Kovács Krisztián világítástervező inspiráló történetét mutatjuk be, aki a Békéscsabai Jókai Színház Színitanházban végzett, és a színházban találta meg a hivatását. Elmesélte nekünk, hogyan élte meg a Színitanházas éveket, mit adott számára a képzés, és most milyen izgalmas dolgokkal foglalkozik.

A sors keze: Krisztián már az első munkanapján tudta, hogy megérkezett

Kovács Krisztián világítástervező egy szerencsés véletlennek köszönhetően csöppent bele a színház világába. Mint sok más fiatal, először ő sem tudta, milyen szakmát válasszon, ezért kezdésnek elvégezte a kereskedelmi szakiskolát, majd érettségi bizonyítványt szerzett, és ahogy kikerült a padból, egyből munka után nézett. A Gyulai Várszínházban sikerült elhelyezkednie fizikai diákmunkásként. Rögtön az első munkanapján be is osztották egy világosító mellé, akinek abban kellett segítenie, hogy az esti előadás világítástechnikáját előkészítsék, például láthatta, hogyan szerelik fel a színházi reflektorokat.

„A nap végén feltöltődve mentem haza, és annyira megtetszett ez a szakma, hogy ahogy hazaértem, egyből rá is kerestem a neten, hogyan lehetnék világosító. Gyulai vagyok, és amikor megláttam, hogy tőlünk 15 km-re, Békéscsabán, a Színitanházban van egy ilyen képzés, eldöntöttem hogy szeretném elvégezni ezt az iskolát, és ebben a szakmában szeretnék elhelyezkedni. Édesanyámnak is elmondtam, hogy végre megtaláltam azt a szakmát, amivel szívesen foglalkoznék, és ő is nagyon boldog volt” – meséli Krisztián a kezdeteket.

Izgalmas betekinteni a kulisszák mögé

Krisztián 22 évesen iratkozott be a Színitanház kétéves hang-, fény- és színpadtechnikus képzésére.

Ma ezt színház- és rendezvénytechnikus képzésnek hívják, amelyen belül kétféle szakirány érhető el: a színpadi hangtechnikus és a világítástechnikus. A képzésre érettségivel lehet jelentkezni.

„Nagyon szerettem a Színitanházba járni. A közösség családias és támogató volt. Kifejezetten érdekes volt, hogy már diákként betekinthettem a kulisszák mögé. A színház nagyon erős oktatást biztosított számunkra” – emlékszik vissza a Színitanházas évekre.

A képzésen például egyenként tanulmányozták a rengeteg különböző színházi lámpatípust. Megtanulták azt is, hogyan kell a lámpákat használni, az izzókat cserélni vagy éppen a hosszabbítókat és a kábeleket szakszerűen összetekerni. A világítástechnikával foglalkozó órákon a diákok olyan különleges eszközökkel ismerkedhettek meg, mint a fejgép, a fénypult vagy a robotlámpa.

Fotó: Haticza Máté

Krisztián szerint a technikusi képzést biztosan élvezni fogják azok, akik  érdeklődnek a technika iránt, például foglalkoztatja őket, hogy működik a mikrofon és a mikroport megszólaltatása a színpadon, vagy a lámpák vezérlése a fénypulton keresztül. Amikor először látott fénypultot, akkor az egyből felkeltette az érdeklődését, és fel akarta fedezni, hogy működik.

A színházban sok kiváló szakembert tanítottak ki. Krisztián elmondta, hogy a Színitanházas közösségből azóta is tartják egymással a kapcsolatot, és rendszeresen számíthatnak egymás segítségére.

A színház- és rendezvénytechnikus keresett szakma

„Azoknak, akik most a technikusi képzésre való jelentkezésen gondolkodnak, azt javasolnám, hogy ne gondolkodjanak rajta.

Jöjjenek, és próbálják ki magukat a színház világában! Hatalmas a kereslet a jó szakemberek iránt ezen a területen.

Aki elvégzi az iskolát, kitartó munkával és odafigyeléssel szinte azonnal el tud helyezkedni, és még válogatni is tud a színházak és a technikusi lehetőségek között” – vélekedik Krisztián.

Krisztián a Színitanház elvégzése után továbbra is dolgozik a Gyulai Várszínházban, a Békéscsabai Jókai Színházban, valamint a Horváth Tamás produkció állandó világítástechnikusa.

Mit csinál pontosan a világítástervező?

„Az első feladatom, hogy megnézem a színházi előadást, felveszem a ritmusát, és megpróbálok együtt élni a darabbal” – avat be a részletekbe Krisztián. Aztán beszél a rendezővel, hogy van-e instrukciója, vagy teljes mértékben a világosítókra bízza, hogy készítsenek egy szép világítást az előadásra. A kollégákkal ezután megbeszélik, hogy hova szereljék fel a lámpákat, hogyan és milyen szögekből világítsák meg a díszletet, majd belevetik magukat a munkába. „Minden színházi előadásnak megvan a saját maga atmoszférája, mindegyik előadás más világítás szempontjából is” – fogalmaz Krisztián.

A színházban a főpróbahetek nagyon intenzívek. Van, hogy kétszer-háromszor is próbálnak egy nap, de utána mindig nagyon jó érzés az egész színházi csapatnak, hogy közösen meg tudtak valósítani egy szép színházi előadást.

A világítástechnikusi szakmában a szépségek mellett persze azért vannak kihívások is. Krisztián a Horváth Tamás produkció keretében rendszeresen dolgozik a Budapest Parkban is, ahol a színpadi világítást számítógépes látványterv alapján tervezik meg. A koncertre járók lehet, hogy nem is sejtik, hogy ez akár 2-3 hónapos előkészítő munkát is igényelhet, ami nagy felelősséggel jár. „A színházban pedig nagyon fontos a csapatmunka, mindenkinek megvan a saját szerepe”.