A környezetvédelem és a zöld átállás ma már közszájon forgó kifejezések, a környezetipar pedig egyre fontosabb lesz. De hogyan jönnek mindehhez a szakmák, és miként kötődik a szakképzés a környezetiparhoz? Egyáltalán mi az a környezetipar? Bedő Károlynéval, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének (KSZGYSZ) klímareferensével beszélgettünk.

Önök mivel foglalkoznak?

A Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége, mint szakmai érdekképviseleti szervezet, 1992-ben alakult meg. A szovjet csapatok kivonulása után, a természeti károk felmérése és a szennyezések felszámolása komplex eljárásokat, szakmai összefogásokat igényelt. Az ezzel foglalkozó kutatók, vegyészek, mérnökök szakmai együttműködése eredményeképpen alakult meg a KSZGYSZ. Az alapítók után több, a környezet elemeinek védelmével, a szennyezések megelőzésével, elhárításával foglalkozó gazdasági társaság, szervezet csatlakozott és csatlakozik a szövetséghez, mára tagjaink létszáma már meghaladja a 260-at. Mindennel foglalkozunk, ami a talajt, levegőt, vizet, hulladékgazdálkodást érinti.

Ebből következik, hogy a szakma, ágazat jelentős munkáltató, amelynek folyamatosan igénye van az elkötelezett, szakmailag felkészült munkavállalókra, így a szövetség felvállalta a – középiskolában, szakképző centrumokban, egyetemeken tanulók – diákok, fiatalok ilyen irányú orientálását a képzésben, a pályaválasztásban.

Mi az a környezetipar pontosan?

Előbb a környezetünk elemeit vegyük sorra: levegő, víz, talaj, élővilág, táj. Ezek kölcsönhatásban vannak az emberi tevékenységgel.

Ezek védelme olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelyeknek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása.

Az előzőekből is látható, hogy a környezetvédelem multidiszciplináris tudományterület, (összegyűjti és alkalmazza például a kémia, analitikai kémia, fizika, biokémia, biológia, mikrobiológia, földrajz, földtan, hidrológia, építészet, orvostudomány, közgazdaságtudomány, jogtudomány, szociológia, stb. speciális ismereteit, módszereit). A tudomány megjelenik a gazdaságban (iparban) így például méri a szennyező anyagok kibocsátását, a környezetre és az emberekre való hatását is, amelyet viszont a szabályokban meghatározott határértékekre szükséges mérsékelni. Tehát már a tervezésnél figyelembe kell venni ezek várható hatását is, megelőzve ezt az állapotot.

Getty Images

Milyen szakmák vesznek részt a környezetiparban?

A szakmajegyzékben meghatározottakon (környezetvédelmi technikus, hulladékfeldolgozó munkatárs, vízügyi munkatárs, vízügyi technikus) túllépve, mondhatjuk, hogy

ma már minden szakmában indirekt módon megjelenik a környezettudatos, fenntartható szemlélet.

Egy környezetipari technikus foglalkoznak például anyagismerettel, mely az újrahasznosítás miatt egyre fontosabb lesz. Ennek a lényege, hogy miből, mit lehet csinálni, mit, hányszor lehet újrahasznosítani. Nagyon nagy szerepet játszanak a hulladékgazdálkodási technikusok is például, ők azzal foglalkoznak, hogy, mit, hol és hogyan kell újrahasznosítani.

A pedagógiai programokban, a szakmai programkövetelményekben, a képzési követelményekben is megjelentek azok az elvek, amelyek mentén a gazdaság működése is zöldebb, környezetkímélőbb, takarékosabb és fenntarthatóbb lesz. Ez már nem szűkíthető le a fenti szakmákra, hiszen a tervezés, az oktatás, az informatika, a mezőgazdaság, gyártás, sőt még a turizmusban is érvényesülnek a környezetvédelmi szempontok. Ez kezdődhez az anyagismerettel, az ökolábnyom-számítással, a szén-dioxid-kibocsátás mérésével, folytatódhat a másodnyersanyag minőségének, mennyiségének mérésével és az újrahasznosítás ezernyi formájával, a hulladékkezeléssel, energetikával, mindezek hatékonnyá, takarékossá teszik a működést, hozzájárulnak a fenntartható, zöldgazdaság kialakításához.

Az oktató-nevelő tevékenységnek jelentős szerepe van ebben, ezért is örülünk annak, hogy a környezeti nevelés a pedagógusok minősítésének egyik alapeleme. Hiszen nagyon lényeges, hogy egy tanár mennyire tudja közvetíteni a gyerekek, óvodások számára, hogy mennyire fontos az egészséges környezet, mivel és hogyan tudjuk azt megóvni. Ezzel már egy attitűdváltás elérése a cél, hiszen mindenki, aki a környezete iránt érdeklődik, ismeri, az később is felelősen él és gondolkodik, akként is cselekszik, Ez a tanulmányaiban, a pályaorientációban és a pályaválasztásban is meghatározó lehet.

A környezetiparban mik számítanak hiányszakmának?

Tapasztalataim szerint leginkább a technikusokat, gépészeket keresik. Ez valamennyi szakmához egy nagyon jó alapot jelent, amire építkezni lehet. A szaktudás fontos, de még nem minden – szükség van jó gyakorlati helyekre, mentorokra, továbbképzésre, arra, hogy lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, digitalizációval. Amit még kiemelnék, az az, hogy időben fel kellene mérni, hogy ki mire alkalmas. Fizikailag, mentálisan és sok más szempontból. A pályaválasztási tanácsadók, fizikai és online tesztek, üzemlátogatások, nyíltnapok ebben segíthetnek és ehhez finanszírozási környezet megteremtése szükséges, hogy az élménypedagógiát össze lehessen kötni a pályaorientációval, a tájékozódással, hogy a későbbiekben – egy esetleges – pályakorrekció miatt ne vesszenek el értékes évek a diákok, a gazdaság számára se.

A mikrotanúsítványok mekkora szerepet játszani ebben?

Ez napirenden van, de előfeltétele a már legalább középfokú végzettség. Mindenképpen hozzá fog járulni ahhoz, hogy a munkáltatók számára biztosítsa a megfelelő képzettségű szakembereket, adott szakterület számára. Ez és a majd bevezetendő egyéni tanulási számla is a rezilienciát, a gyors alkalmazkodás lehetőségét kínálja a munkavállalók és a munkáltatók számára, a technológia fejlődésével történő versenyfutás közepette.

A környezetipar általánosságban hogyan vesz részt a duális képzésben?

Tagvállalataink már ma is együttműködnek szakképző centrumokkal, egyetemekkel, így gyakorlati szakemberek vesznek részt a diákok képzésében, mentorálásában országszerte. Ez fontos a gyakorlat és az elmélet egységének megtartása érdekében.

Túl túl kell lépni az iskola falain és a diákoknak még közelebb kell kerülniük a gazdasághoz, az iparhoz, ez a rendszer ezt lehetővé is teszi.

Vállalatvezetőink egyetemi tanárok, oktatók és ezt egészítjük ki például szakmai napokon való céges részvételekkel, ahol eszközöket, berendezéseket ismerhetnek meg a hallgatók és személyes beszélgetésekre is sor kerülhet “gyakorló” környezetmérnökökkel, szakemberekkel. Rendszeresen szervezünk üzemlátogatásokat, rendezvényeink kísérőprogramjaiként is szerepel például kármentesített terület, vagy hulladéklerakó megtekintése.

A környezettudatosság miként van jelen az oktatásban?

Évek óta fut például a Zöld Óvoda program. A gyerekek már ebben a korban megismerik a környezet elemeit, az azokra leselkedő veszélyeket, és hogy mit tehetnek ennek megelőzéséért. A pedagógusok minősítésénél is szerepet játszik a környezeti nevelésben való jártasság, enélkül már nem is lehet tanítani.

Ismerjük a TeSzedd akciót, amely már több mint 10 éve a legjelentősebb hazai önkéntes környezetvédelmi program, valamint az Európai Hulladékcsökkentési Hét, amelyben például most az egyik kategóriában egy magyar óvónő Klímanócska programja lett az első 14 ezer program közül. Tehát

az oktatási intézményekben is elkezdődött, folytatódik a környezettudatosság, amelyet a gazdasági szereplőknek is támogatniuk kell, lehetőségeik függvényében.

Ehhez a KSZGYSZ is hozzájárul a maga eszközeivel, így zajlott le a Zöldforgó című projektünk, majd a Kölcsönkapott levegő projekt során levegőtisztaság-mérést végeztünk iskolai környezetben, továbbá előadásokat tartottunk, természetes élővizeinken folyótisztító hazai és nemzetközi programokban veszünk részt, illetve mozgósítunk az ezeken való részvételre. (PET Kupa, 5 ország 1 folyó).

Mindezen szakmai programok a gamifikáció eszköztárával zajlanak, hisszük, hogy a személyes élmények révén a szakmai információk is bevésődnek a fiatalok szemléletébe, a környezettudatos gondolkodásba, amely majd munkavállalóként, döntéshozóként a napi munkájában is megjelenik.

Bedő Károlyné

Van jövője a környezetiparnak?

Amíg az emberek számára van és fontos az élhető környezet, addig van. Hiszen a tiszta, egészséges környezet garantálja az alkotó ember életminőségét, a gazdaság működését. Ez akkor is így van, ha most úgy tűnik, lépéshátrányban vagyunk.

Ha például feltalálnak egy új vegyületet, és az belekerül a természetbe, a élővízekbe, azonnal intézkedni kell.

Ez egy állandó versenyfutás a túlélésért.

Ezért fontos az előrelátás, a tervezés, hogy ez ne történjék meg és már a terméktervezésnél, a döntésnél számításba vegyék a környezeti szempontokat, hiszen így nemcsak a környezetbiztonságot, hanem ezáltal a garantált megtérülést is biztonsággal bele lehet kalkulálni egy-egy projektbe.

Miért érdemes ezt az ágazatot választani?

A mában élünk és jövőre gondolunk. A zöldipar tevékenysége felelőssételjes, nemcsak egyénileg, hanem társadalmilag is, hiszen az emberi élet feltételeit, vagy mondjuk így: az ember életfeltételeit óvjuk, és az erre veszélyes problémákat probáljuk kezelni. A szakmai tudáson túlmenően ez egyfajta elhivatottságot is jelent, odafigyelést, törődést, mert például a levegő-, folyószennyezés nem áll meg a határokon. Most azt látni, hogy ebben az ágazatban mindig lesz munkalehetőség, hiszen a technika, technológia mindig fejlődik, ez pedig mindig új lehetőségeket kínál – gondoljunk a drónok megjelenésére. Ma egy drónnal meg lehet mérni a levegő szennyezettségét, és az is kiderül, mivel fűtöttek a környéken aznap.

Egy biztos: mindig lesz mit tanulni és tenni.

Csak akkor dőlhetünk hátra, hogy mindent jól csináltunk. Ha nem kerül több szennyező anyag a környezetbe.