Programozni menő dolog, EuroSkills aranyérmesnek és WorldSkills bronzérmesnek lenni pedig még menőbb. Éppen ezért nem lacafacáztunk és inkább elbeszélgettünk Stefán Kornéllal – aki történetesen aranyérmes szoftverfejlesztő – a szakmájáról, a EuroSkills-ről és arról, hogy mit vár a jövőjétől.

Kép: budaorsiinfo.hu

Szoftverfejlesztő vagy – de valójában mivel foglalkozol? Mely programnyelveket használod és milyen szoftvereket fejlesztesz?

Ez egy nagyon jó kérdés, sokszor én magam is elgondolkodom, hogy ez mit jelent. Természetesen, valamit varázsolunk a számítógépen, de sokszor még megfogható példát is nehéz adni. Az elmúlt években nagyon nagy szerencsém volt azzal, hogy sokféle különböző és változatos projektben vehettem részt. De mindig egy a lényeg: a felhasználók számára valamilyen olyan eszközt hozunk létre, amitől az életük több és jobb lesz. Legtöbbször ez egy megfogható dolog, mint például egy telefonos alkalmazás vagy egy weboldal – vagy a frontend. Viszont gyakran megesik az is, hogy az ilyen felületek mögött a láthatatlan működéssel foglalkozunk, a „fogaskerékkel a gépezetben” – a backendel. Mostanában a legtöbb projekt, amin dolgozom az vagy egy webalapú alkalmazás, vagy a mögötte lévő rendszer. Viszont nagyon változékony ez, akár hónapról hónapra van, hogy teljesen mással foglalkozok, így nehéz egy vagy akár csak néhány konkrét eszközt vagy szoftvert megneveznem. Ez így elsőre kaotikusnak tűnhet, viszont mivel szeretem a szakmámat ezért számomra jutalom, hogy ennyi sokféle mindennel foglalkozhatok.

Ha már programozás – mi az, amivel ezen a téren a legjobban szeretsz foglalkozni? Ha bármivel foglalkozhatnál a szakmádon belül, mi lenne az?

Számomra a legfontosabb az az értékteremtés. Amíg olyan feladatom van, aminek az kimenetele valami hasznos lehet, addig könnyen tudom magam motiválni és örömmel foglalkozok vele. Élvezem a problémák megoldását, főleg azokat az eseteket, ahol ki kell találni, hogy egy folyamat és rendszer hogyan tud majd megfelelően működni, de magát a megvalósítást is szeretem.

Elég nagy bajban lennék, ha bármivel foglalkozhatnék, ugyanis annyi menő dolgot lehet ebben a szakmában csinálni, hogy felsorolni se tudnám.

Miért indultál el a Lyon-i WorldSkills-en majd az idei Herning-i EuroSkills-en? Milyen volt a felkészülés, a tanáraid, mentoraid sokat segítettek?

Számomra a nevezés hirtelen jött, mivel egyszerre próbáltam belerázódni az egyetemi életbe és megszokni egy teljesen új várost. Egy nap viszont megtalált online a volt osztályfőnököm és mondta, hogy van ez a lehetőség, az egyik legnagyobb programozó verseny fiataloknak, és ha van időm, akkor feltétlenül jelentkezzek. Végül pedig kötélnek álltam és úgy tettem, ahogy javasolta. Legnagyobb meglepetésemre aztán fordulóról fordulóra jutottam, a végén pedig úgy állt elém a leendő szakértőm, hogy akkor én most ezzel mehetek képviselni az országot a WorldSkills-en. Itt szükségem volt azért egy kis időre, hogy magamhoz térjek. Ezután majdnem egyértelmű volt, hogy a felkészülés mellett a következő évi selejtezőre is jelentkeznem kell, legrosszabb esetben tapasztalat, legjobb esetben pedig ott is én képviselhetem a hazámat. A felkészülés alatt nagyon sokat tanulhattam a szakértőmtől, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki segített és támogatott.

A versenyen milyen feladataid voltak? Könnyen vetted az akadályokat? Voltak olyan feladatok, amik nehézséget okoztak, illetve olyanok, amiket erőfeszítés nélkül vettél be?

Az idei EuroSkills-es a témánk egy zöld energiával foglalkozó európai startup volt, ennek a különböző üzleti igényeit oldhattuk meg a három nap és hét modul alatt. Ezek a feladatok átfogók voltak, foglalkoztunk szélenergia szimulációs alkalmazás fejlesztésével, turbinák megfigyelésével, továbbá karbantartóknak mobilalkalmazást fejlesztettünk munkájuk megkönnyítéséhez. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt, sokszor úgy álltam fel a székből, hogy „uram atyám, az idő fele elment, hogyan fogom ezt összerakni”, de ez sose vette a kedvemet.

Sőt, engem egy jó kihívás mindig lázba hoz.

A feladatok kitalálói erősen eltökéltek voltak abban, hogy a feladatok ne legyenek megoldhatók ennyi idő alatt, tesztelve az időbeosztás készségünket, így nehéz lenne kiemelni kifejezetten nehezebb vagy könnyebb részt, mivel minden egyes modulban nagyon sok volt mind a kettőből.

Erős volt a konkurencia?

A versenyen a legnagyobb vetélytárs nálunk a német versenyző volt, akit egyébként személyesen is ismerek. Úgy mentem Herningbe, hogy a nyári hosszú felkészülés fog mindent eldönteni kettőnk között, mivel tavasszal kétszer is versenyeztünk egymással és mind a két alkalommal csak minimális előnnyel tudtam legyőzni és így első lenni. A jó szerencse most is velem volt, mivel a német versenyző nem sokkal maradt le mögöttem, de hát mint tudjuk, a történelem hajlamos ismételni önmagát.

Kép: budaorsiinfo.hu

Ha jól tudom, mérnökinfóra jártál a Szegedi Tudományegyetemen – technikumból érkezett diákként hogyan érezted, nehéz volt megfelelni az elméleti követelményeknek?

Még a EuroSkills előtt, júniusban tettem le sikeresen a záróvizsgát és szereztem meg a mérnökinformatikus BSc-t, így friss diplomásként mondhatom: kihívás volt megfelelni az elméleti követelményeknek. Míg a régi szakgimnáziumi rendszer és az új technikumi rendszer eléggé gyakorlatorientált, próbálja a tudást példákon és intuíción keresztül átadni, addig az egyetem egy nagyon másféle elvárásokat támaszt.

De szerintem valahol óriási előnyt jelent, ha valaki úgy megy egy egyetemi képzésre, hogy már tudja mi is a szakma lényege,

miről szól ez az egész, mi a termék, az érték a munkanap végén, mivel így amikor elvont, elméleti dolgokat tanítanak, akkor a hallgató tudja hova kötni ezeket az információkat és sokkal jobban megértheti azokat a dolgokat, amiket egyszer már megtanult korábban.

Hogyan képzeled el a saját jövődet? Van esetleg olyasmi, ami miatt aggódsz?

A jövőről beszélni mindig nehéz, mert annyira változékony a világ, annyira hirtelen tudnak felbukkanni váratlan lehetőségek, hogy ha három évvel ezelőtt bárki megkérdezett volna, biztos nem mertem volna kijelenteni, hogy WorldSkills- és EuroSkills-versenyző leszek. Jelenleg épp egy gyakorlati kiberbiztonság mesterképzést kezdtem el az Óbudai Egyetemen, így remélem a jövőben ezen a téren is fogok dolgozni. Alig várom, hogy lássam, mit fog számomra hozni a jövő, ezért pedig nem szokásom emiatt aggodalmaskodni, viszont azért van bennem egy kis félelem, hogy nem tudom majd a legtöbbet kihozni az életből – de ezzel sokan vannak így szerintem.

Mit tanácsolsz és/vagy üzensz azoknak a fiataloknak, akik a jövőben infósként indulnának hasonló versenyeken?

Szerintem mindenki, aki szeret alkotni, és szeretné megmutatni mindenki előtt, hogy nem fél a kihívásoktól, az jelentkezzen a lehető legtöbb versenyre, szerezzen tapasztalatot és tudást, mert ezek egy életre szólnak. A saját versenyzői éveim alatt sokszor láttam azt, hogy kevesen jelentkeznek, pedig biztos vagyok benne, hogy az egész ország tele van olyan tehetségekkel, akik jól helyet tudnának állni szoftverfejlesztőként. Akik meg már jelentkeztek? Nekik csak azt tudom kívánni, sőt, felszólítani őket, hogy élvezzék! A nap végén minden verseny arról szól, hogy a lehető legjobb tudásunkat akarjuk nyújtani, és ráadásul ezt a lehető legnagyobb kihívások közepette, de ettől lesz igazán édes a siker.