Igen, van, akit azért fizetnek, hogy elsőként próbáljon ki vadonatúj hullámvasutakat, zuhanós lifteket vagy 4D-s mozitermeket – és közben még sikítani is kötelező. A vidámparki attrakció-tesztelő vagy angolul theme park ride tester egy létező, projektalapú szakma, főként az Egyesült Államokban és Japánban, ahol a szórakoztatóipar a technológia csúcsait döngeti.

Egy új attrakció megnyitása előtt a mérnökök, orvosok és élménytervezők több körös tesztelést végeznek – és ehhez szükségük van olyan emberekre, akik nemcsak vállalják az első meneteket, de objektív visszajelzést is adnak. A profi tesztelők nemcsak elmondják, hogy „jó volt”, hanem olyanokat is, mint hogy hol túlságosan erős a G-erő, mikor zökken a kocsi, vagy hogy mennyire reszketett a lábuk az utolsó ív után. Emellett sok helyen szenzorokat is rögzítenek rájuk, hogy pulzus-, izomfeszülés- és hőmérsékletadatokat gyűjtsenek.

A világ legismertebb parkjai – mint a Fuji-Q Highland Japánban, a Cedar Point Ohio államban, vagy az ikonikus Six Flags lánc – nem engednek közönséget egyetlen pályára sem addig, amíg tesztelők és elemzők hada rá nem bólintott a nyitásra. Itt a biztonság és az élmény egyenrangú szempontok, és ehhez emberekre van szükség, akik érzik a pályát.

A tesztelők többsége szabadúszóként dolgozik, projektalapon:

egy-egy attrakcióért napi 100–500 dollárt is kereshetnek, a tapasztaltabbak pedig akár tanácsadóként utaznak parkból parkba. Bár hivatalos diploma nem kell hozzá,

fizikai állóképesség, gyors alkalmazkodóképesség és pánikmentes stressztűrés alapfeltétel.

Egyetlen nap alatt akár 15–20 menetet is teljesíteni kell – ugyanazon a pályán.

Ez a szakma nem való mindenkinek. De akik bírják, azok számára a munkanap egyenlő az adrenalinnal – és azzal a különleges érzéssel, hogy ők voltak az elsők, akik végigsüvítettek a jövő legőrültebb hullámvasútján.