Ha természetközeli szakmára vágyik valaki, akkor a méhészet igazán jó választás lehet. Két, egymástól független ember szemszögéből vizsgáltuk meg, hogy vajon milyen méhekkel foglalkozni? Ebben Andik Tamás, méhész és a Közép-magyarországi Agrár Szakképzési Centrum volt segítségünkre.
Andik Tamás, egy kisvárosi méhész, aki több, mint 10 éve foglalkozik méhészettel.
A méhészet funkcionálhat főállásként?
A.T.: A méhészeten belül elkülöníthetünk álló és vándorló fajtát. Előbbi esetében a méhek egy telephelyen vannak, utóbbinál viszont szezonálisan, a hordás érdekében más helyre költöztetik a kaptárokat a méhészek.
Utóbbi változata, egy bizonyos kaptár létszám fölött, már alkalmas lehet főállásnak.
Relatív, hogy ez a kaptárszám kinek mennyit jelent. Függ az éves mézhozamtól, valamint attól, hogy az adott méhész mennyit és milyen gyorsan tud dolgozni.
Egy ember 70-80 családdal még nem szakad meg, ám 100-200 esetén már két ember munkája szükséges.
Ezt a mennyiséget már nem lehet más munkahely mellett bírni, fontos a folyamatos jelenlét.
Anyagilag az év termékenységétől függően éri meg. Ha valaki megfelel a kritériumoknak, akkor őstermelőként el tudja adni a mézet, miután az illetékes hivatal megvizsgálta. Az őszi és a téli időszakban az emberek több mézet vásárolnak. A legdrágább és legkedveltebb méz az akác, ám a hárs és a vegyes virágmézet szintén előszeretettel viszik.
Lehet a méhészetet szezonális munkának tekinteni?
A.T.: A méhekkel való kinti munka február körül kezdődik meg, amikor megérkezik a jobb idő és megtörténik az első, vagyis a tisztuló repülés. Ekkor már fel lehet nyitni a kaptárokat. Februárban megkezdődik a családok lepénnyel való etetése, hogy megerősödjenek, majd márciusban, mikor hőmérséklet tartósan tizenöt fok felett van, meg lehet nézni áthatóbban a fészkeket. Az anya túlélte-e a telet? Van fiasítás? Ha igen, egészséges? Ez mind ilyenkor derül ki.
A méhész szezon végeztével sem áll le a munka. Nyár végén már a családok téliesítésével kell foglalkozni, ám a hideg évszakokban sem maradunk feladat nélkül. Télen a műhelyben sok a feladat. Például vannak, akik maguknak csinálnak kaptárokat.
Miért szereted a munkádat?
A.T.:
Nagyon szeretem a méheket, a bolygónk fontos élőlényei, főként a beporzásban játszott szerepük miatt.
Méhészként a magam ura vagyok, akkor kezdem a munkát, mikor szeretném. Persze mindent el kell végezni és van, hogy éjfélig dolgozom, de nem baj.
Hallottam már, hogy azt mondták rám: szamaritánus méhész vagyok.
Ez azért van, mert pörgetéskor nem pörgetem ki az összes mézet a lépekből. Ez fontos a méhcsaládoknak. Év közben 5-8 kiló méznek kell a kaptárban lenni, ám a telelő családok esetében ez a mennyiség 20 kilóra emelkedik. Egészségesebb, ha természetes mézen élnek a méhcsaládok.
Jó érzés, mikor jól megy a termelés. Olyankor érezni lehet, hogy a sok munkának volt értelme. A méhészet egy befektetés, mely sok évi munkával térül meg. Számtalan dologra oda kell figyelni. Még az sem mindegy, hogy milyen kaptárral dolgozunk.
Milyen nehézségei vannak a méhészetnek?
A.T.: A méhésznek egyaránt szüksége van a megfelelő fizikumra és az elegendő tudásra. Rendben kell tartani a méhek kondícióját és egészségét, akiknek számos kórokozóval kell megküzdeniük.
A vándorlásos méhészkedéshez szükséges helyváltoztatást csak napnyugta után lehet megvalósítani, mivel a méhek nap közben kirepülnek, valamint a vándorlás ideje a nyár alatt van, ekkor veszélyes lenne nappal, a hőségben lezárni a kaptárt.
Az éjszakázás egy több embert igénylő feladat, mely megterhelő lehet, nem mindenki alkalmas rá.
A nyári melegek is okozhatnak nehézségeket, árnyékos helyeket kell választani és a méheket itatni kell, mivel rengeteg vizet behordanak a kaptárba, mely által képesek párologtatás által hűteni azt.
_
hirdetés
_
hirdetés
Az időjárás nagyon befolyásoló tényező. A tavaszi fagyok nagy károkat okoznak a méhészeknek. Emellett a szántóföldi növényeket sokszor nem megfelelően kezelik. Előfordul, hogy virágzó növénykultúrát is lepermeteznek, ilyenkor nagy számban hullanak el méhek.
Hogyan vészelik át a családok a telet?
A.T.: Szezon végére meg kell lennie a 15-20.000 betelelő méhecskének. Augusztusban már azért dolgozik a méhész, hogy felkészítse télre az állományt.
Télen a rovarok a kaptárban egy úgynevezett fürtöt alkotnak, melyet folyamatosan fűtenek. Abból nyerik az energiát, amit megesznek, így ez a fürt vonul az élelem után.
A kaptárban 6-8 fok van akkor is, mikor kint fagy.
A telelő élelmet felélik a családok tavasszal a robbanás szerű fejlődés miatt, ezért fontos az előzetes etetés. Ha az időjárás kedvez és tovább vannak mézelő növények, akkor később kell megkezdeni a szirup adagolását. Ez a bizonyos szirup cukorból és vízből áll
A rosszabb években elfogy akár több, mint 4 tonna cukor, a tavalyi cukor számlám közel egymillió forint volt. Az idei év jobban sikerült, így kevesebbre lesz szükség.
Milyen veszélyei vannak a méhészetnek?
Precíznek kell lenni a munkánk során. Példának okáért, mikor vándorlunk oda kell figyelni, hogy hova pakoljuk le a kaptárokat. Nem szabad földút mellé elhelyezni őket, ahol bárki járhat és lovas kocsik is megfordulhatnak, mivel sokan allergiásak, valamint a méhek megtámadhatják a lovakat. Bárhova megyünk, mindig ki kell táblázni, hogy a közelben méhek vannak.
A méhészre nézve nagy a fizikai terhelés. A csípéseket az ember egy darabig tűri, akár 50-ig is. Ha megunta, felöltözik, ezzel nincs baj, megszokja a méh mérgét a szervezet.
A Közép-magyarországi Agrár Szakképzési Centrum keretein belül a közeljövőben méhészeti képzés indul. A képzés szervezője,válaszolt kérdéseinkre.
Hogyan zajlik egy méhészeti képzés?
M.M.: Az intézményünkben még nem volt méhész képzés, most szervezzük az elsőt. Minden szakmát adó oktatásnak van programkövetelménye, ahol le van írva, hogy mit kell elérnie a résztvevőnek a vizsgáig.
Van elméleti és gyakorlati rész. A méhészet egy olyan szakma, melynek a tanítását nem tudjuk teljesen házon belül megoldani. Az elméleti oktatásra jó helyszín az iskola, de gyakorlati helyet csak külső együttműködő partnerrel tudunk biztosítani.
Nekünk jelenleg együttműködő partnerünk a Farkas Méhészet Biatorbágyon.
Szerencsés helyzetben vagyunk, mivel tudják biztosítani az elméleti oktatás anyagát, illetve a gyakorlatot is.
Nehézséget jelenthet a méhész képzésben, hogy a méhek télre elvonulnak. Ha téli időszakra esik a képzés egy része, akkor abban az intervallumban az elmélettel foglalkozunk és a tavaszi-nyári időszakra tevődik a gyakorlati része. A vizsgaidőszaknak május és augusztus vége közé esik.
A képzés alapvetően felnőtteknek szól, így a képzések szombati napokon vannak. Időtartama 6 hónap, belekalkulálva a téli időszakot is.
Hogyan folyik majd egy gyakorlat?
Ez egy csoportos képzés. Túl nagy létszámban nem lehet a méhészetbe becsődülni, így 10-12 fős csoportokra fogjuk bontani a jelentkezőket attól függően, hogy hányan vesznek részt az adott turnusban.
Akkor lehet a leghatékonyabbnak lenni, ha az oktató tud reflektálni a résztvevők kérdéseire és hatékonyan meg tudja mutatni, hogy mi hogyan zajlik egy méhészetben.
Az elméleten belül milyen tantárgyakat tanítanak?
Tantárgyakat központilag nem határoznak meg, viszont a kimeneti követelmény alapján a képzőintézmények be tudják határolni, hogy hány tantárgyra bontják az elméleti anyagot. Segítségünkre van a régi OKJ, mert sok minden a régi képzések alapján működik.
A tanulók többek között megismerik a méhészet történetét és technológiáját, tanulnak méh biológiát és méhegészségügyet, valamint a méhészethez fontos jogi és vállalkozási ismereteket is elsajátíthatják.
Magyarország alapvetően agrár ország, így az agrárium jövője biztosítva van.
