Kísértet járja be Európát – a digitalizáció kísértete. Bár még megoszlanak róla a vélemények, mára már tisztává vált, hogy ez akár egy jó, akár egy rossz folyamat, töretlenül zajlik, mi pedig vagy lépést tartunk, vagy lemaradunk. A CEDEFOP egyik friss kutatása azzal foglalkozik, hogy jön ebbe az egészbe a szakképzés, milyen problémák ostromolják, és milyen megoldások léteznek erre?
A Covid-járvány okozta nehézségek okán Európában átértékelődtek az oktatás paradigmái és megváltoztak az oktatással szemben támasztott elvárások: a hangsúly áthelyeződött a minden eddiginél nagyobb szerepet betöltő digitalizációra. Ezalól természetesen a szakképzés sem kivétel, viszont a rendkívüli sebességgel zajló változásokra nem könnyű gyors választ adni, ez pedig problémákhoz vezethet, és vezet is. A digitális készségek ma már nem korlátozódnak arra, hogy valaki képes-e egy számítógépet használni – ez ma már mindenhol alapvető elvárásnak számít. Előtérbe kerültek olyan új technológiák, mint mondjuk az mesterséges intelligencia (AI) használata, ami mára már a gazdaság és az ipar szinte minden szektorában egyre lényegesebb szerepet tölt be.
Rövid távon erősebb a szakképzés
A szakképzés a társadalomban és a gazdaságban betöltött egyre fontosabb pozíciója mára már vitathatatlan. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a szakképzés ugyanúgy lépést tartson a technológiai fejlődéssel. A valóság viszont ritkán tökéletes, a kutatás pedig kiterjedten foglalkozik azzal, hogy milyen előnyökkel jár, ha valaki szakmát szerez:
▶ a szakképzésben végzettek gyorsabban találnak munkát,
▶ többet keresnek, legalábbis eleinte,
▶ általában elégedettebbek a munkahelyükkel és az oktatásukkal,
▶ és a szakképzésben szerzett gyakorlati tapasztalataik jobban megfelelnek a munkavállalói elvásároknak.
A kutatás szerint ezek az előnyök javarészt viszont csak rövidtávon érvényesülnek a gimnáziumi oktatásban részesültekkel szemben:
▶ az általános kognitív képességeik fejlettebbek, mely elősegítő a hosszabb távú alkalmazhatóságukat,
▶ sokkal több felnőttkori továbbképzésben vesznek részt, mint a szakképzésben végzettek,
▶ a munkák, amiket végeznek, fejlettebb digitális készségeket igényelnek, mint a szakképzésben végzetteké,
▶ hajlandóbbak átképezni magukat és dinamikusabban állnak hozzá a saját készségeikhez.
Van ezeken felül még egy lényeges faktor:
Grafika: CEDEFOP
A fenti ábrából kiderül, hogy azok, akik az elmúlt években végeztek az oktatási rendszerben, általánosságban intenzívebb digitális készségeket igénylő munkákat végeznek, mint az egy, vagy két évtizede végzettek. Nem mindegy viszont, hogy hol,
és ebből is látszik, hogy a szakképzett munkaerő egyre inkább le van maradva a gimnáziumi oktatásban részerültek mögött, ha digitalizációról van szó.
Grafika: CEDEFOP
Mindez annak ellenére van így, hogy az adatok szerint a szakképzett munkaerő hasznosabbnak gondolja a digitális technológiákat, és elégedettebb is a használatukkal.
_
hirdetés
_
hirdetés
Grafika: CEDEFOP
Ha viszont a fenti ábrát is megnézzük, tisztán kirajzolódik a probléma: a szakképzett munkaerő lényegesebben kevesebbet vesz részt digitális továbbképzésben. A gond pont abban keresendő, hogy a szakképzett munkaerő sokkal könnyebben talál a készségeihez megfelelő munkát. De miért gond ez?
Azért, mert akinek a képességei jobban lefedik a munkáltatói igényeket, kevésbé lesz rákényszerítve arra, hogy továbbfejlessze magát,
emiatt az attitűd miatt pedig lelassul a digitális készségek elsajátítása és fejlesztése. Ez pedig azért van, mert az olyan szektorok, melyekben a szakképzett munkaerőnek nagyobb szerepe van – például a gyártásban, építkezésben vagy az egészségügyben, vagy gondoljunk csak akár a kézművesekre – jelenleg sokkal kevésbé igénylik a digitális készségeket. De létezik ezekre a gondokra valamilyen megoldás, akár tervezet szintjén is?
Tervek, célok és megoldások
Van egy jó hírünk: az EU úgy tűnik, felismerte ezt a problémát és látszólag nem és tervezi annyiban hagyni: ezért született meg az Európai Bizottság 2021–2027 Digitális oktatási akcióterve. A program pontjai a következők:
▶ a döntéshozók, kutatók, oktatók és gazdasági szereplők közötti együttműködés megteremtése és népszerűsítése a digitális tananyagok fejlesztésének céljából,
▶ befektetés az oktatási intézmények digitális eszköztárának fejlesztésébe,
▶ valamint lehelyezte az olyan akkreditációs rendszerek alapjait, melyek megkönnyítik a digitális készségek elismerését a munkavállalók által.
Ezen felül létrehozták a 2030 Digitális Század programot, mely a következő célokat tűzte ki:
▶ a felnőttek legalább 80 százaléka rendelkezzen alapvető digitális készségekkel,
▶ a nemek közti egyenlőség előrehaladása az IT szektorban,
▶ az EU vállalatainak 75 százaléka használjon olyan technológiákat, mint az AI, a felhő vagy a big data,
▶ a kis- és középvállalkozások 90 százaléknak el kell érnie legalább az alapszintet az EU digitális intenzitás-skáláján,
▶ a közszolgáltatások 100 százaléka el kell, hogy érhető legyen online.
A tíz pont, mely megmentheti a szakképzést
A CEDEFOP ezen felül tíz olyan pontot jelöl meg, melyek kulcsfontosságúak az EU-s szakképzés digitalizációjának fejlődéséhez, valamint orvosolhatják a fent részletezett problémákat.
▶ 1. Fejleszteni kell a digitális kultúrát minden korosztály köreiben.
▶ 2. A digitalizációs stratégiák kidolgozása terén szükség van az állam és az oktatási specialisták együttműködésére.
▶ 3. A centralizált oktatási rendszerek hátráltatják a tantervek naprakész fejlődését, ebbe a folyamatba pedig a vállalatokat is be kell vonni.
▶ 4. Fejleszteni kell a digitális infrastruktúrát az oktatásban.
▶ 5. A digitális készségek terén akkreditált elismervényekre van szükség.
▶ 6. Tenni kell a tanárhiány ellen és fejleszteni kell a tanárképzést is.
▶ 7. Fejleszteni kell a digitális oktatási anyagokat.
▶ 8. Megszüntetni a különbségeket a gimnáziumi és a szakképzésbeli digitális oktatás közt.
▶ 9. A hátrányos helyzetűeknek is egyenlő esélyeket kell kapniuk a digitális készségek megszerzésében.
▶ 10. Meg kell akadályozni az oktatási rendszer privatizációját.
