_
hirdetés
_
hirdetés
Mi van, ha csak az iskolában derül ki, hogy nem neked való a választott szakma? A bizonytalanul döntő szakképzéses diákok többsége már tanulás közben más pályán képzeli el a jövőjét. A friss adatokból az is kiderül, mekkora különbség van a technikumok és a szakképző iskolák lemorzsolódása között, hányan jutnak el az egyetemre, és mit várnak a fiatalok a munkától. Spoiler: a fizetés önmagában kevés.
Papíron jól hangzott. Aztán jött az első szakmai óra, a műhelymunka vagy a gyakorlat, és felmerült a kérdés: tényleg ezt szeretném csinálni? Pályát választani úgy, hogy egy foglalkozás hétköznapjaiból még alig láttál valamit, nem könnyű. Az pedig, hogy bekerültél egy képzésre, még nem jelenti automatikusan azt, hogy megtaláltad a helyed.
Ezt a bizonytalanságot mutatják a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (NSZFH) kutatási eredményei is. Nagy Zoltán, a hivatal megbízott elnöke a XXVIII. Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián beszélt arról, hogyan választanak képzést a diákok, és merre indulnak utána.

Ki választott: te vagy valaki más?
A Civil Közoktatási Platform által bemutatott kutatás szerint a válaszadó diákok fele céltudatosan választotta a képzését. Húsz százalékuk külső nyomásra döntött, harminc százalékuk pedig bizonytalan volt a pályaválasztáskor.
A bizonytalanul választók többsége már a tanulmányai alatt más szakmában képzeli el a jövőjét.
Ez egyelőre szándékot jelent, nem azt, hogy valamennyien ténylegesen képzést is váltanak. Mégis fontos jelzés: nehéz lelkesedni a tananyagért, ha közben egészen máshol látod magad néhány év múlva.
A szakképző iskolákban nagyobb arányban vannak jelen a külső nyomásra döntők, a technikumokban inkább a saját érdeklődésük alapján, tudatosan választók dominálnak. A kép azonban nem fekete-fehér: a céltudatosan és a külső nyomásra választók között egyaránt magas azok aránya, akik a tanult szakmájukban vagy ágazatukban tervezik a jövőjüket.
Az NSZFH 2021 óta minden tavasszal megkérdezi a diákokat az iskolai tapasztalataikról és terveikről. Évente nagyjából 35–36 ezren válaszolnak, a megkérdezettek körülbelül 18 százaléka. Az eredmények tehát sok fiatal véleményét mutatják meg, de nem minden tanulóét.
Több gyakorlatot, jobb eszközöket!
A diákok kívánságlistáján a magasabb ösztöndíj, a korszerűbb eszközök és felszerelések, valamint a több szakmai gyakorlati óra szerepel.
Vagyis szeretnének többet foglalkozni azzal, amit később ténylegesen csinálni fognak, lehetőleg megfelelő körülmények között. Eközben az osztály- és iskolai közösségükön, oktatóik felkészültségén és a duális képzés lehetőségén nem szívesen változtatnának.
Ez fontos különbség: valaki érezheti jól magát az osztályában, miközben a választott szakmájában már kevésbé biztos.
_
hirdetés
_
hirdetés

Ötszörös különbség a lemorzsolódásban
Az egyik leginkább figyelemfelkeltő adat az, hogy
a technikumokban körülbelül 3 százalék az éves lemorzsolódás, a szakképző iskolákban viszont 15 százalék. A szakképzés egészében az éves ráta nagyjából 5 százalék.
Itt az „éves” a kulcsszó. Ezek az adatok nem azt mutatják meg, hogy a képzés elején induló diákok közül végül hányan jutnak el a befejezésig. Nagy Zoltán hangsúlyozta: a teljes képzési ciklust vizsgálva magasabb lenne a lemorzsolódók aránya.
A szakképzési centrumok intézményeiben alacsonyabb a lemorzsolódás, mint az egyéb fenntartású iskolákban. A különbség pontos okait azonban az adminisztratív adatok önmagukban nem magyarázzák meg. Ahogy abból sem következik automatikusan, hogy egy iskolatípusban nagyobb a lemorzsolódás, hogy minden onnan kilépő diák pályaválasztási bizonytalanság miatt távozik.
Technikumból az egyetemre? Sokan megteszik
Miközben egyesek még keresik a nekik való szakmát, mások a továbbtanulást tervezik. A 2026-os általános és pótfelvételi adatai szerint
a tanulói jogviszonyban sikeresen végzett technikumi diákok 46 százaléka közvetlenül bekerült a felsőoktatásba.
Ez közel minden második végzőst jelent, és valamivel magasabb az előző évi eredménynél.
Ha a felnőttképzési jogviszonyban végzetteket is beleszámítják, az arány mintegy 32 százalék. A két szám tehát más-más csoportra vonatkozik.
Az ilyen életutakat egy hatalmas adatbázis segítségével követik. A szakképzési és felnőttképzési pályakövetési rendszer mintegy 2,5 millió ember életútját vizsgálja, havi bontásban, kilencéves időtávon. Az adóhatóság, az Oktatási Hivatal és a társadalombiztosítás adatainak összekapcsolásával láthatóvá válik a továbbtanulás és a munkába állás is. Az előző tanévben mintegy 292 ezren vettek részt szakképzésben, tanulói vagy felnőttképzési jogviszonyban.

A gyakorlati helyből lehet munkahely – de maradnál is?
A duális képzésben a fiatalok vállalati környezetben is tanulnak. A 2025-ben sikeres szakmai vizsgát tett, tanulói jogviszonyban végzettek 64 százaléka legalább harminc munkanapot töltött ilyen képzésben. A szakképző iskolákban 84, a technikumokban 55 százalék volt ez az arány.
A kérdőíves válaszok szerint a végzősök mintegy 60 százalékának lenne lehetősége munkába állni a duális képzőhelyén. Közülük azonban csak körülbelül minden második maradna ott szívesen. A lehetőség és a vonzó ajánlat tehát nem feltétlenül ugyanaz.
Hogy mitől lenne vonzó egy munkahely? A kutatás szerint a fiatalok számára a siker legfontosabb összetevői közé tartozik, hogy élvezzék a munkájukat, lássák az eredményét, és elismerést kapjanak érte. A magas kereset csak a hatodik helyen szerepelt.
Ez nem jelenti azt, hogy a fizetés lényegtelen. Azt viszont igen, hogy a pályaválasztásnál a várható kereset mellett egy másik kérdést is érdemes feltenni: el tudod képzelni magad ennek a szakmának egy teljesen átlagos munkanapján?














