Marilyn Monroe, aki éppen idén ünnepelné századik születésnapját, azt vallotta, hogy Hollywoodban egy hölgy erénye sokkal kevésbé fontos, mint a frizurája. Bár a világ rengeteget változott azóta, az emberek továbbra is szeretik magukat jól érezni a bőrükben.
A fodrász nem csak szolgáltató: önbizalmat, szépséget, énidőt, megértő társat is kínál a divatos frizura mellé, generációkon át, évezredek óta.
Az ókori Egyiptomban presztízskérdés volt a hajviselet, míg az akkori Görögországban társasági helyként tekintettek a fodrászüzletekre. A középkorban a borbélyok feladata volt a hajvágás, ám kisebb sebészi feladatokat is elláttak, mint a sebkezelés, apróbb műtétek, vagy a foghúzás. A 17–18. században a szakma valódi művészetté vált: a Francia Királyság idején a hatalmas, púderes parókák a társadalmi státusz jelképei voltak.
Mint az ipar megannyi területén, a szépségiparban is a 20. század hozta meg a modernizációt. Végleg elkülönült a borbély és a fodrász szakma, megjelentek a női és férfi hajszobrászok, az ősi mesterség valódi vállalkozássá nőtte ki magát. Az alkotást megkönnyítették az elektromos hajszárítók, melyek ekkor még inkább búrára emlékeztető, állványos szerkezetek voltak.
A divat magával hozta a tartós hajgöndörítés tudományát, a dauert, ami már nem csak kétkezi munkát, hanem kémiai hozzáértést is megkövetelt.
Egyre nagyobb magabiztossággal használtak ipari hajfestékeket, szőkítőket, majd a század második felében elektromos hajformázó eszközöket is. Megannyi loknin, tartós hullámon, tupíron keresztül vezetett az út a 21.századig.
_
hirdetés
_
hirdetés
A családi fotóalbumot lapozgatva bukkantam rá egy képre, amelyen a nagyapám az akkor tinédzser édesanyám derékig érő szőke haját szárította, körülbelül negyven évvel ezelőtt. A fotó kapcsán jó kis téma kerekedett az asztal körül arról, milyen volt akkoriban egy fodrász szalon. A világos kis üzletet belengte a dauervíz illata. Pezsgett a társasági élet, a búra alatt ülő, hajcsavarókkal berakott hajú hölgyek megosztották egymással a kisváros minden hírét, pletykáját. Időpont foglalás után bekerültek a „nagykönyvbe”, ahol a nevek száma nem a profi marketinget, hanem a mester ügyességét dicsérte. Akkoriban a jó fodrász híre szájhagyomány útján terjedt, a legtöbb vendég ajánlás útján érkezett. Ha valaki pályakezdőként keresett helyet a szakmában, számított, hogy kinél tanult, hiszen a gyakorlat már akkor is az oktatás szerves részét képezte.
De mi történt 40 év alatt?
A fodrász már nem csak hajat vág, hanem videót is. Két kattintás, egy időpont, és aki nem rest influencer-módba kapcsolni, arra jó eséllyel fényes jövő vár.
A vállalkozásmenedzsment, márkaépítés alapkövetelmény lett, ha hajszálon múlik a megélhetés.
Az oktatás mostanra duális képzéssé, technikummá alakult, ahol a gyakorlaton továbbra is hatalmas a hangsúly. A kérdés viszont már nem az, melyik mesternél tanult az ifjú pályakezdő, hanem, hogy milyen stílusban alkot, és milyen referenciát tud felmutatni a közösségi oldalain. A trendek továbbra is fénysebességgel változnak, ám egyre inkább előtérbe kerül az egyén, a személyiség kifejezése a hajkoronán.
És, hogy hová tart a szakma, milyen változásokra számíthatunk a következő években? Az „elvarázsolt meseország” modernkori imázsáról beszélgettünk Hajas László mesterfodrásszal, ahogy azt is kiveséztük, átveheti-e a fodrászok munkáját a mesterséges intelligencia.
