttel van, de azért a partokat is tisztán kell tartani: a BeBot nevű robot például pont erre hivatott.

Van olyan hulladék, mely látható, és van olyan, ami nem: ezeket mikroműanyagoknak hívják. Abba inkább bele se menjünk, hogy ma már egyre több emberben és egyre több szervben fedeznek fel ilyen mikroműanyagokat, és a tudósoknak fogalmuk sincs egyelőre arról, hogy ennek mik lesznek a hosszútávú következményei, viszont tény és való, hogy ha még össze is gyűjtjük a tengerek felszínéről és aljáról az összes szemetet, a mikroműanyagok attól még ott maradnak. De úgy tűnik, a technológia erre is talál megoldást, a fenti videóban például olyan mikrorobotokat mutatnak be, melyek képesek lehetnek megtisztítani a vizet az ilyen jellegű szennyeződésektől.

Robot-méhek fogják beporozni a növényeket?

A robotok szerepe természetesen nem korlátozódik csak a hulladék feldolgozására, ennél jóval többre képesek, a jövőben pedig feltehetőleg még többre lesznek képesek. Ráadásul nem feltétlenül kell csak robotokban gondolkodnunk, a Wsense nevű olasz vállalat például arra törekszik, hogy kialakítson egy úgynevezett „vízalatti internetet”, elősegítve az emberek és robotok munkáját egyaránt.

A Hydrus nevű vízalatti drón például több feladatot is el tud látni, többek közt az új, tengeri állatfajok beazonosítását és a korallzátonyok monitorozását.

Nem kell mindenáron csak a tengerekre korlátoznunk magunkat, az MIT tudósai például olyan robot-rovarokat fejlesztenek, melyek képesek lennének a rohamos iramban pusztuló méhek helyett beporozni a növényeket.

Az eDNA-Collecting Drone névre hallgató, svájci fejlesztésű autonóm drón célja az információgyűjtés olyan helyekről, melyeket az emberek csak nehezen érnek el: a fák tetejéről. Mintákat gyűjt, melynek segítségével a tudósok be tudják azonosítani, mekkora veszélyben van egy adott faj.

A levegő szennyezettsége szintén aggodalomra ad okot. Az AirSense-100 nevű drón célja, hogy felmérje a levegő szennyezettségét, kulcsfontosságú adatokat szolgáltatva a kutatóknak.

A légszennyezés jelentős hányada annak köszönhető, hogy szeretünk vizet forralni: magyarul elektromos áramot termelni. A fosszilis fűtőanyagok még mindig túl nagy részét adják az emberiség energiafogyasztásának, és bár egyre törnek előre a megújuló energiák, sok technikai és más ok (például az olajvállalatok lobbitevékenysége) miatt egyelőre még nehézkesen zajlik a bevezetésük. De a robotok ebben is segíthetnek: ez a robot például napelemeket telepít.

Nem kell herkulesi erőfeszítéseket tenni ahhoz, hogy valaki hős legyen: ez a robot például nem csinál mást, csak tisztítja a napelemeket.

Nem túl jók a kilátások, de azért reménykedhetünk egy zöldebb jövőben

Történelmi pillanathoz érkezett a cikksorozatunk:

ugyanis a szokásos kérdést, hogy elveszik a robotok a környezetvédők munkáját, teljesen értelmetlen lenne feltenni.

Sokkal helyénvalóbb az a kérdés, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy visszafordítsuk a látszólag visszafordíthatatlan folyamatot? Őszintén szólva, ha a cikk írója meg tudná válaszolni ezt a kérdést, akkor valószínűleg éppen a környezetvédelem szempontjából jelentőségteljesebb tevékenységekkel lenne elfoglalva. Környezetünk megóvása egyértelműen pozitív cél, azonban sok hátráltató tényező van, mely gátolja, hogy minél hatékonyabban fellépjünk a pusztítás ellen, legyen szó az olajvállalatok lobbitevékenységéről, az emberi kapzsiságról, a végzetes tévedés beismerésétől való félelemben gyökerező klímatagadásról vagy egyszerűen a kényelmes „úgysemazénbajom” nemtörődömségről.

Építhetünk akármennyi környezetvédő-robotot, ha a bolygónk megóvását nem vesszük komolyan, az egész nem fog semmit sem érni. Az is lehet, hogy sikerül visszafordítani az élővilág kipusztulását, és az is lehet, hogy már túl késő, és semmi sem fog használni. De – aki feladja a reményt, az biztosan nem fog soha sikerrel járni. Amiben bízhatunk az a természet adaptációs képessége és természetes ellenállása, az emberi akarat acélossága a veszéllyel szemben és a túlélési ösztön: előbb-utóbb mindenki kapcsolni fog, hogy valami nincs rendben. A bolygó túl fogja élni, és előbb-utóbb regenerálódni fog a rajta ütött sebekből – csak ne legyen már tényleg túl késő az emberiség számára.