Az erdészeti szakmákról kívülről nézve sokan még mindig hajlamosak úgy gondolkodni, mintha ez valami csendes, nyugodt, zöld háttérben zajló világ lenne. Aztán jön egy országos szakmai döntő, és gyorsan kiderül, hogy itt azért jóval többről van szó: pontos tudásról, fegyelemről, terepismeretről, technikai felkészültségről és nem kevés versenyhelyzeti idegrendszerről.

2026. április 14. és 16. között Sopron és a Roth Gyula Erdészeti Technikum adott otthont az Erdésztechnikus/Erdőgazdálkodás szakmairány Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjének, ahol az ország legjobb fiatal erdésztechnikus-jelöltjei mérték össze a tudásukat.

Ez a verseny nem egyszeri alkalmi mutatvány, hanem egy évente megrendezett, komoly szakmai megmérettetés, amelyet körforgásos rendszerben az öt tradicionális iskola szervez: Ásotthalom, Szőcsénypuszta, Barcs, Szeged és Sopron. A verseny kiírója és felelőse a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), vagyis nem arról van szó, hogy valahol helyben kitaláltak egy ügyes programot a hét közepére, hanem egy országosan jegyzett szakmai versenyről.

Az írásbeli fordulóban majdnem 60 diák vett részt, közülük a legjobb 15 jutott be a soproni döntőbe. A gyakorlati versenyszámokat a Göbös-majorban rendezték meg, ahol a versenyzők

trófeabírálatban, lövészetben, fakészlet-meghatározásban, felismerésben, választékolásban és számbavételben, motorfűrész-szerelésben, gyérítésjelölésben és határazonosításban is bizonyíthattak.

Ez a felsorolás önmagában is elég jól jelzi, hogy itt nem egyetlen ügyes részterületre lehetett ráülni: komplex tudást kértek, méghozzá nagyon is valós szakmai helyzetekhez közelítve.

A jó döntés nem mindig hangos

A döntő második fontos állomása április 15-én a portfólióvédés és a szakmai problémamegoldó feladatsor volt, ezt már a Roth Gyula Technikumban bonyolították le. Vagyis a verseny nem csak terepen, nem csak kézügyességben és gyakorlati rutinban mért, hanem abban is, hogy a versenyzők mennyire tudják átlátni, megvédeni és szakmailag végiggondolni a saját munkájukat. Ez különösen fontos egy olyan szakmában, ahol a jó döntés nem mindig hangos, de nagyon is következményekkel jár.

A végeredmény pedig elég beszédes lett. Azok a tanulók, akik összesítésben 71 százaléknál jobb eredményt értek el, jeles technikus minősítő bizonyítványt kapnak. Idén az első hat helyezett érte el ezt a szintet, miközben a többi döntős is teljesítette a technikusi vizsga egyes részeit a szükséges szinten. Ez azért már nem az a kategória, hogy „mindenki ügyes volt, jár a taps”, hanem valódi szakmai teljesítmény, kézzel fogható eredménnyel.

A dobogósok neve már ismert, de a pontos sorrendet csak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara április 24-i záróünnepségén hirdeti ki.

A három legeredményesebb versenyző Horváth Marcell a soproni Roth Gyula Erdészeti Technikumból, Kőszegi Ákos a barcsi Dráva Völgye Technikumból, valamint Parrag Levente a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Technikumból.

Ez így önmagában is erős mezőnyt jelez, a végső sorrend pedig majd a záróünnepségen áll össze hivatalosan.

A soproni döntő lényege végül nem csak az, hogy ki hányadik lett. Hanem az, hogy ez a verseny újra megmutatta: az erdésztechnikus-képzésben nem elég valamennyire érteni a szakmához. Itt komplexen kell gondolkodni, terepen kell helytállni, technikai feladatokat kell megoldani, és közben végig ott van a szakmai felelősség is. Az OSZTV döntője ezért nem egyszerűen egy verseny volt, hanem annak a bemutatása, hogy milyen fiatalok érkeznek ebbe a pályába. És ez a szakma jövője szempontjából azért egyáltalán nem mellékes.