Nemrég jelent meg az ÉVOSZ jelentése az építőipar helyzetéről, mely látszólag elég pontosan azonosítja be az ágazat problémáit, majd egyből megoldásokat is kínál rájuk. A szakképzésről is esik szó benne, ráadásul nem is kevés.
Egyre elfogadottabbá válik az a kijelentés, hogy az építőipar ma már kifejezetten tudásigényes ágazat. A szektor versenyképességének kulcsfontosságú eleme a jó minőségű, magas színvonalú oktatás, azon belül is a szakképzés játssza az egyik legnagyobb szerepet. Bár az irány tagadhatatlanul jó, és ezt az Építőipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is beismeri, több olyan problémát neveztek meg, mely akadályozza az építőipar hatékonyságát és szakemberutánpótlását, melyek egyes esetekben akár a diákokra és negatív hatást gyakorolhatnak.
A problémák a következők:
▶ Mindössze négy olyan iskola van az országban, mely csak építőipari szakmákkal foglalkozik.
▶ Általánosságban elmondható, hogy bizonyos szakmák nagyobb teret birtokolnak, mint mások: a szakképzésben tanuló, az építőipart választó diákok 75 százaléka festő, mázoló, tapétázó, kőműves és burkoló szakmákat tanulja.
▶ A duális képzés, bár kulcsfontosságú szerepet tölt be a tanulók gyakorlati képzésében, nagy felelősséget és anyagi megterhelést jelent a duális képzésben résztvevő vállalkozások számára. Ez azért gond, mely a hazai 140 ezer építési vállalkozás 90 százaléka mikro- és kisvállalkozás, csak 23 nagy cég van.
▶ A duális képzésben résztvevő vállalkozások száma az elmúlt 5 évben csökkent. Ennek több oka lehet.
▶ A mikro- és kisvállalkozások nem tudják felvállalni a gyakorlati képzés teljes egészét. Az ágazat szezonális jellegéből adódóan főleg a téli hónapokban nem tudják a tanulók foglalkoztatását biztosítani.
▶ A nagy cégek jó része a termelési feladatokat alvállalkozókkal oldja meg. A közepes és nagy vállalkozásoknak közvetett érdekeltsége fűződik a duális képzésben való részvételre.
Megoldásokat is javasolnak, melyek a következők:
▶ Fontos lenne a gyakorlati képzések centralizálása, ágazati képzőközpontok létrehozása. Az építőipari képzéseknek legalább 5-7 ilyen helyszínre lenne szükségük.
▶ Az egyenlő teherviselés érdekében új finanszírozási rendszer kialakítása, melyben jobb eséllyel indulhatnának a kisebb vállalkozások is.
_
hirdetés
_
hirdetés
▶ Az építőipar lehetőséget kéne, hogy kapjon arra, hogy egy szakképzési alapot hozzon létre, mely keretében a vállalatok TAO-jából támogatás legyen adható.
▶ Ezen képzőközpontok a gyakorlati képzés, a felnőttképzés szakmai műhelyei is lehetnek, lehetőséget adva a gyártók számára az anyagok, új technológiák, eljárások bemutatására a jövő és a jelenlegi szakemberek oktatásának céljából.
▶ A duális képzés finanszírozása az elmúlt 5 évben nem változott, míg a költségek egyre nőnek, ezért aktualizálásra van szükség.
▶ A pályaorientációs foglalkozásokon kiemelt figyelmet kell, hogy kapjanak az építőipari hiányszakmák (elsősorban a szigetelő, a kőfaragó, az épületszobrász és műköves, a szárazépítő, szerkezetépítő és szerelő, útépítő és útfenntartó szakmák), valamint a bennük rejlő lehetőségek, például ösztöndíjak, munkalehetőség. A pályaorientáció részévé kell válnia a gyakorlati programok szervezésének, létesítmények meglátogatásának a partnerek közreműködésével.
▶ Az építőipari szakmáktól elvárt, uniós szintű követelmények ismertetésére is nagyobb hangsúlyt kell helyezni a magasan tudású szakemberek képzésének érdekében. Ezeknek a normáknak szakképző tanárok felkészítésében, továbbképzésében hangsúlyosan meg kell jelenni.
▶ A szakképzésben és a felsőoktatásban egyaránt nagyobb teret kell adni a határon túli fiatalok beiskolázásának, ugyanis uniós tapasztalat, hogy sokan a végzettséget megadó országban vállalnak munkát.
▶ A szakmának közvetlenül részt kell vennie az egyetemi oktatásban is, elősegítve a hallgatók szakosodását, pályaorientációját, gyakorlati ismereteinek bővítését.
A jelentés ezen felül kiemeli a költségvetési gondokat, a munkaerőhiányt az uniós finanszírozású projektek újraindításának lényegességét, valamint szó esik a tűzvédelemről is. Azt is hangsúlyozza, hogy bár az építőipar helyzete bizonytalan és a termelés jelenleg csökken,
a problémák megoldása nagyon is lehetséges,
de ehhez fokozott együttműködés szükséges a kormányzat és a magánszektor között.
Egyébként Ember vs. gép sorozatunk legutóbbi részében épp az építőipart vizsgáltuk meg. Az építőiparról ugyanis talán azt gondolnánk, hogy termékeny táptalajt nyújthat a robotok és a mesterséges intelligencia terjeszkedésének. De valóban így van ez? Csekkold le!
Kovácsművészet – egy szakma alkonya Szombathy Gábor kovácsművész valódi régimódi mesterember, szakmájáról pedig őszintén és sokszor meglepően nyilatkozik.
Tabuk nélkül: így néz ki a boncmesteri hivatás Tényleg úgy dolgoznak a boncmesterek, mint a filmeken? Most megtudhatod, hogy mi igaz abból, amit a legtöbben gondolnak a boncmesterekről.
