A műhelyiskolai képzésről még mindig hajlamos úgy gondolkodni sok ember, mintha az valami csendes, kevésbé látványos, kicsit a rendszer szélén működő megoldás lenne azoknak, akik valahogy nem fértek bele a hagyományos iskolai útvonalakba. Pedig éppen itt lenne ideje észrevenni, hogy ezek a programok nagyon is komoly szerepet játszanak abban, hogy ne veszítsünk el fiatalokat útközben. Az I. Országos Felnőtt Műhelyiskolai Szakmai Verseny ezért nem egyszerűen egy újabb esemény volt a naptárban, hanem egy elég fontos jelzés:

a műhelyiskolai képzés láthatóbbá, komolyabban vehetővé és szakmailag is erősebben elismertté akar válni.

Az április 21-én megrendezett versenyen huszonkét településről összesen harmincnégy csapat vett részt. A megmérettetést a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal a Gyulai Szakképzési Centrummal közösen szervezte meg, utóbbi intézmény pedig nem véletlenül került ebbe a szerepbe: országosan is ismert szereplője a szakképzésnek és a rugalmas tanulási utaknak. Már önmagában az is sokat mond, hogy egy ilyen verseny megszülethetett. Mert ahol országos szakmai verseny van, ott már nem csak túlélő üzemmódról beszélünk, hanem arról, hogy egy képzési forma elkezdi kikövetelni a saját szakmai súlyát.

A verseny a rugalmas tanulási utak népszerűsítésére épült, különösen a műhelyiskolai képzésen keresztül, amelynek egyik legfontosabb feladata a korai iskolaelhagyás megelőzése.

Ez papíron néha száraz szakpolitikai mondatnak hangzik, a valóságban viszont nagyon is egyszerű a jelentése: olyan fiataloknak kell működő utat adni, akiknek a hagyományos iskolarendszer valamiért nem tudott megtartó közeget adni. És ha ezt egy szakmai verseny is tudja erősíteni, az már messze nem csak PR-érték.

A résztvevők négy szakmában bizonyíthattak: bolti előkészítő, szobafestő, szakácssegéd és pincérsegéd területen. Ez a választék önmagában is jól mutatja, hogy a műhelyiskolai képzés nem elvont „második esély”-retorikára épül, hanem konkrét, használható, munkához kapcsolódó tudásra. Olyan szakmákra, amelyek mögött valódi munkahelyi helyzetek, valódi készségek és nagyon is valós belépési pontok vannak a munka világába. Ezért is fontos, hogy a verseny nem csak jelenlétet, hanem teljesítményt mutatott meg.

Az eseményen összesen 170 tanuló és felkészítő oktató vett részt, a hangulat pedig a beszámolók szerint kifejezetten jó volt. Ez elsőre talán mellékes részletnek tűnhet, pedig egy ilyen rendezvénynél nem az. A műhelyiskolai képzés presztízse ugyanis nem csak attól épül, hogy mit írnak róla a szakmai anyagok, hanem attól is, hogy milyen élményként jelenik meg a benne részt vevők számára. Ha a diák azt éli meg, hogy itt nem „kevesebb”, hanem másféle, működő és értelmezhető út van előtte, az többet számít bármilyen hivatalos mondatnál.

Pörneki Attila, a Gyulai Szakképzési Centrum főigazgatója arról beszélt, hogy a verseny nem csupán megmérettetés, hanem hagyományteremtő kezdeményezés. Ez most kivételesen nem hangzik üres ünnepi mondatnak. Egy első alkalommal megrendezett országos verseny valóban lehet kezdet. Annak a kezdete, hogy a műhelyiskola ne csak egy szükséges megoldásként éljen a köztudatban, hanem olyan képzési formaként, amelynek saját szakmai identitása, saját értéke és saját eredményei vannak.

A műhelyiskola nem attól lesz erős, ha sajnálkozó hangon beszélünk róla, hanem attól, ha komolyan vesszük. Ha van benne szakma, teljesítmény, közösség, mérhető eredmény és olyan nyilvános pillanat, amikor meg lehet mutatni: innen is vezet út valahová. Nem is akármilyen. Néha egészen egyenesebb, mint onnan, ahol papíron minden szabályosnak látszik.