Az EU-ban ma már létezik egy átfogó konszenzus, hogy egyre szükségesebbé válik egy úgynevezett „képességek forradalma”, hogy képesek legyünk alkalmazkodni a demográfiai, digitális és zöld változásokhoz, valamint mindazokhoz a trendekhez, melyek társadalmakat és gazdaságokat most és a jövőben egyaránt átformálnak.

Ehhez például elengedhetetlen a szakképzéssel való közeli kapcsolat megteremtése és ápolása vagy a pályakövetés, ugyanis ezekből rengeteg hasznos adatot lehet kinyerni a jelenlegi és jövőbeli trendekről. Mindez azonban önmagában nem elég, szükség van olyan szakértőkre is, akik képesek ezt a rengeteg információt gyakorlati formába önteni. És itt jön képbe a „skills intelligence”, amit magyarul a legjobban talán „képességintelligenciának” fordíthatnánk.

Mi az a skills intelligence?

De pontosan mit is takar ez az ismeretlen kifejezés? A Cedefop, mely kitalálta ezt a terminust, így határozza meg: „szakértők által végzett, a képességek és a munkaerőpiachoz kapcsolódó kvantitatív (mennyiségbeli) vagy kvalitatív (minőségbeli) adatok beazonosításból, analizálásból, szintetizálásából és prezentálásából álló folyamat végeredménye”. Röviden összefoglalva, ez egy olyan folyamat, mely segít a szakértőknek, hogy a rengeteg adathalmazból olyan praktikus következtetéseket tudjanak levonni, melyek segíthetik, hogy a például munkaerőpiac és a szakképzés jobban tudjanak alkalmazkodni korunk társadalmi és gazdasági kihívásaihoz. Érdemes megjegyezni, hogy

a skills intelligence célja itt nem csak a jelenlegi folyamatok megértése, hanem a jövőbeliek előrejelzése, annak érdekében, hogy az átállás időben és zökkenőmentesen történhessen meg.

Nem nehéz belátni, hogy ez egy elég kívánatos dolog. A Második Világháború óta elég sok féla módon próbálták megvalósítani ezt, de mára már mindenki belátta, hogy az idáigi módszerek elégtelennek bizonyultak. Az új módszer alapköve az együttműködés: a nemzetek gazdaságaiért felelős minisztériumoknak nem csak a saját maguk szervezeteivel kell együtt dolgozniuk, de regionális és lokális szervezetekkel is, valamint egyáltalán nem mellőzendők a gazdasági szereplők sem, beleértve ebbe a vállalatokat és a civil szféra olyan résztvevőit is, mint a dolgozói képviseletek és a szakszervezetek. A skills intelligence szektorokat, szakmákat, földrajzi helységeket jár át, és olyan kötelékeket alakít ki, melyek ezidáig nem léteztek.

Ez még mind nem elég: a jövő döntéshozójának a szakmák iránti keresletet és kínálatot és figyelembe kell vennie, ráadásul egyszerre mind a kettőt. A Cedefop ezt a jelenséget „permaskilling”-nek (állandó képzésnek) nevezte el, melynek a célja, hogy a legjobban kihasználja a munkaerő lehetséges potenciálját azáltal, hogy a szakmai oktatásba való befektetést a minőségi munkahelyekbe való befektetéssel kombinálja. Tömören, a lényeg a hatékonyság:

a megfelelő képességekkel rendelkező munkaerőnek meg kell adni a lehetőséget, hogy olyan munkahelye legyen, ahol a legjobban tudja kamatoztatni képességeit, a hiányszakmák pótlására pedig kiemelten kell odafigyelni.

Kulcsfontosságú a megfelelű kutatás

Illendőnek látszik tehát a kérdés: milyen módszereket lehet alkalmazni? Mégis hogyan leszünk képesek előre látni, megjósolni a jövőbeli trendeket? Egyáltalán hogyan gyűjtük az ehhez szükséges adatokat? Hét fő módszert különböztetünk meg.

1. Adatgyűjtés és statisztikák készítése: a szakmákra való kereslet, a szakmák kínálatának és a technológiai fejlettségi szint felmérése, lehetőleg több forrásból, pl. munkaerőpiaci felmérések.

2. Pályakövetés: adminisztratív adatok vagy felmérések (esetleg a kettő egyszerre) használata arra, hogy nyomon kövessük az embereket az oktatáson és a munkaerőpiacon, így látva, az előbbi hogyan befolyásolja az utóbbit.

3. Előrelátás: kritikus gondolkodás használata a szakmai kereslet és kínálat, valamint a technológiai trendek felmérésére.

4. Kvantitatív előrejelzések: közgazdasági módszertanokkal készült előrejelzések a szektorokban, szakmákban és képzesekben való jövőbeli trendek kutatására.

5. Kvalitatív kutatás: olyan nem kvantitatív módszerek használata, mint a fókuszcsoportok használata annak érdekében, hogy gyakorlati betekintést nyerjünk a jelen és jövőbeli trendek megértésébe.

6. Big data: internetes erőforrások (álláskereső oldalak, önéletrajz-adatbázisok, szabadalom-adatázisok) felhasználása szöveg- és adatbányászat, valamint gépi tanulás segítségével azzal a céllal, hogy hasznos adatokat szerezzünk.

7. Felmérések: kereslet, kínálat és technológiai szint feltérképezése annak érdekében, hogy megtudjuk, a kínálat mennyire fedi le a keresletet.

A gazdasági szereplőkkel való együttműködés elengedhetetlen

A hatékony előrejelzések középpontjában a gazdasági szereplőkkel, például vállalatokkal való együttműködés áll. A leggyakrabban ez a nemzeti, regionális és lokális hatóságokkal, kutatóintézetekkel és oktatási intézményekkel való együttműküdésben merül ki – hazánkban például ilyen a duális képzés. Ezek az együttműködések egyre gyakrabbak és áthatóbbak Európa-szerte, és valóban rendkívül fontosak ahhoz, hogy meg tudjuk érteni a jelenlegi folyamatokat, és előre tudjuk vetíteni a jövőbelieket.

De az sem elhanyagolható például, hogy így az oktatás ráhangolódhat a gazdaság szükségleteire, a munkavállalókat és a munkáltatókat egyaránt hosszútávon kisegítve.

Természetesen a vállalatoknak is érdekükben áll ez a fajta együttműködés. Egy gazdasági szereplő sem engedheti magának, hogy elszigetelt entitásként gondolkozzon és cselekedjen egy olyan korban, ahol az információcsere és a koordináció állnak a sikeresség mögött. A gazdasági szereplőknek a jövőben érdekében fog állni hogy horizontálisan (pl. kormányszerveken keresztül egymással), vertikálisan (pl. a termelőláncon fel- és lefele) valamint földrajzi régiókon átivelően is bekapcsolódjanak az együttműködésbe. Ha megvalósulna, az azt jelentené, hogy segítségükkel nem csak szakmai és munkaerőpiaci, hanem akár átfogó társadalmi változásokat is előre tudnánk vetíteni.

Tulajdonképpen a saját jövőnkbe fektetünk be

Korunk szociális és gazdasági kihívásaihoz alkalmazkodni nem könnyű, ez párszor már le lett írva lapunkban. De alkalmazkodni muszáj, még ha elég rögös utat kell bejárni érte, hiszen a saját jövőnkbe fektetünk be. Ez azonban hosszútávú elkötelezettséget jelent mind a gazdasági, mind a politikai és mind a civil szereplők részéről. Nem egy dolog hátráltathatja ezt a folyamatot: a tudatosság és a munkaerőpiaci előrejelzések fontosságának ismeretének a hiánya, valamint at intézményi, költségvetési és egyéb pénzügyi hiányosságok, melyek miatt túl lassúvá válhat a reakció a változásokra, vagy nem a megfelelő befektetések lesznek prioritizálva.

A demográfiai és környezeti változásokból kifolyólag a munkaerőpiac szükségleteinek biztosítása minden eddiginél fontosabbá vált. A sokszerűség is rendkívül lényeges: minél több módszerrel minél több szereplőtől minél több adatot gyűjtünk, és minél hatékonyabbak használjuk fel őket, annál jobbak az esélyeink arra, hogy még időben választ tudunk adni a ránk háruló problémákra, és biztosítjuk a zökkenőmentes fejlődést. De a hálózatok, a kapcsolatok – talán ezek a legfontosabbak.

Egyedül ugyanis senki sem fog boldogulni.

Forrás: cedefop