_
hirdetés
_
hirdetés
Menyhárt Attila 14 évesen kezdte pályáját cukrászgyakornokként. Dédnagyapja József főherceg főcukrásza volt, és nagyapja is követte a pályán, így a szakma a vérében van. A World Masters Chocolate döntőjéig azonban kalandos volt az út, erről is beszélgettünk.
Hat éven át dolgoztál óceánjáró hajón. Cukrászként mi a legnagyobb kihívás ezeken a hosszú utakon?
Nincs több kihívás annál, mintha egy hagyományos konyhán dolgozna az ember, mert az óceánjárók nagyon megszervezik az alapanyagok beszerzését. Az egyhetes- vagy tíznapos utak alkalmával minden kikötéskor telepakolják áruval a hajót. Olyan hűtőkapacitás és raktárkészlet van, hogy akár kétheti nyersanyagot is tudnak tárolni.
Írországban, majd utána Londonban és Svájcban is dolgoztál. Ismerve az angol gasztronómiát, felmerül a kérdés, hogy miért pont itt kerested a fejlődést.
Elsősorban a barátok miatt mentem, akikkel együtt dolgoztam a hajón, de nagyon sokat tanultam ez alatt a pár év alatt. A vendéglátás teljes mértékben nemzetközi, voltak franciák, olaszok, németek, szinte minden nációból találkoztam valakivel. London – hiába Anglia, egy nemzetközi gyűjtőhely lett nemcsak az emberek, hanem a gasztronómia tekintetében is.

Taste – Friss napi desszert / Kép forrása: Fekete Antonio / Designfood
Az alkotásaidat a letisztultság, az egyszerűség és a pontosság jellemzi. Mikor válik egy cukrász művésszé?
Nem egyszerű ez az út, mert mindenkinek meg kell találnia a saját stílusát. Ebben a szakmában is előfordul, hogy valaki lemásol, de abban nincsen semmi kunszt, mert így nem tudja megmutatni az ember saját magát.

Menyhárt Attila
Egy idő, amíg felismerik a stílusjegyeket, és megmondják, ki készítette az adott ételt.
Svájcban előfordult ilyen, hogy bejöttek az üzletbe, és tudták, hogy ha én csináltam valamit. Mostanában kezdtem el azt érezni, hogy stílust kellene váltanom, és még letisztultabban dolgozni.
Először a látványt tervezed meg, majd utána jön, hogy miből is álljon az adott étel. Ha valami nem működik, fel tudod adni?
Sosem adom fel, mindig addig csinálom, amíg nem tökéletes.
Előfordul, hogy kell rajta csiszolni, de olyan is akad, hogy elsőre sikerül. Most a versenyre készültek közül a bonbon három kóstoló után lett tökéletes, de a snack öt kört is futott.
_
hirdetés
_
hirdetés

Snack – növényi alapanyagokból készült streetfood desszert / Kép forrása: Fekete Antonio / Designfood
A szponzoráción túl milyen követelményei vannak, hogy az ember a World Chocolate Masters-re nevezzen?
Általában meglepődnek az emberek, hogy mennyibe kerül egy ilyen verseny. Számolni kell az utazási költséggel, a szállással, a teherautóval, amin kijuttatjuk az eszközöket. Gyártási költség is van, hiszen a formákat le kell gyártatni, és az alapanyagokat még hozzá sem számoltuk!
Sokat kell gyakorolni, hogy a nyolc és félórás versenyen minden flottul menjen.
Kell egy portfólió is, amin keresztül beválasztják az embert a selejtezőbe.
Hogyan készülsz az októberi döntőre?
Jószerint egyedül készülök, de mögöttem áll egy többfős csapat, akik mindannyian a segítségemre vannak. Jól jön a segítség, ha mérni kell a hozzávalókat, vagy asszisztálni, mert az kemény, amikor egyedül vagyok és a takarítást is meg kell csinálnom a végén.

Csokoládészobor 5 kilogrammot nem meghaladó tömeggel / Kép forrása: Fekete Antonio / Designfood
Milyen helyezésre számítasz?
Mindenképpen szeretnék dobogóra jutni, és az elődöntő visszajelzései alapján akár a felső fokáig is juthatok, úgyhogy ezt lőttem be célnak. Nagyon sok munkánk lesz, de a csapat teljes lázban ég. Mindenki még többet akar beletenni, hogy a csúcsig jussunk. Nagyon jó, támogató emberek vannak a hátam mögött, úgyhogy nagyon szerencsésnek érzem magam.
Ha eljutsz a dobogó legfelső fokára, mit nyersz azzal az első helyen túl?
Ezért talán valami pénzdíj is jár, de nem ez motivál,
hanem az, World Chocolate Master lehessek 2022-ben, ami nagyon nagy titulus, és sok ajtót ki fog nyitni előttem.
Bár már most is nyílnak az ajtók, hogy bejutottam a döntőbe.
Ki tudsz kapcsolni? Be tudsz úgy ülni egy ismeretlen cukrászdába, hogy ne szakmai szemmel tekints arra, amit ott látsz és fogyasztasz?
Képtelenség kikapcsolni. Alap, hogy bemegyek és megnézem, hogy máshol hogyan csinálják.
Azt figyeltem meg, hogy akik másik szakmából jönnek, sokkal szenvedélyesebben állnak neki a cukrászatnak.
Ha mond nekik valamit az ember, akkor úgy beszívják az új információt, mint a szivacs. Én sem szeretném a sírba vinni magammal a tudást, ezért inkább átadom. Meglátszik az, hogy ki az, aki szívvel-lélekkel csinálja, és ki az, akinek ez csak egy munka. A cukrász egy olyan szakma, amit szenvedéllyel kell csinálni, vagy sehogy. Ez bármelyik szakmára igaz:
ha csak a fizetésért csinálod, mást kell keresni, amíg meg nem találod azt, amit szenvedéllyel tudsz művelni.
Én szerencsés vagyok, hogy rögtön megtaláltam azt, amit szeretek.