_
hirdetés
_
hirdetés
A szakmák szerepe és helye a társadalomban folyamatosan változik, még az olyan országokban is, ahol a képzési rendszer hosszabb távon stabil. A szakképzés pedig szintén nem maradhat statikus, alkalmazkodnia kell a kor változásaihoz, kihívásaihoz. De mégis milyen változásokat, és milyen trendeket figyelhetünk meg? Cikkünk megpróbálja kideríteni, miről is van szó.
Intézményi trendek
Egy fontos tendencia, amit érdemes megemlíteni, az a szakképzés úgymond „kiszélesedése”. Egy nagyjából annyit takar, hogy egy átlagos középiskolai képzés és egy átlagos szakképzés közötti különbségek egyre inkább elmosódtak és még jobban elmosódni látszanak. E folyamat része az az eredmény is, hogy ma a szakképzésben való résztvétel európai szinten már nem számít társadalmilag kevésbé megbecsült státusznak.
A gyakorlati oldala pedig az, hogy így könnyebbé válik az érettségi megszerzése, és aztán pedig a továbbtanulás úgy, hogy közben elsajátított egy szakmát, amire a késöbbi tanulmányai során, mint szolid alapra építkezhet.
Több európai országban is (pl. Finnország, Norvégia, Litvánia) kirajzolódni látszik egy olyan trend, melyet hibrid képzésnek is hívnak. Ennek a lényege a kétféle képzés kombinálása, és annak az általánosan észlelhető oktatási trendnek a követése, melynek lényege, hogy a diákok minél inkább individualizált, a saját személyükre és képességeikre szabott oktatásban részesüljenek. Így például egy gimnáziumi diák is hozzáférhet a szakképzésben elérhető bizonyos tantárgyakhoz, de a szakképzésben tanulók is több olyan tárgyat tanulhatnak, amik mondjuk egy gimnáziumi kurzus részei.
Figyelemreméltó az a tendencia is, hogy részben a digitalizáció és az innováció, részben pedig a képzési rendszerben végbement változások miatt a szakképzés egyre közelebb került a felsőoktatáshoz. Abból a szempontból is, hogy a szakmák egyre nagyobb technikai képzettséget igényelnek, és abból is, hogy a szakképzésből ma már könnyebb bekerülni a felsőoktatásba. Ez kulcsfontosságú mozzanat, már csak azért is, mert így csökkenti a középfokú és a felsőfokú oktatás közötti távolságot.
A jövőben pedig számíthatunk arra, hogy minél több olyan, a felsőfokú képzés fog megjelenni, ami a szakmai tudásra épít.
Az előrejelzések szerint a jövőben három fontos folyamat figyelhető majd meg. Az első a tanulmányok testreszabása a diák igényeinek megfelelően – magyarul ne egy rugalmatlan tantervet kelljen követni, hanem lehessen más képzésekről is elemeket átemelni. A második az általános oktatás és a szakképzés közötti átjárás lehetősége, elsősorban a felsőoktatás könnyebb elérése érdekében. A harmadik pedig a szakképzés továbbfejlesztése és magasabb szintűvé tétele, végső célkitűzésként a felsőoktatáshoz hasonló oktatási szint elérése.
Tanulmányi trendek
_
hirdetés
_
hirdetés
Érdekes módon, a szakképzés fejlődésének irányvonalát meghatározó viták egy furcsa ellentmondásba ütköztek. A rohamos fejlődés miatt ugyanis a ma tanult képességek és módszerek holnap már nem biztos, hogy hasznosak lesznek, de ugyanakkor az oktatás célja a diákok hosszabb távon is hasznos képességekkel való felvértezése kell, hogy legyen. Ez a két állítás, illetve cél szembe mennek egymással, és elég nehezen összeegyeztethetők – a jövőben talán ennek az ellentétnek a feloldása okozhatja majd a legtöbb fejtörést az oktatási szakembereknek.
Azt is tudjuk, hogy a ’90-es évek óta nőtt azoknak a diákoknak a száma, akik a hosszabb képzéseket és az erősebb technikai tudást preferálják a gyorsabb, praktikusabb képzésekkel szemben. Ebből az következtethető, hogy a diákok azokat a képzéseket választják, melyek minél több munkalehetőséget és továbbtanulási lehetőséget biztosítanak nekik. A fent említett „hibrid képzések” is egyre gyakoribbak, melyek a képzés személyre szabására helyezik a hangsúlyt.
A jövő szakképzéseiben kulcsfontosságú lesz a tanulmányok rugalmassága.
Ami talán viszont a legfontosabb trend a tanulmányok terén, az a munkahelyi integráció, magyarul az, hogy a szakképzés egy része ténylegesen egy releváns munkahelyen zajlik. Azt leszámítva, hogy a diákok így úgymond élesben használhatják a már elméleti és gyakorlati síkon is elsajátított képességeiket, ez a módszer elősegíti a csapatmunka és a problémamegoldási készségeket.
Ez a metódus európai szinten még nem annyira elterjedt, hazánkban már alkalmazzák,
és nem utolsósorban a képzés utáni elhelyezkedést is elősegítheti.
Mi tehát a konklúzió?
A kulcsfontosságú trendeket tehát beazonosítottuk: a szakképzés „kiszélesedését”, az általános jellegű oktatás és a szakképzések közötti határok elmosódását és a szakképzés magasabb szintre való helyeződését. Mindez egy folyamat része, azonban ha történelmi szinten vizsgáljuk meg az európai szakképzést, észrevehetünk egy ingaeffektust. Letagadhatatlan, hogy a 80-as évek óta Európában egyre intenzívebben került át a hangsúly egy szolgáltatás- és tudásalapú társadalomra. Mint ahogy az is látható, hogy a geopolitikai és gazdasági változások ellehetetlenítik azt, hogy ezek a folyamatok pontosan és lineárisan meghatározhatókká váljanak. A digitalizáció és az automatizáció szintén belekavartak a dolgokba, és az elmúlt évtizedekben tulajdonképpen csökkent a középszintű tudással (tehát szakmai tudással) felvértezett dolgozók száma. Olyan periódus is volt, amikor a szakképzések egy szűk, specializált, nagyon gyakorlati jellegű tudás megszerzését jelentették.
Az inga, úgy látszik, jelenleg épp visszaleng és ezekkel ellentétes tendenciákat figyelhetünk meg, a jövő pedig a szakképzés a társadalomba és a gazdaságba való egyre nagyobb mértékű integrációjával kecsegtet.