_
hirdetés
_
hirdetés
Egy Párizs melletti középiskola betöltetlen tanári állásaiból indult, alig két hét alatt azonban országos válsággá nőtt a francia diákmozgalom. Több ezer fiatalt vettek őrizetbe, iskolákat gyújtottak fel és rongáltak meg, pedagógusok és rendőrök százai sérültek meg, miközben hétfőn több száz középiskolában továbbra sem lehet rendesen tanítani. Az erőszak mögött ugyanakkor egy olyan oktatási elégedetlenség húzódik meg, amelyet a franciák többsége jogosnak tart: tanárhiány, túlzsúfolt osztályok, leromlott épületek és egyre nagyobb nyomás nehezedik a diákokra.
Egyetlen iskolából indult az egész
A tiltakozási hullám szeptember második felében, a Párizs melletti Créteil Saint-Exupéry középiskolájában kezdődött. Több tanári állás betöltetlen maradt, ezért előbb a pedagógusok, majd a diákok is tiltakozni kezdtek. A helyi megmozdulás ráadásul eredményt hozott: három új tanárt neveztek ki az intézménybe, mire a tanulók feloldották a blokádot.
A történet azonban addigra már önálló életre kelt. A tiltakozásról készült felvételek gyorsan terjedtek a közösségi médiában, és néhány nap alatt előbb a párizsi külvárosok, majd az ország más nagyvárosainak középiskolái is csatlakoztak. Október elejére már több mint ezer intézményben tartottak valamilyen akciót, az elmúlt pénteken pedig 735 iskolát érintett közvetlenül a megmozdulás.

A tiltakozók követelései jóval túlmutatnak néhány betöltetlen álláson.
Több pedagógust és nagyobb oktatási költségvetést, a leromlott iskolaépületek felújítását, kisebb osztálylétszámokat és kevésbé zsúfolt órarendeket követelnek.
Komoly elégedetlenséget okoz a felsőoktatási jelentkezéseket kezelő Parcoursup rendszer is, amely a tiltakozó diákok szerint tovább növeli az érettségi előtt állókra nehezedő nyomást.

Az oktatási tiltakozásból utcai erőszak lett
_
hirdetés
_
hirdetés
A mozgalom terjedésével ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorultak az eredeti követelések. Október első napjaiban több városban kukákat és járműveket gyújtottak fel, buszmegállókat rongáltak meg, rendőröket, pedagógusokat, tűzoltókat és újságírókat támadtak meg. Nantes-ban leégett a Nelson Mandela középiskola aulájának egy része, Marseille-ben tűzoltókat támadtak meg, Párizsban pedig hétfőn egy maszkos csoport megpróbált betörni a Lycée Vauquelin épületébe, majd tüzet gyújtott a bejáratnál.
Édouard Geffray oktatási miniszter szerint
a tiltakozások kezdete óta legalább 24 középiskolát gyújtottak fel vagy rongáltak meg súlyosan, 78 oktatási dolgozó pedig megsérült. Hétfőn a mintegy 3700 francia középiskolából 400–500 továbbra is teljesen vagy részben zárva maradt, vagyis nagyjából minden nyolcadik intézmény működését érinti a válság.
A rendőrségi mérleg szintén példátlan. Múlt hétfő óta mintegy ötezer embert vettek őrizetbe, többségük tinédzser. Csak pénteken 1747 letartóztatás történt, aznap 158 iskola környékéről jelentettek erőszakos cselekményeket. A Le Monde szerint az őrizetbe vettek mintegy 85 százaléka kiskorú volt.
Ki irányítja a tiltakozásokat?
A kormány szerint az eredetileg valós oktatási problémákból kiinduló mozgalomra szélsőbaloldali és anarchista csoportok telepedtek rá. Laurent Nuñez belügyminiszter az Engedetlen Franciaországot, az LFI-t is azzal vádolta, hogy hozzájárult a blokádok kiszélesítéséhez. Az LFI ezt visszautasítja, és azzal vádolja a kabinetet, hogy politikai manipulációról beszélve próbálja hitelteleníteni a diákokat.

A társadalmi kép ennél összetettebb. Egy friss felmérés szerint a franciák 62 százaléka jogosnak tartja a középiskolások tiltakozását, miközben 61 százalék elutasítja az LFI részvételét. Vagyis jelentős támogatottsága van annak az alapvető állításnak, hogy az oktatásban valódi problémák halmozódtak fel, az erőszak és a politikai kisajátítás viszont jóval kevésbé elfogadott.
A válságnak még nincs vége
Az oktatási miniszter egyeztetési platformot és a tanárhiány kezelésére szolgáló akciótervet ígért, a kormány elsődleges célja azonban jelenleg a rend helyreállítása. A kabinet október végére olyan törvényt készít elő, amely nagyobb anyagi felelősséget terhelne a rongálások elkövetőire.
A mozgalom közben már az egyetemeket is elérte, és kedden újabb országos demonstrációt hirdettek. Ezért a következő napok dönthetik el, hogy a francia diáklázadás visszatér-e eredeti témájához, vagyis az oktatás állapotához, vagy végleg egy szélesebb társadalmi és közrendvédelmi válsággá alakul. A kettő közötti különbség azért sem mellékes, mert a tiltakozást elindító problémák – a tanárhiány, a túlzsúfoltság és az intézmények közötti egyenlőtlenségek – az utcai összecsapások megszűnésével sem fognak eltűnni.














