Kereket persze szinte minden autós tud cserélni. No, de mi van akkor, ha „csak” magát a gumit kell kicserélni? A feladat komplikáltabb, de közben egyszerűbb, mint gondolnánk – feltéve, ha tudjuk kezelni a megfelelő gépeket. Bencze-Mezősi Aranka asszisztálásával most megkíséreljük bemutatni ezt a méltatlanul alulértékelt szakmát, mely nélkül gyorsan lebénulna a közlekedés szerte a világon.

Tulajdonképpen te mivel is foglalkozol pontosan?

Egész pontosan segédmunkás vagyok egy gumiszervizben, gumiszerelő vagyok. Fel-, le- és átszerelem, kiegyensúlyozom őket és mivel van mosó gépünk, le is tudjuk mosni a felniket. Tisztítok, olajozok, egyszóval segítek. De néha például számlázni is szoktam.

Csak autókkal foglalkoztok?

Dehogy! A babakocsitól kezdve a legnagyobb mezőgazdasági gépekig mindennel… is.

Miért választottad ezt a szakmát?

Az igazság az, hogy ez a foglalkozás nálunk a családban van, a szerviz, ahol dolgozom, az apámé. Az eredeti szakmám fogtechnikus, de miközben azt tanultam, néha besegítettem apának a műhelyben hétvégenként. Aztán egyszer csak itt ragadtam, de sose bántam meg, nagyon szeretem a munkám. Megvan a maga vonzereje. Ráadásul amíg az autókon kerekek vannak, a kerekeken pedig gumi, addig mindig lesz olyanra szükség, aki foglalkozzon velük. És ez látszik is, nagyon sok dolgunk van.

Nehéz erre a pályára bekerülni és bent maradni?

Érthető okokból igen.

Ez a munka precizitást követel. Tudod, ha a keréken nincs rajta rendesen a gumi, akkor már nem biztonságos az autó, és baleset történhet. Az pedig, hogy rendesen rajta legyen, a mi dolgunk és felelősségünk. Az igazság az, hogy ezen emberéletek múlhatnak, az ilyesmit pedig nem lehet bárkire rábízni.

Gondolom, akkor magasak az elvárások.

Értelemszerűen bírni kell a fizikai munkát. A gépek ismerete és kezelése is természetesen elengedhetetlen, de ezeket útközben megtanulja az ember. Tanoncként kezdesz és a mester mellett gyorsan kialakul a rutin, ami szintén nagyon fontos. De a legfontosabb a pontosság és az alaposság. Nem mindegy, hogy egy autóra milyen gumit teszünk föl és ezen felül nem árt ismerni magát a gumit is. Én például – egyébként egyedüli lányként – épp most járom ki a gumis iskolát.

Gumis iskola?

Igen! Tanulunk a gumi felépítéséről, szerkezetéről, tulajdonságairól, de egy kicsit belemélyedtünk magába az autóba is, hogy milyen hatások érik a gumit például a fék által. Még szakirodalmunk is van, bár összesen csak egy könyvről van szó.

Sokat dolgozol?

Igen, főleg a szezonban. Ez az az időszak, amikor a szezonális – téli vagy nyári – gumikat cserélik az emberek, és ilyenkor mindig jóval több a meló, szinte alig bírjuk! Maga a munka változatos. Bár minden nap gumit szerelünk, minden autó más, ritka, amikor két pontosan ugyanolyan feladat van. Szezonon kívül például több a defekt, nyáron mondjuk több a motor, mint máskor.

Mi a helyzet a pénzel?

Nem vagyunk se túl, se alulfizetve más szakmunkásokhoz képest, és hazudnék, ha azt mondanám, nem lehet megélni belőle.

Úgy sejtem, nem tervezel örökké segédmunkás maradni. Mi leszel azután?

Én szerencsés vagyok, a családi céget szeretném majd továbbvinni. De ha valaki nincs ilyen helyzetben, az is indíthat saját vállalkozást. A gépek elengedhetetlenek ehhez a szakmához, és azok sajnos nem két forintba kerülnek. De mondjuk már körülbelül 1,5-2 millióból lehetne alapítani egy személygépjárművekkel foglalkozó műhelyt. Egyébként azért is próbálok minél több mindent elsajátítani, minél több gépet megtanulni kezelni, mert a jövőben majd szeretném tudni, mit kell elvárnom a saját munkásaimtól.

Beszéljünk még a munkádról, a nem technikai részletekről. Sokat érintkezel az ügyfelekkel?

Ó, nagyon is. Ez egy kifejezetten szociális munka és nagyon sokat kommunikálunk a vásárlóinkkal. Mindenkivel beszélgetünk, meghallgatjuk a problémáikat, megkínáljuk őket kávéval, szóba elegyedünk velük és nem csak a kordon mögött álldogálnak. Elég közeli a kapcsolatunk velük. Úgy érzem, mi eléggé szervesen a közösség részei vagyunk – rendszeres az olyan, hogy az emberek nem is a gumi miatt térnek be, csak isznak egy kávét, beszélgetnek egy kicsit. Vannak olyanok, akiknek ez napi rutin! Nagyon sok a visszatérő ügyfél, főleg azok, akik a gumihotel miatt jönnek.

Már másodszorra ámulok el. Gumihotel?

Ez arról szól, hogy a nem szezonális gumikat elrakjuk és tároljuk, amíg újra szükség nem lesz rájuk, előkészítjük, kitisztítjuk, kiegyensúlyozzuk őket. Nincs mindenkinek pincéje vagy padlása, ahol elfér ennyi kerék, a hátsó ülésen tárolva pedig eléggé furcsán néznének ki.

Meséltél az ügyfelekkel való jó kapcsolatodról. Vannak olyanok is, akik úgymond rossz ügyfelek?

Vannak, de nem ez a jellemző és nem rendszeresek az ilyenek. A leggyakoribbak talán azok, akik irreális, nevetséges vagy egyenesen veszélyes kérésekkel állnak elő. Például azok, akik maguk se tudják mit akarnak vagy olyanok, akik a felnijükre nem illő gumit akarnak. Hiába magyarázod el nekik, hogy az balesetveszélyes, de neki akkor is az kell, mert trendi és menő. De az a típus is előfordul, aki mindent jobban tud, és a háttérből próbálja irányítani a munkálatokat.

Egy ilyen macsó területen, mint az autózás, ért már hátrány azért, mert nő vagy?

Sajnos igen. Van, aki egyszerűen elsétál mellettem, mert annak ellenére, hogy koszos munkaruhában vagyok, nem képes elhinni, hogy én is itt dolgozom. A bizalom hiánya is elég gyakori, sokan akadékoskodnak, hogy nincsenek a csavarok rendesen meghúzva, mert nem hiszik el, hogy megfelelően meg tudom húzni őket. Rendszeresen előfordul az is, hogy nem kérnek belőlem és inkább megvárják, hogy apa foglalkozzon velük. Apa pedig ilyenkor rám mutat és azt mondja, majd ő megcsinálja.

Az ilyesmi egy olyan ember számára, mint én, aki jó szakembernek tartja magát, megalázó is tud lenni. Viszont mindig nagyon jó érzés, ha be tudom nekik bizonyítani a tévedésüket.

Szerencsére, általában csak egyszer kell bizonyítanom és utána már kialakul a bizalom. Valahol meg tudom érteni ennek a bizalmatlanságnak a forrását, mert tényleg nem dolgozik sok nő ebben a szakmában. Mindenkinek üzenem: a legfontosabb a kitartás!