_
hirdetés
_
hirdetés
Folytatódik az EPALE Közösségi Konferencia 2024 Bolognában. Fő témái a felnőttképzés, a digitális készségek és a jövő alakulása, alakítása. A második napon főleg a hátrányos helyzetűekről a felnőttképzésben volt szó.
Jaana Härkönen, aki csoportvezető a finn Valo-Valmennusyhdistys nevű civil szervezetnél, kezdésnek
így definiálta a tanulást: változás a gondolkodásban és a viselkedésben.
Elmondta, hogy egy felnőttnek, ha tanulni akar, előbb el kell gondolkoznia és kritizálnia kell önmagát ahhoz, hogy továbbléphessen a tanulásban, az oktatók feladata a felnőttképzésben pedig az, hogy felfedezzék az emberekben az (eddig esetleg) rejtett potenciált. Jaana olyan marginalizált csoportok oktatásával foglalkozik, mint az olyan emberek, akik azelőtt bűncselekményeket követtek el. „Ez igazából nem hivatalos oktatás”, mondta, majd kifejtette, hogy sok ilyen fiatal és felnőtt úgy gondolja, nem tudna részt venni a formális oktatási rendszerben, visszaülni az iskolapadba. Egy ilyen nem hivatalos keretben viszont sokkal könnyebben tanulnak az emberek, és, teszi hozzá, „még ha valaki csak egy hétig is marad velünk, akkor is olyan élményt tud szerezni, amely átformálhatja az életét.”
_
hirdetés
_
hirdetés
Heather Loontjes, egy belgiumi börtön sportért és kultúráért felelős nevelőtisztje olyan sport- és kulturális eseményeket szervez az elítélteknek, melyekből tanulhatnak, és elsősorban olyan emberekkel létesíthetnek kapcsolatot, akik a „külvilágból” valók. Rámutatott, hogy az elítéltek közül szintén sokan nem rendelkeznek azzal az önbizalommal, melynek segítségével képesek elhinni magukról azt, hogy képesek integrálódni a társadalomba.
„Az elítéltek akár hasznosan is tölthetik idejüket a börtönben”,
– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az ilyen jellegű aktivitások, valamint a kellemesebb, biztonságosabb környezet segítenek ezen a hozzáálláson, és az őrök is elégedettebbek, ha pozitív változást fedeznek fel. Kifejtette, hogy bár a börtönökben lehet dolgozni, de várólisták vannak, és nincs mindenkinek lehetősége. Az ilyen embereknél sokkal nagyobb az esély arra, hogy nem tudnak sikeresen visszaintegrálódni a társadalomba és visszaesővé válnak. Viszont, ha találnak maguknak valami hasznos elfoglaltságot, akkor új embereket ismerhetnek meg és új ismeretségi kört alakíthatnak ki maguknak.
Robert Greco, a Didaxé nevű nonprofit vállalat alapítója egy olyan ifjúsági központot vezet, melyet egy, a maffiától elkobzott villában alakítottak ki. Mobilitási programokat csinálnak főleg fiatalok számára,
„elsődleges célunk a kölcsönös bizalom kialakítása”
– fejtette ki. Kiemelte, hogy rengeteg fiatalnak kevés a bizodalma a világban, vagy akár rossz tapasztalatai vannak az iskolával vagy a munka világával. „Ezt Európa egy olyan részében csináljuk, ahol nagyon magas a munkanélküliség” – mondta el, hozzátéve, hogy a sok turista miatt a fiatalok főleg szezonális munkából élnek, ami nem vezet stabil megélhetéshez. Ezért olyan kompetenciákat próbálnak nekik tanítani, melyek segítségével menedzselhetik a pénzügyeiket, be tudlak csatlakozni az aktív világba. Az Erasmus+ programmal is foglalkoznak, sok fiatalnak ez az első lehetősége arra, hogy külföldre menjen, új emberekkel ismerkedjen meg.