Legutóbb a fodrászokat vettük górcső alá, most pedig az autószerelők következnek. Az autóipar talán az egyik leginkább robotizált ipari szektor, mely nem vetít előre sok jót a szerelők számára sem. Viszont: mi az igazság? Megpróbáltuk kideríteni.

Az autóiparban a legkevésbé sem számít újkeletű dolognak a robotok használata. Az első, bár elég primitív robotok ugyanis már az 1960-as években elkezdtek megjelenni az amerikai autógyártásban. Bár ezek a kezdetleges szerkezetek a tárgyak felemelésénél és lerakásánal nem tudtak nagyon sokkal többet tenni, ez azt jelentette, hogy a robotika az összes iparág közül talán először itt vetette meg a lábát. Ráadásul annyira sikeresen és tartósan, hogy mára már az autóipar az összes ágazat közül az a szektor, amely az ipari robotok legnagyobb felvevőpiacának számít. Az autók körüli munka viszont közel sem ér véget, ha maga a kocsi már legurult a gyártósorrról – egész egyszerűen az autószervizben folytatódik.

Azok az ipari robotok, amik egész idáig tökéletesen megvoltak a gyárak falain belül, mostanra már elkezdtek beszivárogni a szerelőműhelyekbe is. Ennek kapcsán pedig természetesen megindult a találgatás: vajon az autószerelő robotok ki tudják váltani magukat az autószerelőket?

Az autóipar változásai a szervizelésre is kihatnak

Arra, hogy akár egy centivel is közelebb jussunk a válaszhoz, először át kell gondolnunk hogy mivel foglalkozik egy autószerelő. Előző, a fodrászokról szóló cikkünkben részletesen ecseteltük, hogy a hajszobrászat mestereinek jelentős fokú biztonságot nyújt munkájuk erős esztétikai és szociális oldala. Az autók javítása esetében nehéz lenne azt mondani, hogy nagy szerepet játszik az esztétikai érzék, viszont annál nagyobb szerepet kap a kommunikáció (egy szerelőnek annál könnyebb dolga lesz, minél többet tud az autóról, arról pedig ki tud többet, mint a tulajdonos) és a kreativitás (egy leleményes szerelő elképesztő dolgokat tud művelni). Ezen felül értelemszerűen kulcsfontosságú szerepet játszanak a különféle technikai készségek, a kézügyesség és a precizitás is, viszont ezek mind olyan dolgok, amiket a robotok általában vagy legalább annyira jól, vagy még tökéletesebben tudnak csinálni, mint az emberek.

A szervízelés első lépése természetesen minden esetben az, hogy rájöjjünk mi az autó baja. Egy autó javítása ma már nem lehetséges úgy, hogy egyszerűen felnyitjuk a motorháztetőt, és belenézünk: egy modern gépkocsiban ma már sokkal több elektronika van, mint gondolnánk. Ha valami gond van az autóval, a modern diagnosztikai eszközök képesek anélkül megtalálni a meghibásodásokat az elektronikai rendszerekben, hogy akár felnyitották volna a motorháztetőt. Ezek a hasznos kütyük, az autókban lévő szenzorok bőséges voltát tekintve, a kocsi komponenseinek jelentős hányadán képes problémákat érzékelni, a gumik légnyomásától kezdve az akkumulátor töltöttségén át az áramkörök meghibásodásáig. Mondani sem kell, hogy ez valamelyest gyorsabb, mintha mindent külön szétszednénk és átnéznének.

A diagnosztikában pedig a mesterséges intelligencia is egyre nagyobb szerepet játszik, már olyan robotok is vannak, melyeknek elég, ha egyszerűen beszkennelik az autót, és képesek beazonosítani a külső sérüléseket.

Az autó „javítása” is egy olyan fogalom, amit érdemes megvizsgálni. Ha meg akarunk javíttatni valamit – nem feltétlenül mondjuk csak autót – a szerelőnek, ha hibát fedez fel a megjavítandó valami egyik alkatrészében, két lehetősége van: vagy megpróbálja megjavítani azt a komponenst magát, vagy pedig úgy ahogy van, kicseréli. Bizonyos alkatrészek esetében a javítás drágább lenne és több munkaórát emésztene fel, mint ha egyszerűen csak kicserélnék. Míg a javítgatás, toldozgatás-foldozgatás egy olyan folyamat, ahol egy embernek a kreativitása és rugalmassága révén nagyon is lehet előnye lenne a robottal szemben; egy alkatrész kicserélése már olyan folyamat, ahol a robot, ha megfelelően fel van szerelve és be van tanítva, gyorsabban és hatékonyabban tud dolgozni. És már vannak is olyan robotok, melyek akár egy gumit is le tudnak cserélni vagy el tudnak végezni olyan repetitív feladatokat, mint a csavarok megszorítása.

Szóval: veszélyben vannak az autószerelők?

A válasz pedig az, hogy

bár egyelőre nem, de a jövő sok tekintetben igen bizonytalan.

Bár a technológia még nem tart ott, de elméletileg logikus gondolatnak tűnik, hogy ha egy robot képes egy autót összerakni, akkor azt előbb-utóbb szétszedni és megjavítani is képes lesz. A jelenlegi technológiai szint közel sem elég arra, hogy kiváltsa az autószerelők munkáját, viszont jelentősen megkönnyíti azt és hatékonyabbá is teszi. Viszont más faktorok, mint például az elektromos autók térnyerése, még tovább komplikálják a szituációt, és elengedhetetlenné teszik, hogy a szerelők lépést tartsanak a technológiával. Egy elektromos autóból ugyanis például hiányzik rengeteg olyan mechanikus elem, mint például a manuális váltó, ami megfelelő szerszámokkal felszerelkezve sokkal könnyebbé teszi a javításukat – azok nélkül viszont szinte lehetetlenné, mert olyan készségeket és eszközöket igényel, melyeket az idáigi autók szervizelése nemigen. Emiatt a mesterséges intelligencia szerepe is tovább nőhet.

Az olyan szolgáltatások, mint az Uber és az önvezető autók megjelenése miatt pedig előreláthatólag csökkenni fog az egyéni igény a saját autó birtoklására, ugyanis sokkal olcsóbb lesz inkább alkalmanként bérelni egyet, és még vezetni sem kell tudni. Ezzel nagyobb szerephez fognak jutni a flották, melyek tulajdonosai, autóik számából kiindulva, saját szerelő(ke)t fognak szerződtetni, mégpedig valószínűleg a gyártón keresztül – ha pedig mindez valóban bekövetkezik, a kisebb műhelyek sokkal kevesebb munkával számolhatnak majd. Ezek a tényezők pedig rizikóssá teszik az autószerelők biztos jövőjét, ámbár az is tuti, hogy eltűnni belátható időn belül nem fognak.