Nem is olyan régen elbeszélgettünk egy diákkal, aki technikumból ment egyetemre, és elmesélte nekünk a releváns tapasztalatait. Hogyan néz ki a dolog a másik oldalról? Interjú Prof. Dr. Kovács Leventével, az Óbudai Egyetem rektorával.

Prof. Dr. Kovács Levente
Fotó: Víg Johanna

Az Óbudai Egyetem milyen szinten ápol kapcsolatot a különböző szakképzési centrumokkal?

Nagyon széles körben. A kiindulópontunk az, hogy az oktatástechnikus képzés a szakképzési centrumok és a felsőoktatás közötti áthidaló kérdéskör lehetőségét teremti meg. Mi mindig is proaktívan álltunk ahhoz, hogy különféle lehetőségeket biztosítsunk a jogalkotók irányába annak érdekében, hogy minél szélesebb körben összebútorozható legyen a szakképzés és a felsőoktatás. Ennek eredményeképpen egész Közép-Magyarországon jelen vagyunk, és jelen is kívánunk lenni a szakképzésben.

Melyik centrumok az önök legfontosabb partnerei?

A Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum, a Budapesti Gépészeti SZC, a Kaposvári SZC, a Székesfehérvári SZC, a Salgótarjáni Szakképzési Centrum… a lista persze nem itt ér véget. Gyöngyöstől kezdve Cegléden át egészen Jászberényig rengeteg olyan technikum van, ahol az Óbudai Egyetem hivatalosan ugyan nem folytat képzést, viszont régóta ápoljuk velük a kapcsolatot és szeretnénk is, hogy az minél szorosabb legyen.

Sokan mennek önökhöz technikumból?

Igen, és szeretnénk, hogy még többen jöjjenek!

Szeretik a technikumból érkezett hallgatókat?

Persze. A szakképzés egyik legnagyobb erőssége a gyakorlati háttér. Mi pedig szintén egy gyakorlatorientált intézmény vagyunk, úgyhogy szeretjük összekötni a kellemest a hasznossal.

Mi egy technikumból érkezett diák és egy gimnáziumból érkezett diák közt a különbség?

A technikumosok általában erősebb gyakorlati és gyengébb elméleti háttérrel érkeznek hozzánk, ez a gimnáziumosoknál általában fordítva van. Mind a kettőt tudjuk kezelni, és célunk is, hogy kezeljük.

Ön szerint az előzetes hallgatói jogviszony intézménye a jövőben milyen szerepet fog játszani önöknél?

Mint mindennek, ennek is megvannak az előnyei és a hátrányai is. Mi látunk benne fantáziát, sőt, proaktívan tevékenykedünk is annak érdekében, hogy ez erősítse a lehetőségeinket. Ennek a tudatos felépítése viszont egyrészt intézményfüggő, másrészt viszont egy általános jogi szabályozást igényel – ezeknek a kiépítésében aktívan próbálunk segíteni.

Szakképzés és felsőoktatás kapcsolata a jövőben hogyan fog alakulni?

Én bízom abban, hogy egyre erőteljesebben. A szakképzésből jövő, gyakorlatorientált, műszakilag képzett, vezetésre alkalmas diákokat képeznie kell az egyetemeknek.

Önök hogyan működnek együtt a szakképzési centrumokkal?

A tananyagokat is próbáljuk harmonizálni, olyan képzések is vannak, melyek az egyetemre készítik fel a diákokat, és még ennél is többre. A kiindulópontunk az, hogy a tanári karok hatékonyabb együttműködésével teremtsük meg az átmenetet a szakképzés és a felsőoktatás közt. Ami még nagyon fontos, hogy

az átmenet ne azonnali legyen, magyarul a diákokat ne egyből a mélyvízve dobják be

– ez nagyon fontos az első éves lemorzsolódás szempontjából.